9. Fejezet

Ismerős idegen

Az emberek világában egy barlang mélyén ezek történnek:
Riku továbbra is hallott, de ennek ellenére egy cellában van és kötélen lóg már két teljes napja. Arcán fájdalom tükröződik és teste nem mozdul. Rókafülei teljesen lekonyultak szeme pedig csukva. Yusukéék mind hiába keresték az elmúlt két napban hiszen az Alvilágaban kersték nem is gondolva arra, hogy az emberek világában van. Egyszer csak lépteket lehetett hallani és nagy nyikorkással kinyílik Riku cellája és Yomi lép be.
- bármennyire is élvezem látni szenvdő arcodat halottan mégse olyan izgalmas. Viszont most céljaim eléréséhez nélkülözhetetlen vagy. Életre foglak kelteni és saját kezeddel fogsz végezni a társaiddal. De ne aggódj amint életre kelsz elvesznek eddig mlékeid és csak nekem fogsz engedelmeskedni. Csupán egy báb leszel a kezeim közt - mondta gonoszan - Oldozzátok el! - parancsolta
- Igen Yomi nagyúr! - szólt engedelmesen egyszerre Bill és Jino és elodozták Rikut aki pedig a földre esett
- Most pedig mennyetek őrködni - utasította talpnyalóit Yomi
A két szolga engedelmeskedett és ment is az őrhelyére. Yomi a zsebébe nyúlt és elővett egy lila üveget amiben undorító zöld színű valami pihent.
- Remélem szomjas vagy - húzta ördögi vigyorra száját
Yomi kinyitotta lila üveget amiből zöld füst szállt fel. Kinyitotta Riku száját és megitatta vele az undorító zöld trutyit. Ennek hatására néhány pillanat múlva Riku szive verni kezdett és légzése is újból beindult majd lassan kinyitotta szemeit. Szeme színe nem zöld volt hanem ismételten vészjóslóan vérvörösen izzott. Szeméből semmi féle érzelem sem volt kivhető a gyilkolást leszámítva. Karmai és fogai is megnőttek így még veszélyesebb lett. Halálát okozó sebe pedig többé kevésbé begyógyult.
- Üdvözöllek - köszöntötte Yomi
- Én is téged Mesterem - és Riku enyhén meghajolt
Ebben a pillanatban Bill és Jino ordításától visszhangzott a barlang és pár pillanat múlva a hanghoz tartozó személyek a barlang falán kötöttek ki eszméletlenül. Koenma emberei rátaláltak Riku tartózkodási helyére és értesítették efelől Yusukéékat akik pedig azon nyomban ide jöttek.
- REI-GUN! - kiálotta Yusuke egy hatalmas Rei-gunt lőve Yomi felé
- Riku! - szólt Yomi
Riku máris Mestere elé állt így a hatalmas Rei-gun őt találta telibe. Ez a lövés komoly sérülést okozott az így is sérült lánynak aki a földre került.
- Riku ne! - mondta aggodalommal a hangjában Kurama
Riku összeszedte magát és felállt. Mestere elé sétált és védelmezően megállt előtte. A többiek semmit se értettek az egészből, de ekkor felfigyeltek Riku vérvörösen izzó szemeire.
- Végezz velük! - parancsolta Yomi és távozni készült
- Nem lépsz meg te rohadék! - kiálltotta Yusuke és támadni készült
Riku ekkor állat állat formát öltött és Yusuke felé rohant. Yomi pedig ez idő alatt elmenekült. Riku pedig Yuskét kezdte el támadni. Yusuke semmit se értett és kezévl védte magát.
- Mit csinálsz Riku? - kérdezte értetlenül
- Megöllek - mondta olyan fagyosan, hogy Kuwabarát kirázta a hideg
Riku egyre keményebben támadta Yusukét még végül a fiú a földön kötött ki. Ekkor Hiei megtámadta Rikut a sárkányával. Riku könnyedén hárította sárkányt és Hieire ugorva mély sebet elytett a fiú mellkasán. Eztán Yusuke felkellt és Kuwabarával egyszerre támadták meg Rikut. A lány ezt látva  ember alakot öltött és elővette Pengeostorát. A két fiú nem tudott a közelébe jutni, mert ostora segítségével súkyos sérüléseket okozott nekik és a falhoz vágta őket minek következtében mindketten elájutlak. Kurama csak csodálkozva nézte az eseményeket. Nem igazán értette mi ez az egész ezért is nem támadott. Azon elmélkedett Riku hogyan lehet életben.
- * Ezt nem értem. Hiszen már meghalt a saját két szememmel láttam. Akkor most mégis hogyan lehet életben? A szemei vérvörösek és Yomit védte az élete árán is. Ez több, mint furcsa. Ha jól emlékszm Yomi mindíg is próbált készíteni egy olyan szert amivel a holtakat életre keltheti és ezáltal a rabszolgájává is teheti. Ezek szerint az évek során sikerült neki. De, vajon Riku mostmár örökre ilyen marad?* - Kurama nem tudott tovább elmélkedni, mert Riku rátámadt.
Ekkor Kurama átváltozott Youková. Hirtelen Riku megtorpant és a fejét fogta. Bevillant neki egy régi emlk amikor egy szakdéknál megmentette Youko életét.
- *Mi ez az egész? Mintha ismerném... de akkor is meg kell ölnöm mindet - mondta kissé bizonytalanul Riku és támadott az ostorával. Youko elővette Rózsaostorát és nagy csata bontakozott ki kettejük között. Rikunak bevillant az illúziós emléke. Ez a csata is úgy alakult, mint ott. Mindketten ismerték a másik mozdulatait és emiatt nagyon kiegyensúlyozott volt. Riku elgondolkodott ez előbbi emléken és ennek következtében súlyos sérülései gyarapodtak és a földön kötött ki. Youko csak áll és várt. Majd Riku összeszedte magát és most sokkal keményebben támadott. Ez addig ment míg Youko a földre került és Riku a végső csapásra készült.
- Valóban meg akarod ölni? - kérdezte egy Riku számára ismerős hang
- Ki vagy? Bujj elő? - kiáltotta Riku
- Ejnye-ejnye Riku. Csak nem elfelejtettél - és a homályból Kuroune lépett elő
- Te mit keresel itt? - jött a kérdés Kuramától
- Az most nem érdekes, de azt elárulhatnád, hogy Riku miért akar megölni - majd Kuroune sunyin ránézett - csak nem rádtört a pervezkedhetnék? - kédezte vigyorogva
- Kuroune...ha ennek vége...én esküszöm hogy kicsinálak - fenyegetőzött kissé idegesen Youko
- Lazíts egy kicsit Youko - mondta nyugtatóan Kuroune
- Te meg ki a halál vagy? - kérdezte Riku Kurounéra bökve mire a fiú dobott egy hátast
- Csak azt ne mond, hogy elfelejtettél - mondta idegesen Kuroune
- Gyere ide te marha - mondta Youko és megragadta Kuroune felsőjét - még mielőtt megöleted magad közlöm, hogy Rikuval Yomi megitatott valami löttyöt és ettől a rabszolgája. és bármire képes - mondta és a földön fekvő sebesültekre mutatott
- Értem akkor a legjobb ha helyre pofozzuk a mi kis Rikunkat - mondta mosolyogva Kuroune és elkezdte ropogtatni ujjait
- Mire készülsz? - kérdezte aggoadalmasan Youko, de Kuroun ekkor már sehol se volt
Riku és Youko is azon volt, hogy megtalálják Kurounét, de mintha ha a föld nyelte volna el. Ekkor Kuroune Riku háta mögött jelent meg és egy hosszúkás szikla darabbal leütötte amitől Rikunak elkezdett vérezni a feje és ájultan zuhant a föld felé, de Youko elkapta.
- Na Riku hatástalanítva - mondta büszkén Kuroune
- Arról volt szó, hogy helyre pofozzuk nem arról, hogy megölöd - mondta dühösen Youko és visszaváltozott
- Nyugi, túléli! Ennél húzóssabb dolgokat is átélt már. Különben is ő mindent ki bír nem kell érte aggódni - legyintett Kuroune
- Te barom! - kiáltotta Kurama - Yomi nem is olyan rég megölte és ha nem tűnt volna fel súlyos sérülései vannak - mondta Kurama aggódva
- Ezt nem tudtam, de ha megölte akkor, hogy lehet életben? - Kérdezte kuroune
- Emlékszl Yomi mindíg is kísérleteztt egy szeren, hogy halottakat életre keltsen és szolgát csináljon belőlük. Nos ez sikerült neki és Riku volt az áldozata. Az emlékei elvesztek és nem érzett semmi fájdalmat se csak a paransra koncenrált - mondta szomorúan Kurama
- Ez sajnálatos - mondta Kuroune lehajtott fejjel - Sajnálom - tette hozzá
- Már késő sajnálkozni, imátkozz, hogy ne legyen komoly baja, mert biztos kinyírlak - mondta mérgsen Kurama
- Nyugi - csillapította Kuroune az ideges Kuramát - De árulj el nekem valami, hogy kerülsz egy csaj bőrébe?  - kérdezte Kuroune nyálcsorgatva
- Te barom ez a reikarnációm és ha jobban megnézdéd észre vehetnéd, hogy nem lány - mondta Kurama és fejbe vágta Kurounét egy szikla darabbal
- Auch, tényleg - állapította meg Kuroune sajgó fejjel - De hát sötét van - mentegetőzött
- A fejedben igen, ott aztán tényleg sötét van - jegyezte meg Kurama
- Jaj, a fejem - mászott ki Kuwabara a sziklák alól
- Mi történt? - kérdezte Hiei
- Gőzöm sincs - felelte Yusuke
- Már megint itt ez a magnes - jegyezte meg Hiei Kurounéra utalva
- Hé Kurama ki az a tag ott melletted? - érdeklődött Kuwabara
- Te barom, elfelejtetted? Ő Kurama régi csapat társa. Erőltesd már meg az agyad - szólt Yusuke
- Ja tényleg - mondta Kuwabara
- Mi van Rikuval? - kérdezte Hiei
- Ez a barom leütötte - mondta Kurama méges pillantást mérve Kurounéra
- Ez furcsa - állapította meg Yusuke - A sebek amiket Rikutól szereztem teljesen eltüntek
- Érdekes, de nálam is - csatlakozott Kuwabara
- Az enyém is - folytatta Hiei a sort
- Ez, hogy lehet? - kérdezte Yusuke Kuramára nézve
- Végig Yomi rabszolgája volt, de amikor Kuroune le ütötte ismét önmaga lett és minden bizonnyal ezért gyógyultak be sebeitek - válaszolt Kurama
- És most, hogy van? - kérdezte Kuroune kissé aggodalmasan
Riku ebben a pillantaban felnyögött és lassan kinyitotta szemét. A többiek megkönnyebbültek amikor látták, hogy azok zöldek és most csak fájdalamt tükröznek.Fogai és karmai is normál méretűek lettek. Riku megfogta sajgó és vérző fejét és körbenézett.
- Hol vagyok? mi történt? Hgy lehetséges az, hogy élek? Mit keres itt Kuroune? - tette fel a kérdéseket Riku
A többiek mindent elmséltek neki a halálától egészen mostanáig.
- Értem. Ne haragudjatok, hogy bántottalak benneteket - mondta Riku lehajtott fejjel
- Semi baj, de mi is elnézét kérünk - mondta Yusuke
- Kuroune, ezért a taktikai malőrért még megfizetsz - nyögte Riku és kezét sebére tapasztotta
- De hát nekik megbocsátottál - nyafogott Kuruone
- Ők nem támadtak hátba - mondta Riku
- De én térítettelek észhez a jó cél érdekében volt minden - mentegetőzött a fiú
- Nem bánom én - mondta Riku
- Lassan idulhatnánk vissza - jelentette ki Hiei
- Igaza van mennyünk - csatlakozott Yusuke
- Helyes - mondta Riku ls felállt, de a sérülés ami a halálához vezetett nem gyóhgyult be és a lány a földre esett. Kurama megfordította az eszméletlen lányt
- A sebesülése amit Yomi okozott neki nem gyógyult be sőt kiújult amikor Kuroune észhez térítette - mondta Kurama
- Kezdem megbánni, hogy megtettem - mondta érdeks arckifjezésel Kuroune
Kurama amennyire csak tudta ellátta Riku sebet és így már biztos nem fog bele halni. Majd karhaiba vette az ájlt lányt.
- Nem lesz baja? - kérdzte Kuwabara
- A vérzést megállítottam és ha majd visszaértünk Koenmához ellátom a sebét - mondta Kurama határozottan
- Akkor ne vesztegssük az időt - mondta Yusuke
A csapat Kurounéval kiegészülve visszatért Koenmához. Kurama ellátta Riku sebét és két nap múlva már semmi baja se volt.