J. K. Rowling; Edinburgh-i interjú (részlet)

Imogen Ni Ealai, Dubray Books, Izland:
Hogyan változott meg az életed, mióta ilyen sikeres lettél?
J.K.Rowling: Óriásit változott. Régebben ha megkérdezte valaki „Milyen érzés híresnek lenni?” mindig azt válaszoltam, hogy „Én nem vagyok híres!”, mert nem akartam tudomást szerezni róla. Egy darabig elég ijesztőnek tartottam.

Bizonyos értelemben ez hihetetlen. Olyan helyeken jártam, ahová máskülönben soha nem jutottam volna el. Nagyon sokat utaztam. 1998 előtt soha nem voltam, pl. Amerikában, és az első könyvdedikálásom, hihetetlen volt.

Voltam a Downing Streeten, Buckingham Palotában és a Fehér Házban, Harry Potter nélkül nem is tudom, hogy jutottam volna el ezekre a helyekre.

Catherine Quinn, Irish Times:
Ha Quiddicheznél, milyen pozícióban játszanál és miért?
J.K. Rowling: Be kell vallanom, nem sok esély van rá, hogy bevennének a csapatba. Biztos vagyok benne, hogy pocsékul játszanék. Nem vagyok valami sportos típus.
Ha mindenképpen Quiddicheznem kellene, azt hiszem, akkor okoznám a legkevesebb galibát - , nem nagyon bírom a fájdalmat, így azt mondom, talán terelő, bár a gurkók mindenkire veszélyesek (a pályán). Talán még őrző lehetnék, tudod, csak úgy kerülgetném a karikákat és kerülném a bajt.
A fogónak nem vagyok elég ügyes. Nyilvánvalóan mindenki arra törekszik, hogy fogó legyen, de én nem tudnám csinálni. Semmi esély.

Lydia Halls, Funday Times England:
Ha valaki Veritaserumot itatna veled, mit fecsegnél ki?
JK Rowling: Micsoda szörnyű kérdés! Te egy igazi kicsi Rita Skeeter vagy. Nem úgy értettem.

Remélem.

JK Rowling: Úgy értem, ezt át kell gondolnom. Mit mondanék el, bizonyára olyasmire gondolsz, amit talán szeretnék megtartani magamnak.

Vagy el szeretnéd kerülni, hogy el kelljen mondani.

JK Rowling: Értem mire gondolsz. Értem. Talán, nem biztosan, elmondanám mindenkinek a 7. könyv cselekményét. Állandóan bennem van az a hatalmas konfliktus, amiben az egyik felem ­­ legalább a felem ­­ legszívesebben itt ülne, és mesélne ­­ jó móka lenne, csodálatos lenne itt ülni és mesélni a 7. könyvről, élvezni veletek akik olyan jól ismeritek a többi könyvemet. Ez nagyon érdekes lenne, de a másik felem tisztában azzal, hogy valószínűleg nem is szeretnétek, hogy elmeséljem, elleneznétek, azt hiszem szívesebben olvasnátok, igaz?

Igen

JK Rowling: Micsoda megkönnyebbülés!

Scott Ballard, The Bookseller:
Megtudja valaha Lord Voldemort, hogy szólt a teljes jóslat?

JK Rowling: Ez is azon, nagyon jó kérdésekhez tartozik, amire azt hiszem nem tudok válaszolni. Sajnálom, ilyenkor mindig egy kicsit csalódott vagyok, de a legátfogóbb kérdésekre nem tudok válaszolni, mert túl sok mindent árulna el, így nem szeretném, ­­ nem fogom megválaszolni. Sajnálom.

Ailsa Floyd, Times Educational Supplement, Scotland:
Hogy jutott eszedbe a mottó „Ne csiklandozd az alvó sárkányt”, ami az iskolacímeren olvasható? Van valami története?
JK Rowling: Ismered a legtöbb iskolaszlogent, hogy hangzik: kitartás és nemesség, emberszeretet és hűség, vagy ilyesmi. Egyszerűen viccesnek találtam egy sokkal inkább gyakorlatibb tanácsot adni a Roxforti diákoknak, az iskolamottó által.

Majd az egyik barátomhoz fordultam, aki latin és irodalom professzor – az én latintudásom nem volt elég ehhez a feladathoz, nem hiszem, hogy ki tudtam volna agyalni varázsigéket
latinul, vagyis inkább latin és más egyéb keverékét használtuk.
Mikor egy egyedi latin szlogent kellet kitalálnom, azt akartam, hogy tökéletes legyen. Elmentem hozzá, és megkértem, hogy fordítsa le. Azt hiszem nagyon élvezte, Felhívott és azt mondta: „Azt hiszem megtaláltam a megfelelő szót, Titillandus". Így született meg ez a mottó.

Richard Wheatley, RNIB:
A vak gyerekek nagyon örülnek, hogy ők is egyidejűleg tudják olvasni a könyvet, mint látó társaik. Gondoltál már arra, hogy beleírsz a Harry Potter könyvek egyikébe egy vak szereplőt is?

JK Rowling: Vicces hogy megemlíted, mert volt egy ilyen karakterem, Mopsusnak hívták. A nevét a mitológiai összefüggés miatt választottam, de valahogy ­­ ez egy nagyon korai karakterem volt, akinek megadatott a Látás képessége, más szóval kicsit olyan volt, mint Telawney professzor, ez egy nagyon, nagyon korai szereplőm volt, akkortájt, mikor még a Bölcsek köve piszkozatát írtam. Azért vetettem el, mert túl jó volt. Miután kialakult a végleges történet, úgy gondoltam, hogyha lenne valaki, aki valóban tudna jósolni mialatt Harry él, nagyon lecsökkentené a történet drámáját, mert valaki, valahol tudta volna mi fog történni.

Így Mopsus eltűnt, és én igazából nem pótoltam, bár megalkottam Rémszem Mordont, akiben van egy kicsi Mopsus jelleméből: van egy mágikus szeme, mert az egyik szemét elvesztette egy Halálfalóval való küzdelem során. Így, jó kérdés volt.

Hannah Lawson, Daily Telegraph :
Mit dolgoznál, ha nem író lennél?
JK Rowling: Nincs olyan munka, amit különösen szívesen csinálnék, miután író lettem, mert én mindig író szerettem volna lenni. De az a munka ami a legjobban tetszett miután író lettem, az a tanítás. Legjobban a tinédzsereket szeretem tanítani, ez volt az erőségem. Nem hiszem, hogy kiváló tanár voltam, de ezt szerettem a legjobban.

Másik lehetőség az lenne, amit már csináltam is, az az ideiglenes titkárnő. Ez azért tetszett nagyon, mert meglehetősen unalmas munka volt, így ha nem látta senki, legépeltem a történeteimet. Most már bevallhatom.

Clare Fordyce, Scottish Book Trust:
Melyik szereplőddel szeretnél legkevésbé egy lakatlan szigeten ragadni?

JK Rowling: Ó, te jó ég! Ez jó!

Lockhartot kicsit nehéz lenne elviselni kb. 30 másodperc elteltével, Umbridge, Umbridge-dzsal nem lenne jó. Azt hiszem itt Voldemort nem lenne jó, tekintve hogy megölne, de inkább a halált választanám, mint hogy egy lakatlan szigeten ragadjak Umbridge-dzsal vagy Lockharttal.

Ki más? Vernon Dursley, ó ne, tulajdonképpen volt már dolgom olyanokkal, mint Vernon Dursley, ez elég kellemetlen. Umbridge és Lockhart ­­ még a gondolatát sem bírom.

Robert Dawson, Asda:
Ha animágus lehetnél, mi lennél a legszívesebben?
JK Rowling: Ezzel a gondolattal gyakran eljátszom. Tudod, nem tudhatod milyen állattá válsz, amíg ki nem próbálod. Így lehet, hogy fél évtizedig próbálsz animágussá válni, aztán kiderül, hogy meztelencsigává változol, vagy valami ilyesmi. Ami elég kellemetlen lenne.

Hermionenak ajándékoztam a kedvenc állatomat, a vidrát. Ha valami igazán mutatós állat akarsz lenni, talán szarvas vagy tigris lehetnél, igaz? Gyanítom, hogy én talán tengerimalac lennék, ami elég ciki lenne.

Emma Wilson, Young Scot:
Ha akkoriban azon a Londonba igyekvő vonaton nem jutott volna eszedbe Harry Potter, mit gondolsz milyen lenne most az életed, és mit csinálnál?

JK Rowling: Ez egy elég furcsa gondolat, nem? Azt hiszem minden bizonnyal kitaláltam volna Harryt, mert megtestesít egy csomó olyan dolgot, amit szeretek.

Már évek óta írtam, mikor végre kitaláltam Harryt. Az az érzésem hogy Harry ötlete minden bizonnyal eszembe jutott volna. Szeretem a különleges neveket, és mindig is érdekelt a flolklór, és azt hiszem logikus döntés volt, hogy végül megírtam, még ha olyan hirtelen jött is az ötlet, mert érdekelt. Valószínűleg máskor jutott volna eszembe. Inkább az a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem tartok ki az ötletem mellett? Más írásomat is publikálták volna? Akkor teljesen más lenne most az életem, nem tudom. A tanulság tehát az, hogy legyél kitartó.

Laura Henderson, Sunday Times Scotland:
Nehezebb volt írni most a Harry Pottert most, hogy olyan híres?
JK Rowling: Az aktuális részeket megírni soha nem volt más, csak szórakozás, bár ahogy említettem a Tűz serlegét megírni kicsit nehéz volt, de nem azért – nos, nem, élveztem a Serleget írását, de mialatt – a Félvér Herceget írni kifejezetten szerettem, érdekes tapasztalat volt az elejétől a végéig. Az a két könyv, aminek az írását legjobban élveztem, és aminek az írása alatt akkoriban a legnyugisabb volt az életem is, az Azkaban és a Félvér Herceg. Tehát ez elég sok mindentől függ.

Lucy Adams, Radio Five Live:
Volt olyan részt a legújabb könyvedben, amit újra kellett írnod?
JK Rowling: Állandóan át kell írnod részeket mialatt írsz. Aztán a kiadód megnézi, és javasol bizonyos átírandó dolgokat. Nem hiszem hogy nagyobb változtatásokat kellene csinálnom miután a kiadó átnézte. Ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amik nekem, mint író egyértelműek, de lehet, hogy a kiadó azt mondja, hogy talán nem elég nyilvánvaló az olvasóknak. Így visszamegyek és alaposabban megmagyarázom azt a részt. Vagy lehet hogy kicsit jobban ki kell fejtenem, hogy az emberek jobban megértsék, mi is történik. Tehát ez rendszerint normális dolog.

Sam Dordoy, Ottakars:
A könyveidben megjelenik a rasszizmus problémája ahogy a varázslók elnyomják a többi fajt, és a félvérűeket. Gondolod, hogy megváltozik az emberek gondolkodása ha elolvassák a könyvedet?
JK Rowling: Nem hiszem. Elég pesszimista vagyok ebben a témában. Reálisan látom, hogy milyen mértékben tudja valaki megváltoztatni a mélyen gyökerező előítéleteit. Az az érzésem, hogy ha valaki hű rasszista, Harry Potternek nem lesz rá hatása.

Remélem, hogy az embereket elgondolkodtatja, úgy értem, nem úgy írtam a könyvet, hogy azon gondolkodtam mi legyen a napi üzenete, vagy hogy mi legyen a tanulsága. Nem így szoktam elkezdeni egy könyvet. Én nem próbálok kritizálni senkit vagy kiselőadást tartani nektek. De mindamellett nagyszerű lenne, ha az emberek elgondolkodnának az erőszakos viselkedésen vagy a rasszizmuson.

A házimanók valóban a rabszolgaságot szimbolizálják, igaz? A házimanók rabszolgák, ez egy olyan ügy, amit azt hiszem alighanem már mindannyian elítélünk.

Samatha Scattergood, Waterstones:
Ki a kedvencen a Főnix Rendjének tagjai közül?
JK Rowling: Már megöltem a kedvenceimet a Főnix Rendjének tagjai közül, de van egy Rendbeli tag, akit még igazából nem ismertetek meg alaposan, de majd meg fogtok. ­­ nos, tudjátok, hogy tag, de talán még igazából nem találkoztatok vele. De a 7-ben meg fogjátok ismerni. Már nagyon várom.

Chloe Anwyll, Sunday Express:
Voldemort valamilyen formában minden könyvedben feltűnt. A 7. végén is meg fog jelenni, vagy meghagyod a fonalat az esetleges folytatásra?
JK Rowling: Kétség kívül benne lesz a 7. könyvben eddig így terveztem.

Michael Farr, Indigo books and music:
Mikor fog megjelenni a 7. könyv? Mert ennek a könyvnek is két év kellett a megjelenéséhez.

JK Rowling: Annyit tudok mondani, hogy azt hiszem még legalább két évet kell várni. (sóhajok). Sajnálom csak reális akarok lenni. Úgy terveztem, hogy komolyan ez év végén fogok hozzá az íráshoz, mert van egy elég kicsi kisbabám, bár már belekezdtem.

Eun Ji An, Raincoast.com, Canada:
Azon gondolkodtam, milyért van Harrynek szemüvege?

JK Rowling: Mert nekem is szemüveget kellett hordanom egész gyerekkoromban, és elegem volt abból, hogy a könyvekben mindig a szemüvegesek voltak az okoskák. Nagyon idegesített, ezért egy olyan hősről akartam olvasni, aki szemüveget hord.

Ennek szimbolikus jelentése is van, bizonyos értelemben Harry a könyv szeme. Az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, így ezért, tudod, így vicces hogy szemüveget hord.

Hannah Fenwick, Kingdom FM:
Azt szeretném megtudni, hogy hogy van időd megírni a könyvet, ha van két gyermeked?

JK Rowling: 3 gyermekem van. Nos, elég jól be tudom osztani az időmet. Már nem írok heti 5 napban, írok amikor írok, de a legtöbb... vagy két és fél napot hetente. Elég sok teendőm van a gyerekek körül, így sok időt töltök velük.

Valójában sokkal hatékonyabb vagyok az óránkénti szavakat számát értve ha kicsivel kevesebb időm van. Amikor a Tűz Serlegét írtam, teljes napjaim voltak a dolgaim elintézésére, mert csak egy iskolás gyermekem volt, és nem hiszem, hogy akkoriban termékenyebb lettem volna, mint mostanság.

Erin Bower, a Sunday Herald képviseletében:
Írtál már olyasmit, ami a folytatásban bekavart a cselekményekbe? Például A mondott valamit B-nek, de a későbbiekben kiderült, hogy B-nek ezt csak később kellett volna megtudnia. Hogy kerülöd el ezt a problémát?
JK Rowling: Ez nagyon jó kérdés. Ez arra utal, hogy gyakorlatod van a hosszú történetek írásában.

Általában idejében rájövök ezekre a dolgokra. A Titkok Kamrája írása közben volt ilyen, a Félvér Herceg cselekménye szorosan kapcsolódik a 2. könyvben történtekhez, és én nyilvánvalóan nem akartam belekavarni azért, mert talán valaki még nem olvasta el azt. Ezért a nyúltam vissza a Titkok Kamrájához a Félvér Hercegben. Rájöttem, hogy itt két olyan fontos cselekményszálon kell dolgoznom, amik nem igazán férnek meg egymás mellett. Így, az egyiket el kellett vetnem.

Tovább dolgozhattam volna ezen az ötleten, de ez később összezavarta volna a cselekményt, tudod ha csináltál már ilyet.
Nagyon vigyáznom kell a Félvér Hercegre vonatkozó kijelentéseimre, mert például túl sok nyitott kérdést hagynának nyitva…..