Az emberek sok mindent gyűjtenek, a kollekciók tárháza mondjuk a kagylóktól kezdve a régi fémpénzeken át az űrhajómodellekig terjed, s közben persze ott található minden, amit csak a képzelet megenged. A gyűjtők gyakran társaságokba tömörülnek, amelyek keretén belül cserélgetik a relikviákat. 1945-ben New Yorkban alakult meg a kristálykoponyák nemzetközi társasága, amelyben azok gyűltek össze, akik a névben szereplő tárgyakat gyűjtik, vizsgálják, de főleg az utóbbi tevékenységről van szó, mivel a régészeti leleteket nem illendő eltulajdonítani...

A legismertebb darab a híres Mitchell-Hedges kristálykoponya, ami megtalálójának köszönheti a nevét. A koponya 1924-ben került elő egy belizei ásatás során, amikor egy maja város, az egykori Lubaantum romjait tárták fel Brit Honduras-ban. Az eredetileg Atlantiszt kutató MitchellHedges lánya, a 17 éves Anna talált rá egy ősi oltár alatt, majd három hónappal később rábukkant a különálló állkapocsra is. A környéken élő maják elmondták, hogy ez az ő istenük, akihez gyógyulásért vagy halálért szoktak könyörögni. Mivel a papa gyógyszert és ruhát hozott az indiánoknak, amikor három évvel később az expedíció befejezte az ásatásokat, azok nekiajándékozták a koponyát. Az anatómiailag tökéletesen pontos koponya kvarckristályból készült. A korát nem lehet radiokarbon-kormeghatározással kimutatni, így a kutatók csak megbecsülhették azt. A legmerészebb 12 000 évet jelölt meg - igen, ez idő tájt létezett a feltételezett Atlantisz...

A koponya tudományos vizsgálatára végül csak 1964-ben került sor, Frank Dorland szakértő hat évig ismerkedett a relikviával, ami 14,76 cm magas, 20 cm hosszú és 12,46 cm széles, súlya 5,18 kg. Szinte teljes kétoldali szimmetriát mutat. A mikroszkóp segítségével történő vizsgálat során meglepő dolgok derültek ki róla. A koponya szájpadlása közepén egy széles síklap van elhelyezve, ami a külvilág fényeit képes a szemüregekbe vetíteni. Nyilvánvalóan kegytárgyról van szó, amit a maják vallási szertartások során használtak. Képzeljük el, amikor az ősi papok a koponyát kőoltárra állították, és alatta egy rejtett helyen tüzet gyújtottak, a lángok fénye egy lyukon át a koponyára esett, s a szemek tündökölni kezdtek. A különálló - így eltávolítható - állkapocscsonyt beleillik a két csiszolt üregbe, és fel-alá mozgatható. Található benne egy prizma, amely nagyítóként működik. A hátsó része fényképezőgép-lencséhez hasonlóan van kiképezve, minden mögötte lévő fényt összegyűjt, és a szemgolyóra tükröz.

Koponyakollekció a világ több tájáról

Az említett kristálykoponya ugyan egyedi darab, de hasonlóból még jó pár akad. A British Museum-ban kiállított példány Mexikóból származik, egy spanyol katonatiszt "találta" Habsburg Miksa idején, de eredete egyébként homályba vész. Egy róla készített fényképfelvételen ufó hologramja látszik benne...A párizsi Trocadero Múzeumban látható koponya szintén mexikói eredetű, a tetején lyuk van, amelybe egy azóta eltávolított keresztet illesztettek.

Különleges tulajdonságok

A kristálykoponyák jelenlétében különös dolgok szoktak történni. Az azt megtekintők pézsmaillatot éreznek a levegőben, ezüstcsengők csilingelése hallatszik. Akiknek módjában áll megérinteni, azt mesélik, hogy zúgást éreznek, és mintha energia áramlana belőle. Ha az illetők valamilyen betegségben szenvedtek, az hamarosan és váratlanul elmúlt. Mindez persze tulajdonítható az önszuggesztió áldásos hatásának is, de nem lehetséges, hogy mégis rejtőzik bennük valami titok? Nézzünk meg két feltételezést!

Az egyik szerint a kristálykoponyák egyfajta komputerként működnek, képesek felvenni a környezetükben jelen lévő energiát és vibrációt. Időnként visszajátszanak olyan képeket és eseményeket, amelyek azokkal történtek, akik kapcsolatba kerülnek velük. Ezek szerint lehet, hogy bennük rejlik a világtörténelem egy része is? Ugyanis a másik hipotézis szerint - ahogy az ősi legendák leírják - kulcsszerepet játszottak a kultúrák életében, s nemcsak gyógyító erejük volt, hanem képesek voltak egymással információt cserélni, mint egyfajta előidőkbeli internet.

Távolról figyelték az emberiséget

Ha például valahol történt valami, arról a több száz kilométerre lévő templom papjai azonnal értesültek, és az információkat rögtön továbbították is. Az is lehetséges, hogy a tökéletesen kidolgozott koponyák földönkívüliektől származnak, akik arra használták azokat, hogy távolról megfigyeljék az embereket.

Ám ha mégsem, akkor kik készítették őket? Lehet, hogy a koponyák olyan elveszett civilizációk termékei, mint Atlantisz vagy Lemuria, amelyek technikailag és spirituálisan is jóval fejlettebbek voltak, mint manapság a miénk, és arra méltó embereinek koponyáját haláluk után a többiek elméjük mentális erejével kristálykoponyává alakították...

Forrás: Blikk (Titkok magazinja) - A világ 13 rejtélye

Aki kíváncsi még több részletre a kristálykoponyákkal kapcsolatban, és szereti a krimiket, annak

Leslie L. Lawrence: A tizenhárom kristálykoponya

című regényét ajánlanám.

További jó szórakozást!