Harmadik rész: Lilly és Wesley

A nap végére már szinte sajnálták, hogy el kellett menniük.

-Na milyen volt a mai nap?

Kérdezte Zoey Lilly-t hazafele jövet.

-Fantasztikus! A kis ugráló Kikki! És amikor Corina-val azon versengettünk, hogy kinek fognak többet tapsolni, amikor az etikett szerint pukedliztünk az asztalok előtt! Vagy amikor Bridgette és én felváltva hoztuk ki a sütiket! Na és amikor összeütköztem Renée-vel!! Vagy amikor legyőztelek téged a „Ki visz ki több sütit tíz perc alatt” - számban! És amikor végén Eliot még borravalót is adott nekem, Minimica meg csak úgy sürgött-forgott! Na és egész nap Wesley édes barna szemeit bámulni…azt hittem elolvadok!

-Na igen! És akkor hogy döntesz?

-Zoey!

-Igen?

-Tudod hogy…

De Zoey a szavába vágott.

-Tudom, tudom „Nem lehet!”

Nevettek.

-Zoooeyyy!

-Jó, jó tudom , de…

-De?

-De olyan jó volt ez a mai nap, nem?

-De! Nagyon jó volt! Talán még egy napot kibírtok velem.

Zoey Lilly nyakába ugrott.

Másnap reggel, amikor Lilly belépett a Kávézó ajtaján a lányok a nyakába ugrottak.

Ez a nap szinte még fergetegesebb volt, mint a tegnapi.

Wesley és Lilly sokszor szemezgettek egymással, Lilly egyszer oda is integetett neki, persze Wesley is visszaintegetett.

Este Wesley elhívta Lilly-t sétálni.

Lilly félve a lányokra pillantottak de a lányok kacsintottak rá és bólogattak.

A két fiatal egy kis parkban sétált, távol a város zajaitól.

Lilly hírtelen megtorpant.

-Mi történt Lilly?

Lilly félve bámulta a tavat. A tavat, amibe három évvel ezelőtt majdnem belefulladt.

-Lilly az már három éve történt!

-Wesley! Hogy mondhatod ezt! Hiszen te mentetted meg az életemet!

Wesley megfogta Lilly kezét. Szépen felvitte a fára a remegő lányt és egy vastag ágra ültette, majd leült mellé.

-Wesley… én félek!

-Higgy nekem, nem lesz semmi baj!

Lilly nagyon félt, de Wesley közelsége megnyugtatta őt.

A lány bár a lelke mélyén tudta, soha nem maradhatnak együtt, most mégis boldog volt. A hold magasan járt. Lilly szép lassan lecsukta a szemeit, majd álomba merült.

Másnap reggel Lilly egy kis szobában ébredt.

Kopogtattak az ajtón.

-Lilly,én vagy az,Zoey!

-Gyere csak be!

-Ne izgulj, anyuék nem tudják, hogy itt vagy!

Lilly bólintott.

-Tudod, gondolkoztam, és ez elég fura.

-Micsoda?

-Hogy én a Vadmacska vagyok,te pedig a Házimacska.

-Egész pontosan a Hegyi Vadmacska én pedig a Közönséges Házimacska.

Nevettek.

-Akárhogy is... nagyon örülök annak, hogy itt vagy Lilly.

Mondta Zoey és kisétált az ajtón.

A Házimacska azon kezdett gondolkodni mi lenne, ha letelepedne. Itt, ide.

Itt van az unokatestvére, a bajtársai és Wesley is.

De utána megrázta a fejét és inkább eltörölte ezt a gondolatát. Kiugrott az ablakon egy fára. Dren feltűnt.

-Heló kismacska!

-Mit akarsz Dren?

-Gondolkoztál az ajánlatomon?

-Inkább meghalok,de akkor sem árulom el Zoey-t és a többieket!

Dren megtámadta Lilly-t aki persze visszatámadt.

Mutánsok ezrei tűntek el a Csoda masni segítségével.

Zoey,aki arra járt átváltozott és segítségére sietett a bajbajutott Mew-nek.

-Rendben. Csak ennyit akartam - Mondta Dren, és eltűnt.

-Mit akart?

-Azt pontosan én sem tudom Zoey.

Dren visszatért a főhadiszállásra.

-Ki az a macska? - Kérdezte Tarb.

-Valószínű hogy a Macsok közé tartozik de ő magányosan van.

-Mint az elején a Renée nevű lány?

-Nem Shardon, ez most más. Ez a macska egyedül van de, Zoey-val sokat látom együtt.