8. Fejezet

A halott kincs elrablása

- Hihetelenek vagytok -mondta koenma kisebb csepptenger közepedte.
Ugyanis Yusuke és Kuwabara úgy döntött azzal kötik le magukat, hogy kifosztják ismételten a konyhát és azon is belül szegény Koenma hűtőjét aki továbbra is kétségbe esetten nézte azt a pusztítást amit a két fiú rendezett.
- Hihetetlen - nyögte Botan
- Az - folytatta Riku
- El se hinném ha nem a ssaját szememmel látnám - csatlakozott Kurama
- Szinte hihetetlen - mondta Hiei
- Nem is értem. Ezek már vagy két teljes órája fosztogatnak. Hihetetlen mennyit bírnak enni - mondta idegesen Koenma
- Kuss legyen! Ha harcra kerül a sor akkor muszály, hogy legyen enrgiánk - mondta Kuwabara teli szájjal
- Ja igaza van üres hassal nem lehet harcolni - helyeselt Yusuke
- De ha ennyit esztek, hogy meg se bírtok mozdulni akkor mégis, hogy akartok harcolni? - tette fel a költői kérdést Riku
- Igaza van én nem hinném, hogy pont rajtad múlna a harc sikere - jegyezte meg Hiei
- Fogd be a szád, mert ha befejeztem az erőgyűjtést kibelezlek te vakarék - fenyegetőzött Kuwabara
- Hát akkor Hiei, nem kell sietned a meneküléssel, mert ez még eltart egy ideig - tette hozzá Kurama és többen nevetni kezdtek
- Téged meg ki kérdzett? - morgott Kuwabara
- Csupán tényeket közöltem - vágta rá Kurama
- Fogd be! - mondta idegsen Kuwabara
- Talán fáj az igazság te bolond? - kérdezte Hiei
- Na mindegy haggyük erőt gyűjteni ezt a nagy hőst - mondta nevetve Riku
- Mire célzol harcos hercegnő? - vágott vissza Kuwabara
- Ezzel meg mit akarsz? - kérdezett vissza Riku
- Csak azt akarja éreztetni, hogy kisebbségben vagy - mondta Koenma
- Ha arra céloztál te barom, hogy a lányok gyengék akkor a memóriáddal súlyos problémák vannak, de mivel most rólad van szó ez nálad nem probléma ugyanis neked nincs olyan. De azért csak úgy emlékeztetnőnek elmondanám, hogy többször is falat bontottam veled - mondta idegesen Riku.
- Hát őőő... izé - Kuwabara erre nem tudott már mit mondani
- Hát ezt jól megmondtad neki - röhögött Yusuke
- Kössz, de szerintem még nem fogta fel... na majd talán később, de inkább egy másik életben. Ha szerencséje van akkorra megérti - fűzte hozzá Riku. Természetesen Kuwabara továbbra se értette ellenben a többiekkel akik hangosan nevettek a szituáción. Majd kis idő elteltével ismét csend honolt a konyhában. Ekkor kuwabara megszólalt.
- Arra célzol, hogy azért, mert párszor el láttad a bajom más vagy, mint a többi lány? Na ne  nevettess. - vágott vissza Kuwabara a csípős megjegyzésre "kisebb" fáziskéséssel
- Hihetelen sikerült felfognia - mondta Hiei
Kuwabara éppen készült volna visszavágni, de a konyhában kialakuló szócsatának az vetett végett, hogy a folyosóról hangos robbanások szűrődtek be. A csapat kilépett a folyosóra. A szekrények sorban dőletek le egymás után és papirok repkedtek minden felé sűrű porfelhő kíséretében. Majd Riku tisztán látta amint Kurama felé egy csődarab száguld.
- Kurama vigyázz! - kiáltotta Riku
A lány a csődarab elé állt és úgytervezte megfogja még milőtt valami kárt tesz Kuramában. Viszont arra nem számított, hogy a cső olyan gyorsaságot fog elérni miközben felé repül, hogy nem fogja tudni elkapni.Kurama is észre vette a veszélyforrást.
- Riku neee!!! - kiáltotta Kurama, de  de ekkor már késő volt.
A cső behatolt Riku gyomrába életveszélyes sérülést okozva ezzel a lánynak. Riku vért köpött és sebéhez kapott majd térdre rogyott és hátára vágódott. Tisztán érezte ahogy alatta a padló egyre nedvesebb a sebéből származó vértől ami egyre nagyobb területen folyt szét. Kurama oda akart rohanni Rikuhoz, hogy segítsen rajta, de egy enrgia fal megakadályozta ebben és a falhoz lökte. Kuramában tudatosult a dolog, hogy nem fog tudni segíteni Rikun. Lassan közelebb ment Riuhoz annyira amennyire csak tudott és már csak Rikut tudta nézni, azt ahogyan szenved. Kezeit az energiafalra tette. Riku látta Kuramát ahogyan szeretne segíteni rajta, de tudta, hogy nem fog tudni és számára nincs menekvés. Érezte amint vére teljesen elárasztja a földet ahol fekszik. Egyre erőtlenebbnek érezte magát és látása is homályosult.
- Kurama... - de ezt már nem tudta befejezni és már nem is fogja tudni...
Szemét lassan lehunyta, légzése és szívverése lassan leállt. Arca kifehéredett és teste többé nem mozdult. Kurama szemébe könnyek szöktek amint látta, hogy Riku élettelenül fekszik a földön. Térdre rogyott és szeméből patakként folyt a könnye. Teljesen összetört benne minden. Ám ekkor egy személy alakja körvonalazódott ki. Kurama felnézett és alig hitt a szemének. A közelődő alak Yomi volt.
- Pont ahogyan terveztem! Szegény kicsi Riku ahogy nézem fájdalmas halálod volt, de sebaj így csak jobb. - mondta gonoszan Yomi
- Te szemét! Hogy tehetted ezt vele, hisz a társad volt?! Rengetegszer segített neked te pedig úgy hálálod meg, hogy hideg vérrel megölöd? - mondta fájdalmasan Kurama
- Még ha ez így is van ugyan mit számit ez? Hiszen már meghalt - mondta közönyösen Yomi
- Te szemét ezért kitaposom a beled - mondta Kurama majd megtörölte könnyes szemeit és felállt
- Ugyan már, hisz ezen az energia falon nem tudsz áthatolni - mondta legyinteve Yomi. Kuramának ezek a szavak nagyon is fájók voltak, de tudta, hogy sajnos Yominak igaza van.
Eközben Yomi odament az élettelen Rikuhoz majd karjaiba véve felemelte a földről.
- Hagyd békén! Nem volt elég annyi, hogy megölted? Mégis mit akarsz vele csinálni? - kérdezte idegesen Kurama.
- Nem rád tartozik! Elégedj meg annyival, hogy még holtan is szükségem van rá és ezért most el is viszem - mondta Yomi is eltünt
- NEEE!!! Te mocsok!!! Hozdd vissza!!! RIKU!!! - kiáltotta Kurama térdre rogyott ismét és szemeiből záporoztak könnyei - Nem tudtam megmenteni az életét, de még azt se tudtam megakadályozni, hogy Yomi elrabolja - mondta hatalmas bűntudattal hangjában és ököllel a földbe vágott aminek egy nagy lyuk lett a végeredménye.
- Jézusom - mondta Kuwabara döbbenten - Mondjátok, hogy ez csak egy rossz álom és Riku nem is halt meg - mondta teljesen komolyan és kétségbe esve
- Kurama - lépett közelebb Yusuke barátjához - Ne emészd magadat nem a te hibád volt - folytatta Yusuke és kezét Kurama vállára rakta
- De igen is az enyém volt - mondta Kurama fagyosan - Megmentette az életemet, de ezért a sajátjával fizetett. Ha nem ugrik elém nem halt volna meg.  Miért csinálta ezt? Nem kelett volna feláldoznia magát értem - fejezte be Kurama miközben a falig hátrált és neki dölve a földre ereszkedett.
- Kurama... - kezdte Yusuke
- Yusuke most hagyd békén - vágott közbe Hiei - A legjobb lesz ha egyedül hagyjuk. Időre lesz szükségé mire fel tudja dolgozni egy kicsit a történteket - fejezte be Hiei és lesütött szemmel távozott. Hiei tudta, hogy barátja erős, de közel jár a teljese összeomláshoz és jobbnak látta ha megakadályozza, hogy Yusuke tovább feszegesse a dolgot.
- Igaza van! Mennyünk - mondta kuwabara és sarkon fordult
- De... - kezdte Yusuke
- Kérlek Yusuke ne feszítsd tovább a húrt. Kuramának muszály egy kicsit megnyugodnia és ehhez egyedüllétre van szüksége. - mondta Botan
- Igazad van - egyezett bele Yusuke magára hagyták Kuramát.
Kurama a falnak dőlt és kezeit ölébe helyezte. A többiek szóváltását szinte nem is hallotta. Hatalmas bűntudatot érzett amiért nem tehetett semmit se Rikuért. Egyre csak azt a helyet nézte ahol a hatlmas vérfolt volt. Visszaemlékezett arra amikor Riku elé állt megventve ezzel életét majd arra miként esett össze. Látta amint Riku sebéhez tapasztja kezét, de abból csak megállás nélkül tört elő a vér. majd ahogyan az utolsó szó elhagyta ajkait és ahogyan lassan lehunyta szemét mely mérhetetlen szenvedést és fálydalmat tükrözött. És ahogyan légzése és szívverése is leállt tudta, hogy Riku már nem szenved tovább. Hosszasan nézett a semmibe elmélkedve a történteken közben könnyei szeméből megállíthatatlanul folytak. Majd összeszedte magát, megtörölte szemét és felállt.
- Yomi te utolsó szemétláda ezért még nagyon megfizetsz!!! Ne aggódj Riku megbosszullom halálodat!! - mondta Kurama ökölbe szorított kezekkel - De még ha meg is ölöm mit érnék el vele? Hisz téged már nem tudnálak visszahozni - fejezte be fájdalmasan Kurama.

Valahol az Alvilágban

- Riku! - szólt Yomi - Tudtam, hogy nem fogod hagyni, hogy megöljem.
- Yomi nagyúr! - lépett be Yomi egyik talpnyalója
- Mit akarsz Jino? - kérdezte Yomi miközben szolgája felé fordult
- Mit akarsz kezdeni ezzzel a halott lénnyal? - kérdezte Jino
- Ahozz neked semmi közöd. Legyen annyi is elég, hogy nem sokáig fog halott maradni - mondta sejtelmesen Yomi
- Addig is kezelésbe vehetem ezt a Rikut vagy kit? - lérdezte búzgón Jino
- Felőlem - vonta meg vállát Yomi - De akkor ne kíméld - mondta gonoszan és kisétált
- Értettem - felelte a szolga
Jino egy elég ronda farkasdémon volt. Fekete rövid haja volt és barna gombszemei. Ruhája fekete volt, de elég rongyos. Tehát kb úgy nézett ki, mint egy rossz csöves.
- Szóval te vagy Oguri Miku - tette fel a költői kérdést Jino - Jól tudom, hogy egykor te is Youko szedett-vetett bandájához tartoztál és csapattársa voltál Yomi nagyúrnak - és Jino itt megmarkolta a lány haját - Elég esetlennek tűnsz ahogy itt fekszel élettelenül. Hiheteln mennyire ostoba vagy, feláldozod magad valakiért. Nevetséges. Talán nem is te vagy az igazi Miku. Az akiről Yomi nagyúr beszélt sokkal erősebb nálad... - méregette Rikut Jino
- Hidd el ő az igazi - szólt közbe valaki
- Még is honnan vagy te ebben olyan biztos Bill? - kérdezte Jino hitetlenkedve
Bill Jino ikertestvére volt, de ez nem igazán látszott rajtuk csak akkor ha farkas alakot öltenek.
- Onnan, hogy láttam mi történt - mondta a falnak támaszkodva Bill
- Megosztanád ezt velem is? - lérdzte sunyi árázattal Jino
- Láttam azt hogyan halt meg. Fájdalmas halála volt - mondta Bill, de hangján nem volt érzékelhető semmi gúny - Azért halt meg, mert Yomi Kuramát célozta, de Riku elé állt. Csak arra nem számított, hogy nem fogja tudni elkapni a csővet, mert Yomi irányította és ez volt neki a veszte. De nem is tudtam, hogy a valóságban ennyire szép - szaladt ki Bill száján
- Csak nem teszik neked? - kérdezte Jino és arcon ütötte a lányt mire annak szájából vér folyt ki
- Á, dehogy - mondta Bill és sarkon fordult

Koenmánál:

- Sürgősen vissza kell szereznünk Rikut - mondta szomrúan Koenma
- És még is hogyan amikor azt se tudjuk, hogy hol van? - kérdezte indulatosan Kurama és majdnem felborította Koenma íróasztalát. Hiei és Yusuke lefogták majd Kurama sóhajtott egyet.
- És különben is ő már meghalt - mondta alig halhatóan Kurama
- De azért gondolom te is szeretnéd megtalálni, ha másért nem is legalább, hogy megbosszuld a halálát és elbúcsúzz tőle - mondta csendesen Koenma
- Igazad van - mondta beletörődően Kurama
- És akkor mere keressük? - kérdezte Kuwabara
- Talán kezdjétek Yomi területén. Ha magával vitte biztos komoly tervei vannak vele - mondta Koenma
- Mire várunk még? - kérdezte Yusuke
- Még valami - tette hozzá Koenma
- Mi az? - kárdezte Hiei
- Csak annyi, hogy sok sikert és legyetek óvatosak - mondta Koenma
A csapat tagjai bólintottak és indultak, hogy megkeressék Rikut.