Hámori Frédi

A világnak az a része, amelyet ma Mezopotámiának hívunk, vagyis a Tigris és Eufrátesz folyóköz, csak gyéren lakott terület volt 10,000 évvel ezelôtt. Alig voltak fák, alig volt kô és hegy, és alig voltak ércek itt. Csak a vízpart adott menedéket, árnyékot, vizet, fát és eledelt álatoknak és embereknek. Ekkor még az emberség vadászatból és gyüjtögetésbôl élt és állandóan a vadálatok csordái után vándorolt, vagypedig gyümölcsöket és ehetô gyökereket keresgélt. Ez az élet forma csak nagyon kevés embert türt a terület menyiségéhöz képest. A szaporodást nem engedte meg. Az a terület amit ma Törökországnak és az Iráni fensiknak hívunk, ahol a nagy beltengerek vannak, az a vidék volt körülbelül az ôshona a Szubar és Szumirnak nevezett nép csoportoknak, de ugyanakkor as ôshona az Urali és Altáji nyelveknek is, melyek közösen a magyar nép ösei.

A vizözön után lassan lassan leereszkedtek a közel keleti alföldre, ahol álatok és emberek csak szûk helyen tudtak gyarapodni a nagy folyók mentén, mivel atól nem meszire száraz foró és sivár terület volt. Az emberek alkalmazkodtak a helyhez és idô folyamán elkezdték a primitiv földmüvelést és az abbol nyert tulterméssel lassan az álatok idomitását és tenyésztését is elinditották. Ezeket az elsô lépéseket az északrol bevándorló Szú nép tette, akik a Szubar népnek az ôsei voltak. Ôk épitették az elsô városokat, falvakat és kezdték a földmüvelést. Ezért az ô szavaik maradtak meg a szumir nyelvben a paraszt, pásztor, halász, eke, kovács, ács, és kereskedö szavakban. Ôk adták Ur, Kis, Nippur városok neveit.

Körülbelül Kr.e. 3,500-ban egy másik hasonló ragozó nyelvû nép ereszkedet le Mezopotámiába. Ezek voltak a Szumirok ôsei, akik magukkal hozták az egyik legforradalmi találmányukat, a primitiv képirást, amit itt tovább fejlesztettek. A szumir hagyományok szerint ôk is északról jöttek az Urmia Tó írányábol, ahol mondáik szerint egy Arata nevû fejedelemség létezett. Arrata fejedelmérôl egy mondát hagytak reánk a szumírok, En-Merkar királynak a viszonyát az egyik szumír városállammal. Innét származot az Eme-SU nyelvjárást beszélö Inana Istennö is. A déli szubarokat a szumírok beolvasztották, de az északi szubarok tovább fejlôdtek a történelem folyamán és külön nemzeteket és országokat alapítottak. Egyik gócpontjuk lett késôbb az Urartu és Szubartu terület, ami késôbb a Méd Birodalom központja lett. A Médekröl majd késôbb irunk. A két népet az idôk folyamán már nehéz volt szétválasztani. A késôbbi szemita népek nagyjában egy kalap alá vették ôket. A biblia általában Hám patriárka leszármazottai közé sorolta a turáni fajnak a mezopotámiai ágát és Jáfet utódai közé az Észak-Kaukázus hegyvidéki és turán-alföldi ágát. A szintén turáni nyelvû elámi ôsnépet pedig érthetetlenül Sem ôstôl vezeti le a biblia.(?) Igy természetessen a mitikus Noéh valodi három utoda mind turáni, ragozó nyelvü volt és csak a késöbbi Szemita népek mesemondoi teremtettek belölük a környék más nyelvü népek közös ösét.

Ezen a kietlen helyen munkájukkal egy paradicsomot hoztak létre. Alig létezik valamilyen tudományág, amelyben nem találunk bizonyítékot a szumír eredetre. Számtanban, bölcsészetben, csillagászatban, irodalomban, építészetben, közgazdászatban, kereskedelemben, közoktatásban, törvényrendszerben, politikában, hitben és népszokásokban megtalálhatjuk a szumír eredetet. Néha még szavaik átalakított formáját használják ma is ezeken a területeken.

Nagy kiterjedésû öntözôrendszerük szervezésére egy területi kormányzatot állítottak fel, amely egyesítette a kis falvak és a fôváros kormányzatát. Ez túlhaladta a vérbeli törzsek és nagycsaládok tanácsát és megalapította a városállam kormányrendszerét. Ezeknél a városállamoknál felállítottak egy képviselô tanácsot, melyet "unk-en" néven hívtak. Az UNG szó népet, népcsoportot jelentet ugy mint a késöbbi UNG-ár vagyis Hungár/Magyar. Ez az "unken" egy kezdetleges demokratikus rendszer volt. Ennek a tanácsnak a képírásos jelképe egy pohár volt, mivel úgy látszik, szokásos volt az egyezményeket megszentelni közös sör- vagy borivással. Ez is megvolt magyarországon az "ukon pohár" ivás szokásában a 18 században is.

Iskoláiknak állandó tanítómesterei voltak, akik szigorúan megkövetelték a fegyelmet és a feladatok pontosságát. Ezért volt még külön korbácsmester is, aki rendben tarttotta a rossz tanulókat. Számtant, írást, olvasást, nyelvtant, földrajzot is tanultak az iskolában azok, akik az állam vezetésével, kereskedelmével, adószedésével, törvényeivel, hitével foglalkoztak. Nem volt mindenkinek kötelezô az iskola, mivel az akkori képírásrendszert elég nehéz volt megtanulni és sok idôt igényelt. Már nagyszámu képirásu jeleik között megtalálható a magyar és török rokon rovásirás jelek elözményeit.

A szumír városállamot a pap-király vezette, egy választott képviselôtanácscsal egyûtt. Csak történelmük vége felé uralkodtak olyan királyok, akik már nem demokratikusan vezették az országot, hanem a ma már jól ismert királyi módszerekkel. A fôpap-királyt "patesi" címen ismerték. Az urlakodók még a szegény embereknek is adtak menedéket és enni-inni valót és törvényeik megvédték ôket a gazdagok erôszakától. A törvények még a rabszolgáknak is megvédték a jogaikat és megengedték, hogy üzleteik legyenek, vagyont gyûjtsenek, és felszabadíthatták magukatt. Törvényeket alkottak a közös érdekek és az egyén jogainak a megvédésére. A kereskedelem harácsolásai ellen megegyezett árakat, mértékeket, súlyokat, értékeket alapítottak. A papok tanítottak, gyógyitottak, és a nép szellemi életével is foglalkoztak. ôk írták le legelôször azokat a hagyományos mondákat, melyek sokkal késöbb Babiloni közvetitéssel és átértékelés után a bibliában szerepelnek. Az östengerböl való teremtésröl, az agyagból ember teremtéséröl, a bünös embereket megbüntetö vízözönröl, Kain és Ábelhez hasonló testvérröl és a bábeli toronyhoz hasonló mondákról. De annak ellenére, hogy könnyen felismerhetjük a bibliai hagyomány gyökereit ezekben a ôskori írásokban, mégis sokszor más értelmezései voltak, mint a sokezer évvel késôbbi szûkszavú bibliában. Sokkal többet tudhatnánk ma a szumírokról, mint a sokkal késôbbi idôszakokban élô rómaiakról, ha még több égetett szöveges agyagtáblát találtak volna a száraz mezopotámiai homokban, de ezek a leletek is megmentették ennek az ôskulturának az alapjait. A papír sokkal könyebben elveszett, mint a sivatagban megkövesedett agyagtábla.

A szumír "Uruk" város több volt, mint csak egy város, inkább egy város-állam volt, amelynek a templom-központja körül forgott az állami vezetés. A tipikus szumír városok ma kicsinek tûnnek, 10,000-20,000 lakósuak lehettek. Számos kisebb város és falu legfeljebb 10 kilométerre volt a központtól. A templom gondnoka és a papság feje az "en" volt, akik a papok alá voltak rendelve, ô vezette a bonyolult hivatalnoki állami szervezet, a kereskedôk és nagy földbirtokosok ügyeit. A kereskedôk, iparosok, halászok, hajósok, parasztok és természetesen a rabok alacsonyabb helyet foglaltak el társadalmukban. A rétegezett társadalom ellenére még az átlagember is nagy szabadságot élvezett. Sokkal szabadabb körülmények között éltek az emberek, akkor, mint a késôbbi korszakokban.

A föld mûvelésére feltalálták az ekét, amit ökörrel húzattak. A learatott gabonát a "gur+é" (góré) nevezetû magtárban tárolták. Kerekes tömör kerekü kocsikat (gigir) építettek, amivel könnyebben tudtak nagyobb súlyú és mennyiségû tárgyat szállítani. A katonáknak "gud" harci szekereket is építettek. Ezek még a primitívebb négy tömörkerekû kiskocsik voltak. A távolabbi kereskedelemhez felfedezték a vitorláshajót, amelyen még a tengeren is közlekedtek és így kapcsolatba kerûltek Indiával, ahol "Meluah" nevû gyarmatuk volt, a Perzsa öböllel (Dilmun nevû gyarmat), és Egyiptomban is alapítottak gyarmatot. Az elsô egyiptomi dinasztiák az Er-pat nevû királyi címet használták és hazájuk istenített ôsét, "Us-ar"-t ami görög nyelvü torzitása "Osziriszt" Észak-Mezopotámiából származtatták. Nevek, mint "Arpad" város és "Asur" istenség, szintén voltak Észak-Mezopotámiában amit az Egyiptomi hieroglif szótár Magor területnek irták.

Már a szumír-korszakban elkezdôdött a csillagászati tudomány fejlôdése, és úgy látszik, hogy sokkal jobban ismerték a csillagászatot, mint sok más késôbbi civilizációnak a tudósai. Számrendszerük a ciklikus események kiszámítására volt összpontositva. Ôk osztották fel a napot 12 órára, ôk osztották a kört 360 fokra, ami nem más, mint a nap körüli évben talált napok, leegyszerûsitett száma. 60 volt az alap szorzó szám, amivel nagyon sok csillagászati alapszámot lehet kiszámítani a legegyszerûbb módon. Ez is az eredeti FinnUgor nyelvekben talált ösi 6 os számrendszer tovább fejlesztése. Ezért van a magyarban is a hatványozás kifejezés is. Pontosan ki tudták számítani a csillagok és bolygók állásait bonyolult egyleteikkel. Ôk adták meg a csillagcsoportok neveit, melyek késôbb csekély változással egyik kúltúrnéptôl a másikig terjedtek.

A szumír orvosok feljegyzései mutatják, hogy orvosságaik nagy választékkal rendelkeztek, melyeket nôvényekbôl, állatokból és élettelen anyagokból készítettek. A tudás szava "tal-tal"egyezik nagyon a FinnUgor és magyar TUD és Táltos szavakkal. A külömbség az hogy tudományuk nem hasonlított az erdôlakó sámánok ördögûzô révüléseire, ami máshol a hideg északi földrészeken még évezredek mulva is általános volt. A parasztoknak már akkor volt egy almanák-féle adattáruk, amely földmûvelésrôl szólt.

A legtöbb család földszintes vályogházakban élt, melyekben több szoba volt, nyílt belsô udvarral. A gazdagok már kétemeletes házakban éltek, melyek gyakran 12 fehérre meszelt szobából álltak. Ezekben a lakásokban külön szobájuk volt a szolgáknak és külön privát szentély a családnak. Gyakran a pincében családi síremlék volt a család meghalt tagjainak.

A Szumér Nimród-hagyomány.

A szubar/szumír nép elsô híres nagy királya a vízözön utáni hagyomány szerint "Etana" volt, "Kis" városállam úra. Egy gyönyörû rege örökítette meg a város alapítását, melyben az égi "tündérek/istenek" (szumír: dingir) adtak jogart ennek a földi embernek a kezébe. Ez a szó teljessen egyezik az Altáji nyelvek tengri és a FinnUgor senke T> változás miat. Mind a két szó az ég/meny szóbol származott, de istent is jelentett.

Etana királynak fia Balih volt, és lehet, hogy innen ered a BEL-Nimrud közel-keleti kifejezés, akit a babiloniak is gyakran Belusz néven hívnak. (Bél,Bel,Béla királynév) Ez a Belusz, nap és harc isten lett a görög "aPolo" elödje mivel Nimrud a késöbbi Asszyr korban már a napkirályá alakult. Hasonlóan a dél szumir harcos szélistenböl az északi szabir népek teremtö istent, szél istent alakitottak. (Kumarbi )

A Magyar Nimród-mondában, Nimród apja TANA volt, aki nem más mint a szumír ETANA, akinek a regéje hasonlít valamenyire a bibliai Bábel-torony mondanivalójára. Ô, és nem Nimród volt az, aki meg akarta látni istent és fel akart érni a mennyekbe. Sikerült is neki a szumír mondák szerint egy óriás sas segitségével. A bibliában Nimród volt a szumír, vagy helyesebben a szubar ôsnép birodalmának az alapítója, aki az elsô városokat építette Mezopotámiában a vizözön után, de a szumírok inkább apjára: Etanára emlékeztek. Csak a Magyar monda mentette meg a kettô kapcsolatát, amirôl ugylátszik már a babiloniak sem tudtak. Csak a keleti Kus-szittya hagyomány hivta az ösapát Kus-Tana néven.

Kézai Simon, Gesta Hungarorum krónikájában így ír Nimródról: "..Az özön víz után a kétszázegyedik esztendôben a Jáfet magvából eredt Menroth óriás, Thana fia, minden atyafiával a múlt veszedelmére gondolva tornyot kezdett építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni, a toronyba menekülve a bosszuló itéletet elkerülhessék.." Ezt így nem vehette Kézai a bibliából, mivel több részben nem egyezik avval, de ha a kevésbé ismert babiloni krónikát olvassuk, amit Berosszusz nevû utolsó papjuk írt le az Kr.e. 4.-ik században, akkor így hangzik: "Midôn Belász, Jupiter (Jáfet) fia meghalt, Nemrót a népével Sineár (Szumir) mezejére jött, ahol kijelölt egy várost, és fölötte nagy tornyot alapított a víztôl való megmenekülésnek a 131-ik esztendejében, és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig."

A két hagyomány között csak kis eltérések vannak, például a Magyar mondában 201-edik esztendô a vízözön után, míg a babiloni mondában 131-edik esztendôrôl írnak. Még ezt a két számot is ki lehet egyenlíteni, ha figyelembe vesszük, hogy a szumir számrendszer ugyanazokat a számneveket és jeleket használta, mint a kora-babiloni, de nem volt ugyanaz az értelme, mivel a szumír számrendszer a 60-as rendszert használta mint a többi ôsturáni nép akkor, míg a babiloniak átváltoztatták számrendszerüket a tizes rendszerre, amit ma már mindenki használ. Ha a Magyar számot a szumír rendszer szerint számoljuk, akkor kétszáz (szumir szusz=60) plusz egy (szumír: as/ge=1). Ez pedig 2x60+1, ami 121, ez csupán 10 év eltérést mutat a babiloniai számmal. Úgy látszik, hogy a Magyar monda a régi számnevet tartotta meg, de nem fordította át az új számrendszer ôsszegére azért, mert még sókáig használta a 60-as rendszert. Ez pedig egy nagyon ôsi hagyománynak a bizonyítéka. Ezen túl a babiloni hagyományban sokkal több egyezô adat van a Magyar Nimród hagyománnyal, mint a bibliával. Nimród feleségét és fiait innen jobban lehet megismerni és névszerint egyeztetni a Magyar mondával. Errôl majd többet írunk a Méd fejezetben. Az elôbbiek tisztán bizonyítják, hogy a Magyar monda nem a bibliából származik, hanem a mágus hit babiloni származású hagyományaival van rokonságban.

A szumír nemzet és ország neve.

Az a nép, melyet a tudomány és a mai történelem "szumír"-nak hív, az sosem hívta magát így. Országát inkább a "tengeri földek"-nek hívta, Ki-engi néven, amit néha Kangának is írták. Ez a név évezredekkel késôbb a Turáni-Alföldön az Aral-tó mellett tûnik fel mégegyszer és egészen a honfoglalás koráig fennmarad. Ez volt a khorezmi birodalom másik jól ismert helyszini neve. A szumírok nyelvét nyelvjárások szerint felosztották hét csoportra, melyek között szakmai nyelvek is voltak. Valódi nyelvjárásuknak egyik példája a fô szumír uralkodó-nyelv, amit "emegir" néven hívtak. Ez lehetet az eredete a megyer / magyar névnek. A második nyelvjárás, amit "eme-szu/eme-szal" nyelvnek hívtak, az ôslakó szubar nyelvnek a szumírral összeforrt utóda. Ezt gyakran a nôk nyelvének fordítják, de szerintem helyesebben a "szülô-anya" nyelvnek kellene fordítani. Valóban elképzelhetetlen az a feltevés, hogy a nôknek valodi külön nyelvük lett volna. A félreértést a képírás jelei okozzák, ahol a nôt és szülést jelzô SZALA szókép használatát így értelmezték. Különben a rokon keleti elámi népeknél a szülô-anyaisten neve valóban Szala volt./Ghrisham "ös Irán". Ez az eme-szal nyelv volt az ôs alapnyelv, amit az északi származású fiatal INANA istennô használt, aki Aratából jött. A Magyar névmások inkább ehhez a szubar-féle emeszal nyelvjáráshoz hasonlítanak.

A Szumér nyelv

Ezek a népek, amelyek Mezopotámiát elôször benépesítették, ragozó nyelvet beszéltek. Mégpedig nem is csak akár milyen ragozó nyelvet, hanem származásuk miatt, közeli rokonai voltak a közép-ázsiai népeknek, akiket ma az Ural-Altáji nyelvcsaládnak hív a tudomány. Ennek a nyelvcsaládnak a tagjai a Magyar, hún, szkita, finn, dravida nyelvek, melyeknek sok más nyelvcsoportulásai is vannak, amelyekôl most nem beszélek. Nemcsak a szumírok beszéltek turáni ragozó nyelvet Mezopotámiában, hanem az egész keleti és északi hegyvidék is tele volt rokonnyelvû népekkel. Északon a szubar és hurri népek, Anatóliában (a mai Törökország) a hatti népek, a keleti fennsikon a gutik, lulubik, kaszuk, elámiak. Nem voltak mind jóbarátok, csak azért, mert hasonló nyelvet beszéltek. A föld birtoklásáért könyörtelenül meg kellet mindenkor küzdeni.

Nehéz lenne ebben a vázlatos ismertetôben bemutatni azt a több ezer szót, amelyek öszekapcsolják a rokon turáni nyelveket a szumír és szubar nyelvekkel. Nem véletlen, hogy hasonló nyelvet beszéltek, hiszen ugyanarról a területröl származtak, ahonan a többi rokon nép származott, és ahol nagyon sokáig meg is maradtak. De a szumír nép nem is pusztúlhatott ki, mivel még meghódításuk idejében is nagyon sokan voltak, akik visszatértek a rokon népek szomszédságába és a korábbi kereskedelmi területekre, ahol rokonaik már éltek. A Magyar nyelv és a többi turáni nyelv nagyon sok egyezô szavat tartott meg ebbôl az ôsi alapnyelvbôl. Ezek a szavak mellet a szumírok is átvettek szavakat a melléjük költözött szemita népektöl is, és ezeknek is egy kis része bekerült a Magyar nyelvbe. Az északi szubar népek sokkal tovább megtartották területeiket, mint a délmezopotámiai szumírok, így ök áthidalták azt a hiányzó évezredet, ami úgy látszik, hogy akadályozza a szumir-szittya-hun-magyar történelmi folyamatosságot. De errôl majd részletesen beszélünk a következô fejezetekben.

Akárhol is kezdjük a nyelvi összehasonlítást, az alapszavak egyezését vagy közeli hasonlóságát találjuk meg, a ragozó rendszerrel és törvényeivel egyûtt. Ha elkezdjük a családdal, akkor biztos, hogy nagyon ôsi alapszavakkal kezdjük az öszehasonlítást:

szülô/szal,szú, anya/ama, apa/aba, atya/adda, öccs/s'es', ara/ara, asszony/gaszan, néni/nin, menyecske/munus, ifjú/ibilu, ôs/us, ük/ugu, rokon/ugu, ukon szavakat megtaláljuk. Ha ehhez hozzátesszük az észak-szubar rokonokat, akkor a lány/alani, hôs/gis, család/szalatu, nemzet/namri is meg van. Ezek az alapszavag nagy része megvan a rokon Ural-Altáji és Dravida östuráni származásu nyelvekben is.

Hasonló a helyzet a testrész nevekkel is, melyeknek nagy része a szumírban, és kis része az ó-babiloni nyelvben is meg voltak.

Szem/szi=látni, fül/pi_, fej/pa, agy/ugu,sag , kebel/keb, kéz/gis, nyelv/eme, torok/tur, szôr/szuhur, hám/hum, ujj/u, has/has, far/par, vér/ur,bur, borda/bar, mony/numun, gége/gu ..stb.

Az égbolt és azon talált égitestek nevei is nagyon közel vannak a Magyarhoz: nap-idö/nip-utu, hold/hud, csillag/zillag, vill-og/mul, éj=gig [g>j], ég/ug,é, est/usu, lég,lél,szél/lil,zi, tüz/tab, esô/es, tavasz/dumuzi,tamuz, idô/idu.

tó,tav/tim; orm/kur,ur, fo-lyó/ia, domb/dub,du, fa/pa, bérc/bar, forrás/burtu, fû/u, gaz/ŋes, hab/ab, göröngy/girin, halom/halum, hang/ag, hegy/he-ge, kert/igaru, lomb/lum, meder/badar, por/bar, rét/ritu, tenger/engur,

egy/ge,as=1; tíz/dis; száz/szusz=60; ezer/sar=3600

szô,szövet/sza, szûr/sur, guba/gu,gubu, koszorú/kaszer, gatya/gadda, kötény/kitun, suba/subátu, takaró/tug, mez/eme.

A szavak értelme legtöbször ugyan az néha pedig a szó elvesztette a pontos értelmét és csak megszokot kapcsolatban maradt azzal a csoportal, például elökelö lugal=nagy/fontos ember szumirul. Ez király is jelent a Tamil-Dravida nyelvben "elukai" alakban. De lényegében ugyan az a szó mint a magyar elökelö és ügyelö.
A kezdetben egyszerübb értelem idö folyamán már pontosabb lett.

Ez a rövid kis öszehasonlitó, csupán egy izelitö volt de mégis fontos alap szavakat mutatot be. Nem véletlen hogy a mult században hoszu harc folyt a szumir nyelv kisajitásáért az európaiaik árja nyelvészei közöt és egyes európai zsidó származásu nyelvészei között. Mindnyájuk vesztett mivel a szumir nyelv se nem árja se nem szemita hanem turáni, és a legnagyobb kutatok ezt idövel be is valloták. Manapságban, hiába valoták ezt be mivel a turáni rokonságot agyon halgatják, és a szumir nyelvészetet eltemeték a szemita tanszékek mögé, és föleg csak a kiválasztotak foglalkozhatnak vele akik mindenáron egy elszigetelt nyelvet probálnak belöle csinálni annak ellenére hogy nagyon sok kapcsolata van a szumir nyelvnek a rokon FinnUgor, Altáji, es Dravida nyelvekben. Óriási kisemizésnek tünik ez a Europai tudományos félrevezetés a Turáni nyelvek utódai ellen.

A mult század nagy kutatói mint sir Henry Rawlinson (1810-1895), Jules Oppert (1825-1905), A.H. Sayce (1846-1933), Francis Lenormant (1837-1883) mind a Turáni nyelvekkel hasonlitotta ösze, és egyesek kiemelték a dél keleti Finn-Ugornak nevezet turáni nyelvet amiben a Magyar volt a fö példa nyelv mely hasonlitot a szumir és elámi-szitya nyelvekhez leggjobban.

Korszakunk egyik legnagyobb szumir kutatoja Anton Diemel, egyik levelében Dr. Bobula Idához azt irja hogy semmi kétkedésem nincs a Szumir-Magyar rokonságrol. (Jan 2,1953)

Magyar/Szumir közöt 51/53 arányban vannak egyezések a példa szavakban, a Török nyelvek és a szumir közöt 29/53 arányban, a Kaukázusi ragozott nyelvek között 24/53 arányban, a Finn-Ugor/Szumir közöt 21/53 arányban, és az Indo-Europai/Szumir között csak 4/53 arányban. Tehát a több ragozo nyelvcsoportban sokkal nagyobb arányban voltak egyezések mint az Indo-Europai nyelvekben.

Nem kis meglepetés történt az egyik Orientalista tudos találkozón mikor Badinyi Jos Ferenc a haloti beszédet felirta és megkérdezte az ottani tudosok véleményét hogy mijen nyelv ez, és ôk azt mondták hogy Szumir. Tehát a sok leplezés elenére mégis ez az igazság amit agyon halgat a nemzetközi tudomány és amit a magyar Akadémia szolga modon utánoz.

A szubar és szumír nép történelmének vázlata.

Már 9000 évvel ezelôtt alapították a szubar népelemek az elsô kis városokat a Közelkeleten. Ezt a szumír elôtti idôszakot öt nagy részre osztja a régészet:

Az elsô három név a mai helységnevekkel vannak kapcsolatban, tehát a neveknek nincsenek semijen történelmi értékük.

A szubarokról azt írták az asszírok, hogy a föld (Mezopotámia) ôslakói a szubarok voltak, akiknek országa Assziriától északi és keleti irányban terült el (akkor). E.A. Speiser (Philadelphiai/USA egyetem) "Hurrians and Subarians", cikkében azt írja, hogy a szabírok, akik a legrégebbi történelmi idôktôl fogva nemcsak hatalmas hegyvidékeket tartottak megszállva Babylóniától északra, de békésen együtt éltek az alföldön a szumírokkal és akkádokkal." Ôk adták a nagy fólyók neveit és az elsô szakmák neveit, a szumírok elôtt.

Ennek a találmánynak a kisajátítása volt az oka annak, hogy a korai mezopotámiai népek a bronzot a szubar nép nevével hívták, "szuburnak". Ebbôl származik a Magyar "szobor" kifejezés is. A réz mellett ónt is olvasztottak, ezt pedig "an-ak" néven hívták.

A "Hasuna" korszakban, az i.e.-i 6000-ben Észak- Mezopotámiában elkezdték a földmûvelést olyan területeken, ahol volt elég esô és nem kellett öntözni. A "szamara" mûveltség már az alföldek szárazabb területeit népesítette be, a haszunáktól délre. Ott már kezdetleges öntözést kellett használni. Újabb meleget kibíró buzát és zabot termeltek ki, és ültettek ezeken a földeken.

A "Halaf" korszakban, az i.e.-i 5500-ban már a nagyobb nemzetségek egyesülését lehet észrevenni.

Az "Ubaidi" korszakban, i.e.-i 5000-ben Délmezopotámiában elkezdték a nagyarányú öntözéses földmûvelést. A városok gyors fejlôdését és a vele járó emberség szaporulását lehetett észrevenni ezeken a területeken. Minden ubaidi városban megtaláljuk már a templom-piramist (é-kur), a központot. Ezek a központok nemcsak a hit és papság központjai voltak, hanem társadalmi központ is volt a velejáró kereskedelem, szakmák és iparosok központjával egyûtt. A nép nem szétszórva élt tanyákban, hanem a biztonságért városokba és falvakba tömörûlt.

I.e. 3500-ban északról elkezdôdött a szumír honfoglalás. A szumír népek általában betelepedtek a korábbi szabir- alapított városokba. Uruk, Eridu (i.e.4700-ban alapították), "Kis" és sok más város már jövetelük elôtt létezett. A két nép egybeolvadt és csak kisebb nyelvjárási eltérés jelezte múltjuk különbségét. Kr.e. 2900-ban már teljes ütemben fejlôdött a szumír mûveltség. A szumírok egyik legfontossabb találmánya a képírás volt, amit fôleg kereskedelmi feljegyzésekre használtak. De az írás fejlôdése nem csak a kereskedelmi okmányok írását engedte meg, hanem mindennapi életük, tudományaik, énekeik, hitük és mondáik feljegyzését is. A száraz éghajlat sok ezer égetett agyagtáblát mentett meg az évezredek pusztításától. Olyan sok adat maradt fenn, hogy többet tudunk róluk, mint a klasszikus görögökrôl. Sajnos, ma nincs annyi érdeklôdés történelemük íránt, mint a múlt században az "európai" klasszikus mûveltség megalapítói íránt, de ez a helyzet folyamatossan változik.

A szumír müveltség vérkeringésének fenntartása érdekében alapvetôen fontos volt a külkereskedelem, mivel saját vidékükön nagy nyersanyaghiány volt. Egyik legfontosabb kapcsolatuk a hozzájuk közeli kelet-elámi mûveltség volt, ahol szintén egy turáni ragozó nyelvet beszéltek. Az elámiak a Zagros hegység és a mezopotámiai-fennsík mellett éltek, és Szusza város volt egyik központjuk. Ezt az elámi népet a biblia Noé fiától: Semtôl származtatja, amit ma helytelenül úgy értünk, hogy szemiták voltak. Ez arra a kérdésre ösztönöz, hogy kezdetben Noé három fia nem e volt-e egyfajú és egynyelvû, és mind a hárman turáni nyelvûek ami természetes ha egycsaládbol származtak. A másik magyarázata az hogy a szumir nép három nép ötvözéséböl jött létre, egy keleti (Emegir), északi (Emesu) és dél-keleti/tengeri (Elámi) Késöbb pedig leszármazottaik hagyományait az idegen népek átalkották saját képükre. Ez valóban így néz ki, mivel mind a három népcsoportban a legkorábbi idôkben inkább turáni ragozott nyelveket beszéltek. Kr.e. 3000-ben már az elámiak fennhatosága alá került az Iráni-fennsik nagy része, ahol kereskedelmi hálózatot építettek ki az obszidián pengék és chlorid tartályok beszerzésére a szumír kereskedelem részére.

A szumírok egyik elsô nagy királya Etana volt, "Kis" város-állam ura. Nemsokára Etana után pedig Erek város vette át a hatalmat, "Mes-kiag-gash-er" úralkodó alatt, aki egy dinasztiát alapított, mely a Földközi-tengertôl a Zagros hegyig uralta az északi szumír városokat. Utána megint Kis város kerûlt felûl, melynek királya "Mes-anne-pad-da" 80 évig uralkodott. [Mes=herceg,uralkodo ugy mint az Ugor "mos" szó] Ô tette Ur városát a szumír birodalom fôvárosává. Mesannepadda halála után megint Erek városa lett a fôváros, a legendás Gilgames uralkodó alatt. Gilgames lett a szumírok egyik leghíresebb hôse, akirôl sok mese és monda maradt hátra, még a szumír népek felbomlása után is. Ezután Adab város királya, Lugal-annemundu lett a király, aki 90 évig sokkal nagyobb terület felett uralkodott, mint a kezdetbeli szumír birodalom. Halála után ez a birodalom szétesett és Kis város uralkodója, "Mes-ilim" lett az úr. Késôbb Lagas város kapta meg a vezetô helyet. A Lagas-dinasztia utolsó tagja, Urukagina, különleges volt, mivel ô társadalmi újító volt. A város bürokráciáját lefaragta, az adósságokat megkönnyebbítette, segítette az özvegyeket és szegényeket. A történelemben Urukagina egyik tábláján látjuk elôször a "szabadság" kifejezést. Sajnos tíz év után a szomszéd Umma nevû város meghódította és felperzselte Lagast. A demokratikus rendszer a leggyengébb ugylátszik.

A szumír gazdagság és jólét természetesen el kezdte vonzani a környezô egyszerû vadász és pásztor népeket. Idôvel a környezô szemita népek is bevándoroltak délfelül és az évszázadok folyamán ôk is elszaporodtak. De nem volt nekik elég a jól megszervezett társadalom és gazdagság, mert elôbb-utóbb át akarták venni a hatalmat is a szumir fajta népektöl. A szemita uralkodók sohasem voltak megelégedve a saját népük feletti uralommal, hanem az egész ismert világot akarták meghódítani és szolgájukká tenni. Így az asszír birodalom és a babiloniai birodalom néha bekebelezte Iránt és Egyiptomot is, de persze ezeket csak rövid ideig tudták megtartani, a sok idegen nép elnyomásával.

Ebben az idôben egy másik fontos tényezô okozta a szumír mûveltség gyengülését. A termôföldek elszikesedése és tönkremenése. A kevés termôföld és a szûk hazában élô ellenfelek miatt elkezdôdtek a földért, hatalomért és a védekezésért a fegyverkezés és a harc. Egy szumír város vagy egy másikkal vetélkedett, vagy idegenek ellen védekezett. A papkirályok és demokratikus képviselôk helyett katonai királyok vették át az uralmat. Várfalakat emeltek, hadseregeket állítottak fel. Birodalmakat alapítottak és megkísérelték azokat megvédeni a jólétet keresô idegen bevándorlóktól és a szomszéd városállamok királyaitól.

Idôvel csak nehezebb lett helyzetük és az i.e. 2300 táján már néha-néha elvesztették uralmukat saját földjük felett. Az idegenek pedig behozták csordáikat és a földeket elhanyagolták. A nép gyakran éhezett, siratta gazdag múltját, amikor az isteneik ôket megáldották bôséggel és boldogsággal. Ebben az idôben a nyugatról származó amorita szemita törzsek vették át az uralmat Szargon királyuk vezetésével és Közép -Mezopotámiában alapították meg birodalmukat Aggád/Akkád névvel. Ezek az amoriták vezették be a nyillal való hadakozást. A nyilat ismerték a szumírok is, de úgy látszik nem tartották "lovagiasnak" használatát a csatában, és inkáb lándzsával, fokossal, tôrökkel hadakoztak. Ez lehetett az oka a turáni népek ujjab nagyarányú keletre és északra való vándorlásának. Ezeken a területeken már régen voltak kapcsolataik, településeik és rokonfajta népek. A vándorlóknak több terület kellett és elkezdôdött Kelet-Ázsia írányában egy lassú felfedezô terjeszkedés, mely idôvel benépesítette a belsôázsiai tópartokat, folyópartokat és völgyeket, egészen Indiáig és Kináig.

Keleti Szumér Gyarmatok

A legújabb hírek arról szólnak, hogy Szovjet Közép-Ázsiában, a Karakorum-sivatag határán ötezeréves városok romjait tárták fel a szovjet régészek. (Namazga tepe és Altin tepe). Itt a mezopotámiaihoz hasonló lépcsôzetes toronytemplomokat, ékszereket, agyagszobrokat, edényeket találtak.

Mezopotámia és India között félúton Irán délkeleti részén hatalmas domb alatt föltárták a mintegy 5500 éves Tepe Yahyát. Ezzel fontos összekötô kapocs vált ismertté Szumer és az Indus völgyének két szumír mûveltségû ôsvárosa, Harappa és Mohendzso-Daro között.

Az akkád birodalom nem volt nagyon hoszú életû (Kr.e. 2470 -2326), gyakran voltak forradalmak és lázadások, és miután a keleti elámi-guti nép megtámadta ôket és meghódította Akkádot, nem támadtak újra fel. Az elámiak földig rombolták Akkádot, de nem bántották a szumír városokat. Ezután Kr.e. 2326-tól Kr.e. 2256-ig az elámiak uralták Mezopotámiát. Ezután a szumír államok újra felszabadúltak és Kr.e. 2256-tól egészen i.e. 1900-ig egy új Úr dinasztia keletkezett, mely megkísérelte visszaállítani a régi aranykort. A dinasztia két elsô tagja, Ur-nammu és fia, Sulgi hatalmasan megerôsítette Szumert. Birodalmuk, minden jel szerint, nem igen állt mögötte Akkádjával szemben. A megváltozott területi és hatalmi viszonyok kifejezésére uralma késôbbi éveiben Sulgi a "Szumir és Akkád" királya cím helyett általában a "négy világtáj királya" címet használta. De ekkor már sokkal több baj volt - a kevert nemzetiségû paradicsomot ellepte sok a idegen nép és a vele járó természetes tömérdek ellentét és széthuzás. Az Úr dinasztia után a kevertvérû és kevertnyelvû babiloni birodalom vette át a hatalmat. Ezután már a szumír nép nem volt képes újra feltámadni, és vagy be kellett olvadni az új nemzetekbe, vagy máshol új hazát kellett keresni. Mind a kettö történt.

A szabírok és szumírok hite.

A szabírok ôshitét kezdetben úgy lehetne legkönnyebben megmagyarázni, hogy "termékenység hit" volt. Ez a termékenység hit a természet ciklusait és vele kapcsolatos életet teremtô, gyümölcsöt és magokat serkentô természeti erôket imádta. Ezeknek az isteneknek még akkor emberi vagy kevert ember-és-állat alakot adtak. Ezekkel az írás elôtti jelképekkel mutatták a nevét vagy jellemét annak az istenségnek, aki az életnek a formáját szabályozza. Az ôs szabír hitben a teremtô anyaisten volt a legfontosabb. A kôkorszaki idôk óta megtaláljuk szobrait, Europátol a Közel Keletig gyakran galambok, szarvasok, és párduckölykök szomszédságában. Az istennô szubar neve Eres, ami a szumíroknál Eres Ki-Gal, "a föld nagysszonya". A másik szubar neve Subur, ami a szubar nép neve is, és a Mezopotámiától keletre fekvô Iráni-Fennsik régi pusztaság neve. A termô földek szubar neve lehetet ez.

A szubar népek szokásai még matriárkálisak voltak, ahol anyai ágon szervezték a családokat, és a család tulajdona a lányokon keresztül öröklôdött tovább, mivel a férfi gyakran elhagyta a családot és feleségéhöz költözött. Ugyanez volt a szokás még a szittyáknál is, és így történt a csodaszarvas mondánkban is, az ikertestvérek házasodásánál. Hunor és Magor apjukat elhagyta és a Meotiszi ingoványokba költözöt a Belár lányai, nemzetségi területére.

A szumíroknál ez már megváltozott, de a nôk mégis majdnem mint egyenrangú tagjai maradtak társadalmukban. A szumír hit ezt a helyzetet tükrözte, mivel nemcsak termékenység-istenek és anyaisten szerepeltek, hanem fontos szerepe volt az ég istennek "An" és a fiának, a szélistennek is "En-LIL". Tehát ez volt a patriárkális rendszernek a kezdetleges változata. A föld nagyasszonya "nin-Hur-Sag" már a harmadik helyre csúszott le, és csak teremtô társa maradt a szél istenének vagy a vizek és tudományok istenének "En-KI". Ezek a fô istenek mellett fontos maradt az égi fiatal és harcias szumír termékenység-istennôje "In-ana", akit a Vénusz bolygóval is jelképeztek. Inanna párja a földi a pásztorok istene is, de fôleg a növényzet évenként elpusztuló és tavasszal újra feltámadó istene, Dumuzi/Tamuz volt. Nevéböl származik a tavasz szavunk [m>v]. A másik neve "Sab", ami a "saban", vagyis pásztort jelent az ôsmagyarban, úgymint a rokon török népek nyelveiben. Ez volt a Csaba névnek az eredeti értelme. Az isteneket a szumírok "dingir" néven hívták, ami közeli rokonságban van a mai turáni nyelvekkel (Tengri, Csengri, Tündér, is-Ten stb..) . A Magyar mesék Tündér-Ilonája, nem más, mint a szumírok Dingir Inanája. A mesék nádszál-kisasszonya pedig nem más, mint a szumír "EnKi" isten anyja, a nádszálak istennôje. A szumír mitológiában ezrével vannak kis védôszellemek és démonok, amelyeket ma tévesen mind istenkéknek hívnak. A hegyeknek, folyóknak, erdôknek, fontos nôvényeknek és még egyes jelképes szerszámoknak is voltak védô "szentjeik/szellemei". Elkezdôdött az istenek szaporodása, úgy látszik. Ennek ellenére a fô istenek voltak a leggfontosabak, és sok ízben nem tûnt a hitük olyan nagyon zavarosnak, mint a késôbbi babiloni, egyiptomi vagy hindú hitek. Alapjában nem volt ez más, mint a természet ciklusainak és az elemeknek a természetes összejátszása, antropomorfikus formákban. Ebben a hitben az istenek apja, az egek istene egy távoli külvilági isten, aki inkább annak a másvilágnak az úra, akirôl ritkán hallunk, míg fia a szelek királya volt, a fô király ezen a földön. Ez is nagyon egyezik a késôbbi turáni népeknél, ahol az ég és a szelek istene (TENGRI) volt a fô isten, avval a különbséggel, hogy már csupán szellem, anyag és forma nélküli, és nem emberképü. A szumér AN isten neve is teljesen könyel levezethetö az ó FinnUgor összóbol ami"saNe". Az N orhang "nk" magyarban általában G lesz és a Magyar gyakran elveszti a szókezdö S hangot ugy mint a Szumér. Igy a "saNe" szóbol a magyarban "ég" keletkezet mig a szumérban "eN, aN >> an" keletkezet.

A Szumir Istenek Családfája

A szumírok hittek a túlvilágban, ahol úgy gondolták, hogy nagyon hasonló az élet az itteni élethez. Ezért a halottat fegyverével temették, szerszámaival és lábosban étellel küldték a hosszú útra. A királyt pedig ôreivel és szolgáival temették, úgy, mint a késôbbi rokon szittya, hún, kun és magyar népek tették. Kevés sír maradt kifosztatlan az azóta eltelt csaknem ötezer év alatt, de az a néhány ép lelet is sokat sejtet. Mesz-kalam-dug-nak a sírjában például - aki királyi címet viselt, de lehet hogy nem volt igazi király - egész kincstárat találtak az Ur város emlékeit feltáró tudósok. A szumír szokás szerint a jobb oldalára fektetett halott fejét vertarany sisak borította, kezében nehéz aranycsészét tartott, mellette és mögötte még egy-egy aranycsésze hevert, könyökénél kagyló-alakú aranymécses, vállánál jobbról-balról egy-egy arany-ezüst ötvözetbôl készült fokos, derekán széles ezüstöv, rajta aranytôr és aranykarikára erôsített lazúr fenôkô, felsôteste körül sokszáz lazúr és aranygyöngy - amelyek nyilván a rég elmállott ruhájáról hullottak le - háta mögött pedig egész halom arany fejdísz, karkötô, hold alakú fülkarika, aranydrótból készült spirális gyûrû, amulett... A valóban uralkodó királyok, királynék sírjában még ennél nagyobb értékeket is temettek.

A szumírok a választott népnek tartották magukat, mivel úgy vélték, hogy az istenek közelebb állnak hozzájuk, mint más népekhez. Tôlük származott a késôbbi népek hitének az alapja és a sok hagyományos monda, amelyeket még a bibliában is több helyen olvashatunk. Így a paradicsomkerti események, az ember teremtésérôl szóló hagyományaik, az ôzönvíz története, a Jób féle emberi élet, és sok más, amit már elfelejtettek az évezredek múltán.