A Wyomingi Egyetem fiziológusa, Graham Mitchell, munkatársaival a Journal of Experimental Biology következő számában teszi közzé ezzel kapcsolatos vizsgálatait, amelynek lényege: az erőteljesen dolgozó szív és a magas vérnyomás óvja meg a zsiráfot az ájulásrohamoktól.

A zsiráf feje lehajoláskor megtelik vérrel, és az ott uralkodó vérnyomás a duplájára emelkedik. Amikor az állat fölemeli a fejét, hogy leharapjon egy zamatos levelet a fáról, a vér kiáramlik onnan. Ugyanez történik velünk is. Szédülést érezhetünk például, ha gyorsan visszafordulunk a függőleges irányba, miután egy ideig fejjel lefelé lógtunk és kivörösödött az arcunk. Ha vérnyomásunk túl alacsonyra esik, nem áramlik át elegendő vér az agyunkon és eszméletünket veszthetjük.

Ilyen hosszú nyakkal a zsiráfok sok időt töltenek fejük fel-le mozgatásával, így szükségük van valamilyen módszerre, hogy mindig elegendő vér haladjon át az agyukon, és így kivédjék a szédülést vagy a könnyen végzetes következményekkel járó eszméletvesztést.

A tudósok valaha azt gondolták, hogy a zsiráf nyakában futó erek szívják a vért a szívből az agyba. Mitchellék kutatása azonban arra utal, hogy a nyújtott nyakkal álló zsiráf agyába a vért egy erőteljes pumpa és a nagyon magas vérnyomás - kétszer akkora, mint az embereké - juttatja el.

 13 kilós szív

A zsiráfok szíve hatalmas, tömege elérheti a 13 kilogrammot. Amikor a zsiráf fölemeli a fejét, a fejben lévő erek jószerivel az összes oda jutó vért az agyba irányítják, és nem a fej más részeibe, például a pofákba, a nyelvbe vagy a bőrbe.

Ezzel egy időben az állat vastag bőre és a nyaki vénában elhelyezkedő különleges izom - a vénáknak általában nincs izomzatuk - többletnyomást adnak a vénának, amely a fejből a szívbe visszaszállítja a vért. Összességében ez így egy sokkal fejlettebb ájulásgátló mechanizmus, mint az emberé.