16. Fejezet

Pokolra Vele!

A szél bajjóslóan fújt. Yomi és a többiek véres csata elé néztek. Mindenki készülődött az 
összecsapáshoz. Hiei levette kezéről a kötést, Kurama átváltozott Youková, Kuwabara 
elvette Dimenziós kardját, Yusuke a Rei-gunt készült használni, Kuroune a pusztakezes 
megoldást választotta. Ren kicsivel távolabb meghúzta magát, mert megijedt a közelgő 
összecsapástól. Asuka pedig csak várt és gondolkozott.
- * Nem értem mi történt Rikuval? És emellett az is feltűnt, hogy Kuramát nem is aggasztja
a viselkedése. Ez nekem gyanús* - elmélkedett magában Asuka
- Gyertek csak - mondta hatalmas önbizalommal Yomi
Mindenki a közelgő harcra készült. Ennél fogva senki sem vette észre Rikut aki, követte az
eseményeket és csak a megfelelő időre várt.
- Támadjatok! - kiáltotta Yomi
Először Yusuke sütött el egy hatalmas erejű Rei-gunt ami Yomi felé száguldott. Yomi két 
kezét maga elé tette és várta, hogy a lövés elérje. Amikor a Rei-gun "megérkezett Yomi nem
sok erőfeszítés árán eloszlatta azt. Ezt rögtön Hiei Fekete sárkánya követte. Ez kicsit 
váratlanul érte, mert a figyelmét lekötötte a Rei-gun, de végül a sárkányt is könnyű 
szerrel megsemmisítette. Eztán Yomi energiagömböket lőtt a két fiú felé akiket a lövések 
telibe találtak. Eztán Kuwabara rohant Yomi felé Dimenziós kardjával. Mikor elérte 
megpróbálta leszúrni, de Yomi két ujjal megfogta a pengét és elvette a fiútól, majd egy 
rúgással hatástalanította.
- Jópofa fogpiszkáló kár, hogy hatástalan - mondta gonoszan és eldobta a kardot
Eközben Kuroune rohant pusztakézzel, hogy elintézze Yomit. Yomi elkezdett vele verekedni, 
de csak szórakozásból, mert nem volt neki kihívás majd mikor megunta egy sziklafalhoz 
vágta. Míg Yomi Kurounéval foglalkozott Hiei újból indította sárkányát Yusuke pedig 
sorozatosan lőtte a Rei-gunokat. Yomi páncélt vont maga köré és felszívta a támadások 
erejét és visszaküldte tulajdonosaiknak. Most Youko rohant Yomi felé Rózsaostorával. Bár 
sikerült kisebb sérüléseket okoznia amikor Yomi kezére csavarta ostorát az elrántotta és a
Rózsaostorral visszatámadott Youkora. Asuka még mindig csak állt és várt, de megmozdulni 
nem tudott. Ren pedig továbbra is csak rejtőzködött. Rikunak továbbra se állsz 
szándékában beavatkozni még mindig csak várt és hidegen figyelt. Yomi felfigyelt az egy 
helyben álló Asukára.
- Látom csak a szád nagy, annyira félsz, hogy meg se mersz mozdulni. De ne aggódj most 
rajtad a sor – mondta vigyorogva Yomi
- *Mi lesz már! Miért nem vagyok képes mozogni? Gyerünk, mozdulj már!* - unszolta magát 
Asuka mind hiába
Yomi akinek a kezén még mindíg ott volt a Rózsaostor most elindult Asuka felé. A lány 
továbbra is csak állt. Majd Yomi a lány mellkasára csavarta a rózsaostor és erősen 
megrántotta. A lány fájdalmasan felordított. Az ostor tüskéi mély sebeket vágtak a lány 
mellkasába és sebéből széles patakban folyt a vér. Yomi csak gonoszan mosolygott. Riku aki
látta szenvedő húgát itt megelégelte a dolgot.
- Yomi! - kiáltotta a sziklafal tetejéről
- Á, te is itt vagy? - kérdezte gonoszan Yomi
- Ri-riku - nyögte Asuka
- És most mit akarsz tenni? - kérdezte Yomi
- Ha jót akarsz, most rögtön elengeded a húgom és fél perccel tovább, élhetsz - mondta 
hidegen
- Jaj, de félek - mondta Yomi gonosz vigyorral, ám a vigyor hamar az arcára fagyott mikor 
látta, hogy Riku már húga mellett térdel és az ostortól is, megszabadította.
- Hogy lehetsz ennyire gyors? - kérdezte döbbenten Yomi
- Meglepődtél? - kérdezte Riku fagyosan, és szemei vérvörösen kezdtek izzani
- Ajaj, már megint baj lesz - mondta Kuroune
- Ne aggódj most nem lesz - mondta Kurama nyugodtan
- Honnan tudod? - értetlenkedett Kurama
- Ő akarta, hogy átváltozzon, és könnyebben legyőzhesse Yomit - válaszolt Kurama
- Arra célzol, hogy azért jött ide, hogy meg tanulja irányítani az erejét, és ki ismerje 
magát? - kérdezte Kuroune
- Pontosan - válaszolt Kurama helyett Hiei
Riku eközben felemelte sérült húgát a földről és Renhez vitte
- Vigyázz rá! - mondta halkan Riku
- Meglesz - mondta biztatóan Ren. Riku már indult is volna, hogy leszámoljon Yomival, de 
valaki megfogta kezét. Ez a valaki Asuka volt
- V-várj! - mondta gyenge hangon
- Mégis mire? Mit akarsz?- kérdezte Riku és leguggolt Asuka mellé. Asuka ruhája alá nyúlt 
és kivette a Varázsfurulyát
- Kérlek ezt használd - mondta a lány és Riku felé nyújtotta a Varázsfurulyát
- De hisz ez a Varázsfurulya! Én ezt nem tudom használni - ellenkezett Riku
- De igen is tudod! A Hótündérek nem véletlenül bízták rád akkor amikor 15 éves voltál. De
te nem hittél bennem ezért anya nekem adta, hogy vigyem vissza a Hótündérekhez. Ők azt 
mondták visszaadják ha már ki ismerted önmagad és akkor már biztos fogod tudni használni. 
Anya és apa se azért haltak meg, mert nem hittek a Varázsfurulyában! Azért haltak meg, 
mert hittek abban, hogy fogod tudni használni. De te elbizonytalanodtál és már nem is 
hittél benne! Tudom, hogy mostanra ki ismerted magad és az erődet is tudod már irányítani.
Tedd most jóvá a hibádat és öld meg Yomit. Tudom, hogy képes vagy rá, de bízz magadban. 
Viszont légy nagyon óvatos. Most nem úgy van, mint rég. Elég egy apró hiba és azért már az
életeddel fizetsz. És én nem akarlak téged is elveszíteni. Most pedig nyomás és végezz 
vele - mondta Asuka és Riku kezébe, nyomta a Varázsfurulyát. Riku nem szólt semmit csak 
felállt és elindult Yomi felé
- Egy furulyával akarsz legyőzni? Vicces - mondta Yomi
- Mindjárt nem lesz olyan vicces - mondta Riku hidegen és elkezdett játszani a furulyán. 
Most a furulya hangja teljesen más volt, mint amikor Asuka játszott rajta. Fájdalommal és 
szomorúsággal telített hangja kezdte elbizonytalanítani Yomit. Riku lehunyta szemét és 
ebben a pillanatban már két Riku volt. Az egyik a megszokott Riku aki, a furulyán játszott. 
A másiknak hosszú derékig érő haja volt és vörösen izzó szeme. Riku mintha csak kettévált 
volna. A furulyázó a mostani Riku a másik pedig a régi éne a könyörtelen gyilkos. A 
furulyából fekete derengés távozott és teljesen körbe vette Riku gyilkos énjét. A derengés
már fekete tűzként vette körül a lányt. Hajában vörös csíkok jelentek meg. Hirtelen 5 
farka lett és ezek füleivel együtt fekete színt öltöttek. Karmai és tépőfogai 10 cm-esre 
nőttek. Yomi eddigi önbizalma teljesen szertefoszlott és hátrált pár lépést. Ellentétben 
Asuka teljesen nyugodt volt, bár azért kissé féltette nővérét. A többiek alig hittek a 
szemüknek.
- Ki a fene vagy te? Rikunak sose volt ekkora ereje - mondta kétségbe esetten Yomi
- Igaz Rikunak még nincs ekkora ereje. De pontosan ezért vagyok én itt. Oguri Sakaura 
vagyok a nagyanyja. Azért jöttem, hogy segítsek az unokámnak, mert még nem elég erős - 
mondta a vörös szemű Riku
- Oguri Sakura? - lepődött meg Kurama
- Igen jött, hogy segítsen nekünk. Látszólag Riku az, de a nagyi lelke van most Rikuban. 
Így sokkal erősebb lett - mondta örömteli mosollyal Asuka
- Mégis mekkora ereje van? - kérdezte Kuroune
- Az ereje megközelítőleg háromszorosa a Rikuénak - válaszolta Asuka
- Hihetetlen - mondta Yusuke
- És mégis hogyan? - kérdezte Kurama
- A Varázsfurulyát még a nagyi készítette és ő hagyta a Hótündérekre. Tudta, hogy eljön 
az ideje, amikor szükség lesz rá. A furulyának hatalmas ereje van, de ezt csak a megfelelő
személy tudja használni és csakis a legvégső esetben - mondta Asuka
- És mégis, hogy jönnek ide a Hótündérek? - kérdezte zavartan Hiei
- Hina anyja a nagyi húga volt - mondta Asuka
- Érdekes - jegyezte meg Yusuke
- Eljött a leszámolás ideje! Remélem készen, állsz a halálra Yomi! - mondta fagyosan Riku.
Yomi ekkor még jobban hátrálni kezdett. Riku előre nyújtotta kezét, amit ezüstös derengés vett 
körül. Hirtelen megnyílt a föld és forró láva tört a felszínre, ami elborította Rikut.
- Még hogy én halok meg? Hisz te égtél porrá - mondta Yomi
- Ne hidd - mondta Riku - Engem a láva nem ölhet, meg hisz már rég halott vagyok. De azt se  hagyhattam, hogy az unokám elégjen. Vedd úgy, hogy csak megerősítettem. - eközben ahol
megnyílt a föld mély szakadék keletkezett, amiben láva csörgedezett
- Gyerünk nagyi - drukkolt Asuka. Eközben a mostani Riku továbbra is csak fújta a 
furulyát. Mintha valami megbabonázta volna a külvilág teljesen megszűnt neki. Csukott 
szemmel játszott továbbra is.
- Lélekostor! - kiáltotta Riku és elővette a lélekostort. Az ostor ezüstszínű volt és 
rajta arany színben csillogtak a tüskék. Gyönyörű látvány volt, ahogyan a lemenő nap 
sugarai megcsillantak rajta.
- Ez hihetetlen - mondta Kurama és visszaváltozott
- Az, de gyönyörű - mondta Asuka. A többiek pedig csak nézték mi történik Yomi és Riku 
között
- De nem lesz baja? - kérdezte aggodalmasan Kurama
- Nem kell a nővéremet félteni - mondta biztatóan Asuka. A többiek pedig csak helyeseltek
Riku Yomira támadt a Lélekostorral. Yomi hiába védekezett egyre több sérülést szerzett és 
végül a földön kötött ki.
- Szánalmas - lépett oda Riku - Csak a gyengéket tudod terrorizálni igaz? Ne válaszolj 
tudom, hogy így van! Na de most megbánod minden gaztettedet.! Én se foglak kímélni! - 
mondta Riku és felemelte a földön fekvő Yomit
- Pusztulj! - kiáltotta Riku és bedobta Yomit a szakadékba. Yomiból még por se maradt.
- Sikerült neki! Legyőzte! - örvendezet Asuka és erőt véve magán odament Rikuhoz  - 
Köszönöm, hogy segítettél Rikunak - mondta Asuka
- Ugyan nincs mit. Csak nem hagyom, hogy meghaljon az unokám. Na de most már nekem mennem 
kell. Tudjátok jól én már meghaltam, és ha tovább időzök, itt felborítom az egyensúlyt, aminek végzetes következményei lehetnek - mondta Riku tesében Oguri Sakura és fekete derengés  kíséretében távozott. A két Riku ismét egyesült és a megszokott Riku abba hagyta a furulyázást és kinyitotta szemét. Az most vörösen izzott és Oguri Sakura tükröződött benne vissza. Asuka odament és megölelte nővérét. Riku erőtlenül visszaölelt majd lehunyta
szemét majd kinyitotta. Szeme most már zöld színű volt és fáradtság tükröződött benne majd
erőtlenül dőlt el. Legalábbis ha Kurama nem fogja meg.
- Kérlek, ne haragudj rám. Tudom, nem kellet volna megcsókolnom Botan tudod én... - de 
Kurama nem tudta tovább mondani
- Ugyan már nem haragszom és láttam mindent - mondta Riku mosolyogva
- De akkor mégis miért jöttél el? - kérdezte Kuwabara
- És mi volt az a szöveg, hogy nem érdekel a Nigenkai sorsa? - értetlenkedett Yusuke
- A terve része - válaszolt Kurama Riku helyett
- Terve? - értetlenkedett Kuwabara
- Ha barátaidat meg tudod téveszteni ellenségeidet még jobban - mondta Riku
- Hát ez szép volt - mondta elismerően Kuroune
- Kösz jó mesterem volt - mondta Riku és Kuramára kacsintott
- Akkor talán mehetnénk is - mondta Asuka
- Ezt meg kell ünnepelni - mondta Kuwabara
- Mit, hogy ismét leégtél? - kérdezte Hiei
- Nem te vakarcs! A győzelmünket kell megünnepelni - mondta Kuwabara idegesen
- Hát ahhoz neked nem sok közöd volt - feszegette tovább Hiei
- Fogd be! - kiabálta Kuwabara
- Nem kell ordítozni - mondta Asuka
- Téged ki kérdezett? Majd akkor szólj, ha kérdeznek! - veszekedett Kuwabara, de egy 
szikladarab végett púp nőtt a fején. A szikladarab feladója pedig Riku volt.
- Ezer szerencséd, hogy nem tudok odamenni - mondta Riku
- Most úgy látom, túléled - jegyezte meg Asuka
- Na jó inkább mennyünk és majd Koenma egyik hűtőjén kiéljük magunkat - mondta Yusuke
- Persze! Aztán megint rámkenitek a dolgot! A múltkor is nekem kellett ledolgozni a hűtő 
árát! - méltatlankodott Asuka
- Lassú voltál - mondta Yusuke
- Ezek se változnak - mondta Kuroune
- Nem és nem is fognak - tette hozzá Kurama
Azzal Riku megnyitotta az átjárót és mindenki beugrott kivéve Riku, mert őt Kurama vitte
Koenmánál:
- Örülök, hogy mindenki egy darabban van. Gratulálok a győzelemhez - köszöntötte őket 
Koenma
- Ugyan semmiség - legyintett Kuwabara
- Ez se neked szólt - jegyezte meg Hiei
- Ne kezdjétek megint - állította le őket Yusuke
- Mindenesetre köszönjük szépen - mondta Koenma
- Nem tesz semmit - mondta Riku