Reggel egy furcsa zajra ébredtem.Melegem volt.De olyan nehezen keltem,furcsát álmodtam.Yoh-val kapcsolatosan.Félek beismerni de én nem szeretném Yoh-t elveszíteni.Hát igen én meg az érzéseim.Ahogy tanakodtam az ágyamon ülve,Hiroki sietve jött hozzám.

-Yura!Yura!

-Ma a baj?

-A ház üres,van egy üzeneted!És itt járt Yoh!

-Yoh!!??Mit akart?-ez a dolog érdekelt a legjobban,valyon mit akar Yoh.Tőlem?!

-Aztmondta,hogy beszélni szeretne veled.Yura menj el hozzá tudom hogy te többet érzel iránta ,mint egy egyszerű barátság.

-Igen…én…de nem tudom!Félek!!Félek attól,hogy elveszítem,félek,hogy soha nem láthatom többet!De elmegyek…essünk túl rajta…de előbb felkéne öltöznöm ugyanis mackós pizsibe elég furcsa lenne odaállítani Yoh-hoz.

Ahogy elindultam felé,izzadtam a hasam görcsberándult,féltem,még majdnem sírtam is,és akkor…odaértem.

-Hát akkor lássuk!-sóhajtottam egy nagyot és bekopogtam.

-Őőőő ..Hello!Yura vagyok!Yohot keresem-egy lány nyitotta ki az ajtót.Lehet,hogy a tesvére??!Vagy talán mégsem???

-Hm!-elfordult az az „édes” lány,majd becsukta előttem az ajtót.

-Én is örültem neked!!!!!!-kiáltottam utána felháborodva

Maj hirtelen Yoh nyitotta ki a bejáratot.A szemembe nézett és csak mosolygott.

-Szia Yura!Örülök ,hogy eljöttél!Gyere sétáljunk-mondta majd megfogta a kezem és magával rántott.Szóhoz se jutottam…

-Yoh!Vááárj!Hova megyünk??-kérdeztem meglepődve

-Csak sétálunk.Jót tesz a friss levegő,és úgyis holnap útnak kelünk vagyis az azt jelenti.hogy már nem láthatlak hanem majd csk a viadalon.Legalábbis nagyon remélem-mondta Yoh Fülig érő mosollyal.

-Yoh,én is így gondoltam,de mostmár elengedheted a kezemet!please!

-Jah !tényleg!Bocsi!Figyelj Yura!Én..nem is tudom,hogy mondkam…

-Igen??

-Várj!Üljünk be abba a kávéházba!Gyere

-Oké várj en siess…”egyszerúen hihetetlen .Valyon mit szeretne?Jajj csak nehogy azt mondja hogy utál…abba én belehalnák!!!”-gondoltam magamban.Majd szépen lassan beértünk abba a kávéházba.Yoh izgatott volt láttam rajta,leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-Szóval mit szeretnél?-kérdeztem Yoh-t

-Csak látni akartalak…-mondta Yoh mélyen a szemembe nézve.

-Yoh!Ne nézz így rám!Kérlek!

-Sajnálom

Márvagy 2 órája ott ültünk és beszélgettünk szóba került minden még az a csajszi is aki kinyitotta az ajtót nekem…elég gáz ez a elveszlek feleségül ha sámánkirály leszek dolog…egy kicsit kuncogtam rajta de Yoh-nak nem nagyon tetszett ez az egész,aztmondta hogy szereti de mint barátot,havert és nem mint nőt/lányt.Azt is említette hogy könyörtelen ha edzésekről van szó.Végülis már első látásra mikor megláttam tudatm hogy szegény csajnak valami van a fejébe…de hogy ennyire!!!???No Comment!

-Lassan haza……….JÉZUSOM!!!!-kiáltottam fel ilyedten.

-Mi történt??-kérdezte Yoh meglepődve

-Otthon!Anyumék hagytak egy üzit vagyis levelet és nem olvastam el!!!

-És miért nem?

-Mert hozzád siettem!!Mi van ha valami fontos??és én meg nem olvastam bele még rá sem néztem!!!!

-Hmm..Örülök neki…mondta lehunyt szemmel Yoh

-Minek örülsz??

-Hát annak hogy én fontosabb voltam neked mint az a levél,vagyis először hozzám siettél és már ez is bizonyítja hogy jelentek valamit a számodra…

Nem szóltam semmit csak vörös fellyel mosolyogtam.

-nem baj akkor ha én most haza ballagnék?

-Nme dehogy!De hazakísérlek

-Áhh nem szükséges asszem hazatalálok-jajj ezt most csak azért mondtam mert a történtek után nem mertm volna vele hazamenni de még a szemébe is alig mertem belenézni,jézusom tök röhelyesen nézhettem ki akkor.

-De én szeretnélek hazakísérni és szívesen is nem ám valami bajod esik útközbe…Állandóan zaklatna a lelkiismeret és lenne is miért zaklatnia…

-„Ugyne mi bajom lenne???jajj hadd menjek máár minjárt elsüllyedek szégyenembem!!!!”Okés rendben van gyere….”Hogy a fene vinné el!!Yura te balfácán miért egyeztél bele jézusom!!!”

Majd 20 percel később végre hazaértünk egész úton csendbe voltunk mind a ketten nem szóltunk semmit de Yoh mindig odaközeledett hozzám magyarán hozzámsímult folyamatosan és nagyon megilyedtem tőle.

-Figyelj Yura!!Lenne kedved este elmenni valahova ?velem?

-Hát persze..ugyan miért ne lenne?”nah már megint!!Yura fejezd bee!!!még a végén reménytelenül beleszeretsz!!!!!!”

-Oké rendeb akkor majd este 7 vagy 8 fele érted jövök.Okés?

-Igen,igen persze

-Akkor este!Szia!!

-Hali!-majd bementem és becsuktam az ajtót és egy nagyot sóhajtottam.

-Nha milyen volt a találkád?-kérdezte Hiroki érdeklődően

-Hadjuk!Totál ciki volt!Wáhh a levél hol a levél???-fénysebességgel futottam a konyhába és kibontottam a levelet majd elolvastam:

„Yura végre felkészültél az életre!Betöltötted a 13.életévedet és ezzel megkezdődött a saját életed amibe nem szólhatunk bele.Te sorsod te jövőd irányítsd úgy ahogyan te gondolod és neked jó!De van valami amibe mégis belekell hogy szoljunk és talán ez a tett gyökeresen megváltoztatja az életedet.Egy sámán a neve Zík valójában ő mentette meg az életét édesanyádnak amikor még terhes volt veled…jutalmúl megígértük neki hogyha egyszer felkészültél és készenálsz követni fogod őt hűségesen és örökké..neki köszönheted az életeted Yura!Maj eljön érted mert megkeres,kövesd hadj had tanítson elképesztő dolgokra leszel majd képes ha vele leszel!Légy boldog!És vigyázz magadra!”

-Ugye ez most csak egy nagyon hülye vicc???

Folytatása hamarosan

-Ezt senki nem gondolhatja komolyan!!!

-Miért ne?-kérdezte Hiroki

-Mert én nem fogok amellé a Zík mellé álni,hadjon békén megvan a saját életem,és azt kit izgat milyen erőim lesznek,engem nem!-Dühöttem és közben elszaladt az idő,már fél 8 volt és Yoh pont csengetett,nem öltöztem át semmit,pedig tervem volt.

Hát mentem és kinyitottam az ajtót,egy nagy meglepetés okozott amit nem vártam.

-Áhh szija yoh!Ez meg?az enyém?-mosolyogtam.

-Szia!Igen neked hoztam.

Egy gyönyörű rózsacsokrot kaptam.Nagyon szép volt és még ízléses is volt Yoh-tól.

-Beteszem egy vázába,addig gyere be.-mondtam kedvesen,majd egy nagyot szippantottam a rózsákba-nagyon jó illata van-mosolyogtam

-Örülök ,hogy tetszik és menj csak nyugodtan megvárlak.

-Rendben te tudod.

Pár-percre rá el is indultunk.Nem volt olyan érdekes ,de nagyon jól éreztem magam.Jobban megismertük egymást és ez így jó volt.Fél 10 volt amikor hazaértünk,persze Yoh hazakísért.

-Yura,köszi hogy eljöttél velem,holnap már nem találkozunk ,majd csak a versenyen.

-Szívesen mentem el veled,és tudom,remélem,hogy látlak még...

-Én is nagyon ,tudod amiket átéltem veled az nyomot hagy bennem soha nem foglak elfelejteni és remélem hogy te sem engem!És még lenne itt valami amit szeretnék...-majd odajött hozzám,átölelt és megcsókolt.Hihetetlen volt,Yoh szerintem belém szeretett és azthiszem én is belé.Mi lesz velem holnaptól...

-Yoh,ezt..ezt..

-Nem kellett volna tudom

-Láthatlak még valaha?Miért kell ennek így lennie?Én nem szeretnélek elhagyni Yoh,én...én...azthiszem hogy szerelmes lettem beléd..-mondtam némán és elpirolt arcal.

-Yura-majd mosolygott és szorosan magához ölelt.Én így még soha nem éreztem mint most,mi lesz velünk a viadal alatt,tarthat-e ez a szerelem vagy csak egy fellángolás?Még magam sem tudom.Csak áltunk szorosan egymáshoz bújva a csillagos ég alatt és akkor úgy éreztem hogy soha nem akarom elengedni de muszáj volt.Így kellett lennie.