17. Fejezet

Az élet megy tovább...

3 Nap múlva...
- Na akkor mi megyünk is - mondta Riku
- Igen? - kérdezett vissza Kuroune
- Igen te barom - mondta Riku
- Na jó mennyük még mielőtt egymásnak estek - mondta Asuka
- Ha kellenénk, csak kiáltsatok - mondta vigyorogva Riku
- Meg lesz - mondta Koenma
- De ha nem fontos tuti kicsinállak - mondta Riku
- Na elég ne ijesztgesd Koenmát - mondta Kuroune
Riku megnyitotta az átjárót még intettek a többieknek majd beugrottak az átjáróba, ami be 
is zárult mögöttük.

Kuwabara és Yusuke kénytelen volt visszatérni az iskolába. Bár ennek nagy része 
verekedésről és az órákról, való lógásról szólt.
Aztán amikor Shizurut felhívták az iskolából, hogy a kedves öccse nem az iskolába megy 
hanem csak mellé elég mérges lett. Kuwabarát rögtön monoklival jutalmazta és a szobáját is
fel kell újítani. Másrészt rengeteg plusz házit kapott, amit ha nem csinál meg még ennél is nagyobb verésre számíthat.
Yusuke hol volt, hol nem volt suliban, de ha volt, akkor is csak a tetőt látogatta. Aztán 
egy nap Keiko rendesen beolvasott neki és ennek hatására többet jár iskolába. Pontosabban 
csak járt, de egy félresikerült perverzkedés közepette Keiko jóvoltából az intenzívre 
került Mr. Yusuke...

Kurama csak 4 nap múlva tért vissza Tokióba. Még szeretett volna egy kicsit Rikuval lenni 
aztán a 4 nap leteltével érzékeny búcsút vettek. Aztán visszatért Tokióba és iskolába jár 
ő is. Kaito továbbra is bosszankodik, mert Kurama még mindig jobb. Minden ment a megszokott 
kerékvágásban...
Leszámítva azt, hogy összeverekedett mostoha öccsével, mert az kíváncsi volt ki az 
erősebb...ha tudná. Büntetésnek pedig ők takaríthatják a házat egy hónapig

Hiei kis idő múlva visszatért az Alvilágba, hogy tovább fejlessze technikáját. Szeretne 
megint megküzdeni Rikuval, tehát most alaposan meg szeretné lepni.

Botan újból munkába állhat, mint a szellemdetektív segédje, ugyanis a napokban elütöttek 
ismét egy fiút pardon egy lányt. Erre a lányra se számítottak a Túlvilágon tehát Koenmához
került. Belőle is szellemdetektív lett így Botannak akadt egy jó haverja, aki legalább 
annyira lökött, mint ő maga. Botan tehát ezzel foglalkozik nem sokat hallani felőle...

A 3 hónap leteltével Enma király is haza tért. Koenma legnagyobb bánatára fülébe jutott, 
hogy 3 hűtője és egy hifije semmisült meg. De, hogy honnan tudta? Egy kis madárka 
csiripelte. Elég furcsák a túlvilágon a madarak. Ugyanis ennek a madárkának kék haja volt 
és lapáton repkedett. Vagyis a madárkánk Botan volt.
Tehát szegény Koenma épp most tölti 40, popsira verését az 1000-ből, mert az apja elég 
rossz hangulatban volt. Örült is Koenma, hogy ennyivel megúszta, bár így se volt túl 
kellemes.

Az Alvilágban semmi sem történik. Yomi meghalt uralkodó sincs mindenki szabad. Ren 
megfogadta Asuka és Riku tanácsát és kitakarította a kastélyát. Leszedte a pókhálókat 
eltüntette a friss és új hullákat és még fel is mosott. A kastély így már egész tűrhető 
volt. De ez az állapot kb. 1 hónapig tartott és a kastélyban ismét hullák vendégeskedtek. 
Tekintettel a holtakkal szembeni túlzott rokonszenvére Ren felcsapott temetkezési 
vállalkozónak. Ám ez nem épp a neki való foglalkozás tehát néhány hónapon belül tönkre is 
ment. Így már a kastélyát se tudta fizetni tovább a tulajdonosnak tehát ki lett lakoltatva
most pedig mehet szegény csövesnek. és ami a legfájóbb volt számára szeretett kastélyát 
lebontatták. A mai napig is a kastélyát gyászolja.

Asuka, Riku és Kuroune együtt maradt és közös bandájuk van. Hol zsoldosok, hol csak sima 
rablók. Rettegjen az, akinek kincstára van, de legalábbis nézze meg nincs e már kifosztva.
Ahol ők hárman megjelennek ott kincstár teli, nem marad sohasem. Szegény Alvilág...

És ne feledjétek, ez még csak a kezdet!

The End