Az erdőben egy különös alak lépdelt, óvatosan és csendesen hogy ne legyen feltűnő. Testét fehér prém takarta, ezért nem lehetett látni az arcát.

Olyan gyorsan haladt ahogy tudott, de persze ez nem volt olyan könnyű.

Utálta az egészet...ittminden olyan barátságos…brr...feállt tőle a hátán a szőr…

El kell innen tűnnie….

Ahogy egyre kijjebb haladt az erdőben egyre söttebb lett….

-Na végre!-mondta halkan, mikor végre megállt egy hatalmas kastély előtt.

Minden sötét volt, és kihalt és a hatalmas épület felett is egy sötét felhő lebegett.

Gyorsan belépett a kapunk, majd eltolta az ajtót és besétált.

Odabent a már megszokott félhomály fogadta.

Végigsétált a folyosón és közben megkönnyebülten ledobálta magáról a majomjelmezt.

Odabent egy nő fogadta legyezővel a kezében.

-Képzelődöm csupán, vagy tényleg nem örülsz hogy élve viszontlátsz?-kérdezte Naraku a nőt.

Kagura elhúzta a száját és elfordult.

-Gondoltam!-felelte Naraku és becsapta maga mögött az ajtót.

-„Ezt is csak az érdekli, hogy mikor szabadulhat! De most megtanulja hogy mit szabad és mit nem!”-gondolta magában a gonosz fédémon, maj kinyújtotta a kezét és mikor megjelent benne egy szív, erősen megszorította.

Pár perc múlva Kagura szörnyű kínok közepette beesett az ajtón.

Naraku elvigyorodott.

-Ez…ez meg mire volt jó?-nyögte Kagura és kezét a mellkasára szorította.

-Nem tetszett ahogy rám néztél!-vihogta Naraku és elengedte a nő szívét.

Kagura csak dühösen vicsorgott, de enm mert megszólalni.

Naraku felállt, mögé sétált és halkan a fülébe suttogta:

-Jó lesz, ha legközelleb úgy nézel rám hogy az nekem is tetszen, vagy tudod mi lesz!-mondta és az ujját jól láthatóan végighúzta a nyaka előtt.

Kagura nyelt egyet és bólintott.

-Jól van! Akkor mehetsz!-mondta Naraku és elfordult.

Kagura , mint egy halálraítélt úgy menekült ki a szobából.

A folyosón aztán összetalálkozott Kanna-val aki éppen Naraku-hoz indult.

-Én a helyedben nem menék oda! Úgy látszik, most „jó napja” van és valahogy az mindig nekünk rossz ha neki jó kedve van…

Kanna érdeklődve pillantott nővérére.

-Meg kell ezt mutatnom neki!-mondta a tükrére nézve.

-Ahogy akarod! De ha adhatok egy tippet, nézz rá úgy mint egy angyal!-felete Kagura.

Kanna nem igazán érette mire céloz ezzel a nővére, de azért bólintott.

Kagura intett neki a legyezőjével aztán elment.

Kanna pedig belépett a szobába Naraku-hoz. A féldémon érdeklődve fordult felé.

Felül nem volt rajta semmi, és a hátán élesen kirajzolódott a pókjel, amitől annyira szívesen megszabadult volna.

-Mi van Kanna? Mit akarsz?-kérdezte Naraku rávillantva a fehér ruhás lányra, ördögi vörös szemeit.

-Ööö…izé…megzavartalak valamiben?-kérdezte Kanna megszeppenve.

-Nem! Akarom mondani …igen, de most már ha így rámtörtél, mondjad mit akarsz!

-Csak…csak…ezt akartam mutatni!-mondta Kanna a tükörre mutatva.

Naraku kinyújtotta érte a kezét és Kanna odaadta neki.

-Jól van! Most mehetsz!-intett neki, de le sem vette a szemét a tükörről.

Kanna engedelmesen távozott.

-Mi az? Csak nem rossz híreket kaptál?-hallatszott egy ismerős hang és Kikyo kilépett az egyik fal mögül.

-Mondhatjuk úgy is!-felelte bosszúsan Naraku.

Kikyo közelebb sétált hozzá, és érdeklődve figyelte mit néz Naraku.

A tükör Sesshoumaru-t mutatta amint egy erőben lépked.

-Közel van!-jegyezte meg Kikyo.

-Tudom!-felelte Naraku.

Sejtettem hogy előbb-utóbb meggyűlik vele a bajom, de hogy ilyen hamar?

Ki gondolta volna, hogy eljut idáig.

-És most mit szándékozol tenni?

-Kagura-t nem küldhetem, mert teljesen belé van esve, Kanna túl gyenge hozzá…de akkor meg kit…

-Én megölöm neked ha akarod!-felelte Kikyo.

Naraku elvigyorodott.

-Jobbat tudok!-mondta és a nő kezébe nyomott egy nyilat és egy íjat.

Kikyo kíváncsian szemügyrevette a nyílvesszőt…egy ékkő szilnánkot látott a hegyében…méghozzá egy olyat, ami be volt szennyezve…

-Áh értem már!-mondta mosolyogva.

Ahogy akarod!-tette hozzá és a lélekgyűjtői által körülfogva kirepült az ablakon.

Naraku vigyorogva nézett utána.

*

Eközben Kanna visszatért Kagura-hoz, aki éppen egy szoba ablkából bámult kifelé. Kanna odament hozzá.

-Velem egész normális volt!-jegyezte meg.

De biztos vagyok benne, hogy valamit titkol előlünk! Olyan furcsán viselkedik!

-Igazad van!-felelte Kagura.

Kíváncsi lennék mi lehet a titka. Mostanában nem küld minket sehova. Lehet hogy van egy sokkal jobb fegyvere…vagy éppen a bosszúnál jobb elfoglaltsága…

-Meglehet! De egyeb biztos vagyok…ez a kis titka…furcsa hatással van rá…

Bárcsak tudnám mi…vagy éppen ki lehet az…

The End