Az új csapattagok 2.

Kinyílt az ajtó, és belépett rajta Botan, a nyomában egy lánnyal és egy fiúval. A lány pár centivel lehetett kisebb, mint Hiei, a fiú körülbelül olyan magas volt, mint Yusuke.

-         Megjöttünk.

Ahogy meglátták őket, Hiei és Kurama felpattantak.

Kurama Koenmához fordult:

-         Ez ostobaság Koenma. Még nem áll készen egy ilyenre. Egyáltalán miért őt akarod beállítani?

-         Ülj le Kurama, mindjárt elmagyarázom.

Eközben Hiei a lányhoz kezdett beszélni:

-         Te liba, mit keresel itt? Nem engedem, hogy ebben részt vegyél. Túl gyenge vagy.

-         Hallgass Hiei, mert a képedbe mászok- vágott vissza a lány. – Egyébként sem rémlik, hogy kérdeztem volna a véleményed.

-         Üljetek le - mondta Koenma.

Botan, Kurama, a lány és a fiú leültek, csak Hiei maradt állva. A lány bosszúsan nézett rá.

-         Mit pattogsz?- mondta. – Ülj már le.

-         Te nekem ne parancsolgass.

-         Leülsz még ma?!

Hiei nem szólt semmit, csak leült.

-         Srácok, bemutatom nektek Satomit és Jiratsut. Hiei és Kurama már ismerik Satomit. Ő volt az, akinek a földjéről kitörtek a halottak. Helyette állítottam a helyettest. Jiratsu pedig egy ember, Satomi legjobb barátja.

-         Ez hülyeség Koenma – jelentette ki Hiei. – Ez a csitri azt sem tudja, hogy mi az a harc.

-         Hiei, fogd be a szád, mert most már kezd nagyon elegem lenni belőled. Az a munkám, hogy leverjem a felkeléseket, meg az összeesküvéseket, de semmit nem tudok a harcról, mi?

-         Én sem értek ezzel egyet Koenma – szólalt meg Kurama. – Túl veszélyes.

-         Jól van Kurama, fordulj csak te is ellenem. Nem elég, hogy a bátyám egy akaratos majom, már te is kezded?

-         Én csak…

-         A bátyád??? - szólalt meg egyszerre Yusuke és Kuwabara.

Satomi bólintott, Yusuke pedig Hieihez fordult.

-         Hány húgod van Hiei? Mindjárt kiderül, hogy annyian vagytok, mint a nyulak.

-         2 húgom van. Ő az idősebbik. Hülye liba.

-         De hát én úgy tudtam, hogy ha egy hótündér megszül egy Imikot, akkor utána meghal…

-         Satomi tulajdonképpen csak a féltestvére- vágott közbe Kurama.- Közös az édesapjuk.

-         Visszatérhetnénk a halottakhoz?- szólalt meg Koenma. – Nem ártana sietnünk egy kicsit.

A többiek bólintottak.

- Satominak és Jiratsunak kivettem egy lakást a szomszéd utcában.

- Közöst?!-  kérdezte felháborodva Kurama.

- Igen- felelte Koenma.

Kurama rápillantott Satomira és a srácra. Jiratsu átkarolta a lányt. Hiei fél szemmel Kuramát figyelte.

-         Ez sem normális- mondta.

-         Holnap felkutatjuk a halottak rejtekhelyét, és véget vetünk ennek az egésznek. Azt ajánlom, hogy pihenjétek ki magatokat. Reggel 7-kor itt találkozunk. Rendben?

A többiek bólintottak.

- Én még mindig nem értem, hogy ez a csitri mit keres itt.

Koenma sóhajtott, és megszólalt:

-         A védelmezők hagyományosan nők. A 4 védelmező, aki meghalt, Satomi barátnője volt. Azt hiszem, megengedhetjük neki, hogy bosszút álljon, nem?

Erre már Hiei sem mondott semmit.

-         Akkor, holnap 7-kor itt.

Ezzel Koenma felállt, és elment. Yusuke elrohant. Mert már így is elkésett a randijáról, és Kuwabara is eloldalgott.

-         Jiratsu, menj előre- szólalt meg Satomi.

A srác bólintott, és elment. A lány Hieihez lépett.

- Ostoba vagy – mondta Hiei. – Ezt nem fogod túlélni.

- Akkor így jártam. De akkor nem kellene veszekednünk az utolsó napon, nem?

- Nem tudom szó nélkül nézni, hogy már megint hülye vagy – csattant fel Hiei.

- Akkor szorítsd a szádat, mert én emiatt nem akarok többet vitázni. Elmondtad már Yukinának, hogy te vagy a bátyja?

Hiei megrázta a fejét.

-         Pedig elmondhatnád most már, mert amíg te nem mondod el, én sem tehetem.

-         Akkor egyikünk sem mondja el - jelentette ki Hiei.

-         Majd mondd el neki- mondta Satomi, mintha nem is hallotta volna Hiei előző mondatát.

-         Lassan induljunk, mert Yusuke ideadta nekem a kulcsot, hogy zárjam be a lakást, ha elmentünk- szólalt meg Kurama.

-         Oké, menjünk.

Hiei nem mondott semmit, a következő pillanatban már ott sem volt.

Satomi és Kurama kiment a lakásból. Kurama bezárta az ajtót, aztán Satomihoz fordult:

-         Hazakísérlek, jó?

Satomi bólintott.