10. fejezet: Hupsz lebuktunk


Reggel már a nagyterem zsúfolásig volt, amikor Hermione leballagott reggelizni. Már két barátját is ott találta.
- Sziasztok!- köszönt oda és helyet foglalt mellettük. Harry visszaköszönt Ron pedig valamilyen októl fogva hallgatásba burkolódzott. Hermione váltott egy értetlen pillantást Haryyvel de õ csak megvonta a vállát és folytatta reggelijét.
- Ron ide adnád a kenyeret?- kérdezte fáradtan és a tenyerére támaszkodva nézett a fiúra.
- Persze.- erõltetett egy mûmosolyt az arcára, ami a lánynak is feltûnt.- Látom, kifárasztott a tegnapi õrjárat.- jegyezte meg gúnyosan.
- Most mi bajod van?- csattant fel.
- Semmi.- mondta majd kirohant a terembõl.
- Ennek mi baja van?- kérdezte Hermione Harryhez fordulva.
- Nem t’om.- nézett értetlenül.- Reggel óta ilyen.
- Utána megyek.- határozta el magát a lány és már rohant is ki Ron után.

Kint az udvaron meg is találta. Ott ült egy fa tövébe és köveket hajigált a tóba. Hermione egyenesen felé vette az irányt.
- Ron! Miért rohantál ki? Valami baj van?
- Igen van.
- Mégis mi lehet az a nagy baj, amiért így viselkedsz?
- Te.- válaszolt tömören és egyenesen felnézett a lány melegbarna szemeibe. Tekintetében nem volt más csak megvetés.
- Tessék!?

Harry egy ideig tétován nézte az ajtót, hogy utána menjen a lánynak vagy nem. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy ezt barátainak maguk között kell elrendeznie.
A nagyterem általános zaját egy másik zaj váltotta fel. Inkább nem is zaj, hanem egy hang.
- Pansy!!! Nem tartozom hozzád, úgyhogy semmi közöd hozzá!!- a hang egy testhez tartozott, aminek a tulajdonosa Draco Malfoy volt. Már felállt és úgy kiabált a széken ülõ méregtõl piros lánnyal. Pansy mintha meg sem hallotta volna, amit Draco mondott és így folytatta:
- Hogy tehetted ezt? Megcsaltál!!!- pattant fel és lekevert egyet a fiúnak. A fiú sem volt tétlen megragadta a lány karját és kivezette… nem bocsánat… kiráncigálta az elõcsarnokba és ott kezdett el vele kiabálni.
A nagyteremben síri csönd volt és így tisztán hallatszott mit kiabál Pansynak Draco. Hallatszott Pansy visítása majd egy nagy csattanás, ami valószínûleg egy pofont takart és nem Draco kapta az biztos, mert Pansy egybõl elhallgatott és hallani lehetett távolodó lépteit a folyosón. Hirtelen kivágódott a nagyterem ajtaja és az igen mérges Draco lépett be rajta. A diákok szótlanul nézték, ahogy leül az asztalához és folytatja reggelijét. Szinte egyszerre kezdték el tárgyalni az eseményeket.

Eközben…

Ron és Hermione kiabált egymással az udvaron, aminek csak azok voltak fültanúi, akik hamarabb indultak kinti óráikra.
- Nem rád tartozik, hogy kivel vagyok.- ordított oda Ronnak Hermione.
- Nem értem egyáltalán, hogy tudsz hozzáérni ahhoz a görényhez?- fintorgott Ron.
- Õ már nem olyan, mint volt! Megváltozott!
- Ja értem már nem is a kis mocskos sárvérû vagy neki, hanem az egyik kirakati babája?
- TAKARODJ A SZEMEM ELÕL!!- kiabálta dühtõl remegõ hangon a lány.- MOST!- tette hozzá látva, hogy Ron nem mozdul.
- Gyerünk, mert különben megátkozlak!- még ekkor sem mozdult.- Obstructo!- az átok egyenesen a dermedten álló fiúba csapódott. Vagy két métert repült hátra és úgy csapódott a fagyos földbe.
- Én megmondtam.- sziszegte egészen közelrõl pálcáját a fiú torkának szegezve Hermione.- Ezzel most tényleg túl messzire mentél. Ne is várd, hogy megbocsássak neked.
- Felõlem. Veled vagy nélküled. Nekem teljesen mindegy.- igaz ez hazugság volt de a düh és a lány iránt érzett megvetés mindent mást elûzött belõle erre a pár pillanatra.
- Jól van.- mondta, eltette pálcáját hátatfordított a fiúnak és elindult a kastély felé.

Különös pletykák kaptak lábra Hermionét és Dracot illetõen, amik kapcsolatukat firtatták. Harry kíváncsi volt mi az igaz belõle, de se Hermione nem volt hajlandó nyilatkozni neki se Ron. Draco pedig nem is cáfolta és nem is támasztotta alá a pletykákat. Ron és Hermione láthatólag kerülték egymást. Harry megpróbált mindent, hogy barátai újra barátok legyenek de õk hajthatatlanok voltak és információ híján nem tudott többet tenni.

Hermionénak sikerült az egyik reggel a nagyterem elõtt elcsípnie Dracot és félre hívta.
- Szerintem ideje pontot tenni a pletykák végére.- mondta Hermione akinek már végképp elege volt, hogy minden sarkon Dracoról kérdezgetik.
- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte Draco.
- Már nincs kit veszítenem.- válaszolta komoran.
- Jól van.- kézen fogta a lányt, és az ajtóhoz vezette. Vetett rá egy biztató pillantást. Hermione bólintott és benyitottak a terembe. Kézen fogva sétáltak az asztalok felé.
Egyre többen kezdtek felfigyelni a párosra. Néhányan összesúgtak sokan, pedig érdeklõdve figyelték az eseményeket.
Megálltak a mardekár asztala elõtt váltottak egy gyors szájrapuszit és elindultak a saját helyükre.

Ron kezében lévõ aranykupa vészesen megremegett a jelenet láttán. Felállt és kirohant a terembõl közben gondosan ügyelj arra, hogy félvállal nekimenjen Hermionénak.
A lány megeresztett egy gúnyos vicsort az ajtóból visszanézõ fiú felé és leült Harry mellé.
- Te és Draco…- kezdte értetlen arccal.
- Igen, és ha van valami bajod vele ott a kijárat.- villantotta rá a halálos nézését Hermione.
- Nem, nem...- tiltakozott ijedten látva a lány fenyegetõ nézését.- Csak meglepõ.
- Szóval téged nem zavar?- enyhült meg Hermione tekintete.
- Nem. De ugye ez még nem azt jelenti, hogy puszipajtásoknak kell lennünk?
- Nem dehogy!- mondta és Harry nyakába ugrott úgy, hogy az még a melegszendvicsét is elejtette.
- Jól van… ’Mione.- nyögte fuldokolva.- Akkor ezért haragszik rád Ron?- erre egybõl elengedte a lány és komoran nézett a szemébe.
- Errõl most inkább ne beszéljünk.

Az iskolában futótûzként terjedt a hír Draco és Hermione kapcsolatáról. Mindkettõjüket sok támadás érte de ez õket nem zavarta. Örültek, hogy most már nyíltan is felvállalhatják kapcsolatukat. Ron, ahol csak tudott beléjük kötött. Nagyon megváltozott az utóbbi idõben. Néhány griffendéles meg is esküdött volna rá, hogy pár mardekárossal látta együtt. Hermionét Ron rosszízû megjegyzései bántották legjobban és az a tudat, hogy a fiú miatta lett ilyen.

A Weasley fiú épp a mostanra igen gyakorivá vált elfoglaltságát ûzte mardekáros haverjaival: megátkoztak minden velük szembe jövõ elsõst.
- Ronald Weasley mi a fészkes fenét csinálsz!!!?- kiabált a feléjük közeledõ Hermione.
- Mi közöd van hozzá?- vetette oda flegmán Ron és egy pálcaintéssel forgásra kényszeríttette a levegõben lévõ elsõst.
- Azonnal hagyd, abba vagy szólok…
- Na kinek, Dracocicának?
- Ne nevezd így!!
- Miért nem tetszik? Te, hogy szoktad hívni?
- Olyan vagy, mint amilyen Malfoy…
- Most?
- Nem. Volt.
- Ja persze. Hirtelen kis angyalka lett belõle.- már a barátai is abbahagyták az elsõsök „kínzását” és feszült figyelemmel nézték õket.
- Gyûlöllek.
- Igazán? Régebben nem ezen az állásponton voltál.
- Akkor még nem ismertem az igazi éned. Undok, flegma, gyûlölködõ és kegyetlen vagy.
- Igazad van. Obstructo!- a lányt olyan hirtelen érte a támadás, hogy még reagálni sem volt ideje. Az egyik közeli falhoz csapódott és elvesztve egyensúlyát lerogyott a földre. Ron odament hozzá és pálcájával felemelte a lány állát, hogy jobban a szemébe nézhessen.
- Te tettél ilyenné.- mondta csöndesen és intett barátainak, hogy ideje menniük. Így hátrahagyták a fal tövében ülõ lányt és a két reszketõ elsõst, akik még mindig nem mertek megmozdulni.
- Hová lett az a Ron, akivel elválasztatlanok voltunk, akiben megbíztam?- suttogta maga elé Hermione, majd zokogásban tört ki.