14. rész: Az új évezred
Ekkora sikeráradatot követően mondhatni, automatikusan következett némi visszaesés az új évezredben. Jóllehet az olimpiai bajnokcsapattól mindenki a sydneyihez hasonló varázslatot várt a budapesti Európa-bajnokságon, az egyébként óriási tömegeket vonzó eseményen nem sikerült révbe érnie a gárdának. Minthogy a 13 olimpiai aranyérmes közül kilenc külföldről, agyonhajszoltan tért vissza, a kép nem igazán állt össze: az elődöntőig ugyan eljutott a társaság, ám ott kiengedte a kezéből a győzelmet az olaszok ellen, így be kellett érnie a harmadik hellyel. A világbajnokságon pedig - akárcsak az Eb-n -, megint két egygólos vereség okozta a bukást: a Kemény-érában először még a dobogóról is lemaradt a hullafáradt együttes, s csupán az ötödik helyen zárt. (Vigasz azért volt: az ifik Eb-aranyig, a juniorok vb-bronzig vitték.)
2002-ben úgy tűnt, ismét visszatérnek a régi szép idők. Miután két nagy klubunk, a Domino-BHSE és a Vasas-Plaket a mögöttük álló, tehetős szponzoroknak köszönhetően bitang módon megerősödött, a két legrangosabb európai kupa döntőjében megint volt magyar csapat. Bár a Domino kikapott a Kásás Zoltán vezette Olympiakosz Pireusztól, a Vasas hatalmas csatában, hosszabbításban be tudta gyűjteni a KEK-trófeát a Mladost Zagrebbel szemben (kár, hogy a Szuperkupát ötödszörre sem nyerték meg a piros-kékek: a Komjádiban végig vezettek, leszámítva az utolsó percet, melynek során a görögök a maguk javára fordították a finálét).
A válogatottnak sem ment rosszul: a Világligában mutatott produkciók, majd később, a Világkupán látottak alapján az ellenfelek kapitányai közül többen is kijelentették, szemükben ismét Kemény Dénes együttese számít a világ legjobbjának. Más kérdés, hogy a helyezések nem ezt mutatták: az újonnan kitalált Világliga patraszi négyes döntőjében a FINA egy jogilag alátámaszthatatlan határozattal, "komolytalan játékra” való hivatkozással kizárta együttesünket a döntőből, míg az ugyanazzal a váddal illetett oroszoknak hagyta, hadd játsszák le a finálét. Azaz itt maradt a bronz.
A belgrádi Világkupán aztán megint mutattunk valamit a régiből, midőn a csúcsfavoritnak számító házigazdákat először a csoportmeccsek során, majd az elődöntőben is egészen lenyűgöző játékkal kényszerítettük térdre. Ám az erő fogytán volt, az oroszokkal vívott fináléban ezúttal nem sikerült úgy dominálni, mint máskor - s még így is egy hajszálon múlott a siker. A győztes gólt végül az ellenfél szerezte: Csomakidze öt másodperccel a befejezés előtt csavarta be a labdát Kásás Tamásról, akit nem igazán vigasztalt, hogy ő lett a Vk gólkirálya - a jugóknak például négyet lőtt az elődöntőben! -, továbbá őt választották a legjobb játékosnak.
Ami tény, fura évet zárt a férfivonal: valamennyi számottevő sorozatban döntőig jutottak képviselőink (Világkupa, junior Eb, Bajnokok Ligája, KEK), nyerni azonban csak a KEK-ben sikerült.
|