Lucheni: A possenhoffen-i bajor családi kastély – az ifjú Sisi apukája, Max, aki néha bizony elhanyagolja a feleségét, egy érdekes esti túrára indul. Elisabeth: Mama este vendégséget rendez – rémes lesz! Csupa bácsi, rozzant tánti jön majd el! És én úgy futnék előlük, mégsem hagy a nevelőnő! Azt papolja a folyvást: “Nem illendő!” Mért ne vinnél el magaddal, jóapám! Max: Nem tehetem! Elisabeth: Amit megkívánsz, csak azt kívánom én! Max: Szerintem ez kizárva! Elisabeth: Én is verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék! Éppen, mint te, olyan lennék! Max: Az élet túl rövid ahhoz, hogy akárcsak egy órát is unatkozzon az ember! A családi összejöveteleket pedig úgy utálom, mint a pestist! Elisabeth: Én is! Mért ne mászhatnék a vadcseresznyefára, mondd? Max: Légy víg, hiszen elkerül Heléne sorsa! Elisabeth: És a drótkötélen mért ne táncolnék? Max: Őt császárnénak nevelik szegényt! Elisabeth: Ha a nagyfiúkkal játszom, mindig szíd a nevelőnő! Max: Ez nem az én dolgom! Elisabeth: Azt papolja folyvást: “Nem illendő!” Max: Én ebben hogy segítsek? Elisabeth: Mért ne vinnél el magaddal mégiscsak? Max: Ha rendes leszel, már holnap este láthatsz! Elisabeth: Zulu-föld, vagy Kína… vagy tán Katmandu! Max: Mennem kell! Elisabeth: Élnék, mint szabad cigánylány, ahogy egy vidám zenész! Csak így élnék én! Max: Adieu, Sisi! Elisabeth: Csak ábrándoznék! Max: Légy jó! (Sietősen el) Elisabeth:: Éppen, mint te, olyan lennék! Nevelőnő: Je vous en pris, princesse! Át kell öltöznie! Elisabeth: Gyűlölök átöltözni! És gyűlölök hercegnőnek lenni! Nevelőnő: Mais, princesse! Elisabeth: Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek, vagy artistának! Kötéltáncolni már most is tudok, és a trapézszámomat azt látnia kéne, Madame! Nevelőnő: S’il vous plait! Venez maintenant! Nem illendő!