YP: Hogyan kaptad meg a lehetoséget, hogy te legyél Harry Potter?

DR: Szerencse volt, elmentem egy meghallgatásra David Copperfield szerepére, jó helyen voltam jó idoben. A színházban David Hayman, a Harry Potter film producere az elso sorban ült. Mielott felkértek Harry Potter szerepére nem gondoltam rá komolyan, hogy színész leszek. Most már a negyedik filmet csinálom. Furcsa lesz ha a negyedik film után más fogja alakítani Harry Pottert, de ha ez bekövetkezik muszáj lesz megszoknom.

YP: Tényleg viselsz szemüveget?

DR: Nem, ez csak üveg. Az egyik jelenetben azt kellett játszanom, hogy elvesztettem a szemüvegemet, de mivel tökéletesen látok, ez nem volt egyszeru. Tehát erosen kellett koncentrálnom, hogy homályosan lássak.

YP: Emmával és Rupertel barátok vagytok?

DR: A barátságunk egyre szorosabb és szorosabb. Vannak nézeteltéréseink – heves vitáink, komolyan – de tényleg nagyon jó barátok vagyunk.

YP: Te is felléptél a West End-i 'The Play What I Wrote'-ban (kb. 'Az általam írt darab').. Hogy történt?

DR: Háromszor fordult elo. Az elso alkalommal elfelejtettem a szövegemet, legutoljára pedig felmentem a színpadra, kiléptem a függöny mögül, és nagyon megdöbbentem. “Te jó ég, három ember itt van a sulimból és noi ruhában látnak!” Ez volt a legcikibb élményem. Szoke paróka valamint egy rózsaszín és kék színu ruha volt rajtam. Soha nem fogom ezt kiheverni.

YP: Milyen érzés a Harry Potter sorozaton felnoni?

EW: Eloször nagyon ijeszto volt, nem értettem a felhajtást körülöttem. Mára már megbarátkoztam mindezzel. Már sokkal magabiztosabb vagyok. Szeretnék-e felnoni? Nagyon jól érzem magam tiniként – most van az ideje annak, hogy felfedezzem a világot, és hibákat kövessek el amikbol tanulhatok – igyekszem a leheto legjobban kiélvezni ezeket az éveket.

YP: Mi a legnehezebb dolog a filmezésben?

EW: A hosszú órák, hosszú napok, és az, hogy távol vagyok a barátaimtól.

YP: Miben különbözik a harmadik film az elozoektol?

EW: Sötétebb és félelmetesebb. Az elso ketto még csak bemutatta a szereploket. Ez a kedvencem, mert Hermione, Ron és Harry összevesznek, ez nem történt meg eddig. Sok új karakter is van, például Sirius Black vagy a dementorok.

YP: Jól kijössz Daniellel és Ruperttel?

EW: Meglepo mennyire jól kijövünk egymással, de nem vagyunk együtt. Ennek ellenére néha el kell menekülnünk egymás elol.

YP: Rupert, hogyan tudod összeegyeztetni a hínevet, iskolát és a filmezést?

RG: Sokkal érdekesebb lett az életem, például Japánból kapok születésnapi ajándékot, és néha nagyon furcsa, hogy állandóan felismernek. Az iskolába bejárok a vizsgákra, de soha nem voltam osztályelso. Ezért inkább magántanárhoz járok, kevesebb dolog vonja el a figyelmemet. Az iskolában a barátaim normálisan viselkednek velem, ami sokat segít. A húgaimmal még mindig sokat vitatkozunk és jókat eszünk.

YP: Nem volt nehéz Ron patkányával, Makesszal játszani?

RG: Szerintem a patkányok nagyon jófej állatok, szóval nem esett nehezemre felvenni a jeleneteket vele. Az állatokkal foglalkozó részleg leborotválta kicsit a szorét, hogy betegnek látsszon, de egyébként o egy nagyon aranyos, egészséges patkány.

YP: Változtatok Te és Ron a harmadik filmben?

RG: Magasabb lettem, és a hangom is mélyebb lett. Ron is változik, Hermione és közötte kezd kialakulni egy románc. Sokban hasonlítok Ronra, mindkettonknek vörös haja van, nagy családja, és mindketten félünk a pókoktól. Jó lenne, ha Ron picit gonoszabb lenn, mindig is gonosz figurát akartam játszani.

YP: Elmeséled egy átlagos napodat?

RG: Korán kelek, 45 perc alatt érek be a stúdióba. Reggelizem, aztán megcsinálják a ruhámat, a frizurámat és a sminkemet. Utána vagy megyek tanulni, vagy pedig forgatni, attól függ, hogy kész vannak-e már. A rendezo megmutatja a díszletet, elpróbáljuk párszor a jelenetet, azután kezdodik a felvétel.

YP: Mi a legrosszabb dolog a filmezésben?

RG: Ha lepisil Makesz. Meg a ruhák – Ron sajnos még mindig a Weasley pulcsikat hordja, azt hiszem soha nem lehetoségem normális ruhát viselni.

YP: Szeretnéd folytatni a színészetet ha felnosz?

RG: Nagyon jó lenne folytatni a filmezést, gyerekkoromban még fagyiárus szerettem volna lenni.