|
9. fejezet
Sissy 2006.04.17. 07:33
9. fejezet: Rendezõdnek a dolgok
Másnap reggel Hermione egy hatalmas mosollyal ébredt és ez úgy látszott rá fog ragadni az egész napjára. Úgy futott le a nagyterem felé vezetõ lépcsõn, mint aki bármelyik pillanatban felszállhat. De sajnos ez az állapot nem tartott sokáig, mert a nagyterem elõtt találkozott Dracoval. Persze mindenki azt hinné, hogy ettõl még jobban örülni-e kéne.
- Harryék…- suttogta maga elé.
Draco már éppen lépett volna oda kedveséhez, de a lány eltolta magától és szótlanul egy közeli terembe vonszolta be.
- Hermione…- kezdte volna kedvese, de az említett az ujjával elhallgattatta. Draco arca értetlenség és meglepettség érdekes elegyét alkotta.
- Figyelj! Tudom, lehet, hogy hülyén hangzik, de titokban kéne tartani a kapcsolatunkat.
- Miért? Ha az apámról van szó…
- Nem… Nem róla. Harryékrõl.- Dracot kezdte elönteni a méreg, de türtõztette magát kíváncsi volt a végkifejletre.
- Szóval Harryékkel most nem vagyunk jóban, és nem akarom, hogy még jobban haragudjanak rám.- nézett könyörgõen Hermione Dracora.- Draco csak bólintott és szó nélkül kiment a termbõl.
A jókedv, ami reggel övezte mostanra semmivé foszlott és helyette rosszkedv lett úrrá rajta. Kedvszegetten vonult be a nagyterembe és kezdte meg reggelijét. Ekkor érkeztek meg a baglyok a reggeli postával. Hermione elé egy szürke bagoly szállt le, és várakozva nézett a címzettre. Persze Hermoione vette a jelzést, és máris megszabadította a madarat a csomagjától. Széthajtotta az újságot és egy tökleves kancsónak támasztotta. Egybõl megakadt a szeme a címlapon.
Lucius Malfoy a híres halálfaló meghalt
Nagyon nem érdekelte a cikk de azért átfutotta. Úgy gondolta számára már nem tartogathat új dolgokat, de tévedett…
Megakadt a szeme egy kis részleten és agya máris lázas zakatolásba kezdett.
… Biztos forrásokból értesültünk, hogy halála idõpontjában a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzõ szakiskolában tartózkodott. Hogy éppen miért oda ment kiszabadulása után, arról nem sokat tudunk csak annyit, hogy egy bizonyos Morgan Gleaming alakját vette fel a tökéletes álcázáshoz. Lapunknak sikerült kinyomozni váratlan halálának az okát. Hasonló sajnálatos dolog történt, mint a nemrég elfogott és elhunyt ifj. Barty Kupor esetében. Miután sikerült elfogniuk a minisztérium emberei megpróbálták kihallgatni, de a magukkal hozott dementorok egyetlen parancsszó nélkül elvégezték rajta a rettegett dementorok csókját…
A szöveg többi része már tényleg nem tartalmazott számára értékes információt ezért fel is hagyott az újság olvasásával és visszatért hívogató reggelijéhez.
Ronnak hajlandó volt megbocsátani mire 100-adjára is bocsánatot kért tõle.
- Hermione kérlek, bocsáss meg.- kérlelte aznap már sokadára a vörös fiú.
- Jól van, megbocsátok csak hallgass már el!- mondta mosolyogva.- De egy feltétellel.
- Mivel?
- Hogy soha de soha többé nem mondasz olyat rám, mint a múltkor…
- Megígérem.- és, hogy szavainak nyomatékot adjon, kezét a szíve fölé helyezte.
A nagy kibékülés után még beszélgettek egy kicsit a klubhelyiségben, de Hermionénak mennie kellet a délutáni óráira.
Megkönnyebbülten lépdelt a folyosókon de valami mégis nyomasztotta a lelkét. Örült, hogy kibékült barátaival de ott volt Draco…
Annyira belemerült gondolataiba, hogy észre se vette a felé közeledõ alakot így egyenesen beléütközött.
- Áúúú!!- kiáltott fel az érintett.- Nem tudsz vigyázni?
- Bocs!- szólalt meg Hermione majd felnézett, hogy mégis kibe ütközött bele.
„Emlegetett szamár”- gondolta magában.
Draco lehajolt, hogy segítsen a lánynak összeszedni a könyveit a földrõl. Mikor végeztek Hermione felpillantott, és találkozott a tekintette a már nagyon is ismerõs szempárral.
- Most haragszol rám?- kérdezte csendesen.
- Nem.- mondta de látszott, hogy nem mond igazat.
- Tudom, hogy bánt valami. Mi?- kérdezte finoman a lány.
- Semmi. Csak végre kimutatom az érzéseimet, végre nem kell megjátszanom magam. Erre tessék, titkolni kell.- mondta majd direkt kibámult az ablakon.
- Csak egy kis idõt adj, érlek.- lépett hozzá Hermione.
- Jól van.- fordult a lány felé. Hirtelen megszólalt a csengõ jelezve, hogy elkezdõdött az óra.
- Mennem kell.- szólalt meg a griffendéles és mielõtt elindult volna adott egy puszit a kedvese szájára és már el is tûnt a sarkon.
Teltek a napok, a hetek és lassan megérkezett az elsõ hó is. Draco és Hermione úgy is tettek, ahogy megegyeztek. Nem szóltak senkinek se, hogy mi van kettejük között. Bár ez annyira nem volt igaz…
- Ginny feljönnél velem?
- Miért?- kérdezte a lány.
- Mert fennhagytam a bájitaltan könyvem.
- De hát azt egyedül is le tudod hozni.- értetlenkedett.
- Kéne a segítséged, hogy megkeressem.- mondta már türelmét veszve Hermione és intett a fejével, hogy beszélni szeretne vele.
- Jó, akkor segítek.- mosolyodott el és követte barátnõjét a szobájába.
Felértek a 6.-os lányok szobájába és letelepedtek Hermione ágyára. Mivel Ginny látta, hogy Hermione nem hajlandó megszólalni ezért inkább õ kezdeményezett beszélgetést.
- Mi volt az a fontos dolog, amiért felhívtál?- puhatolódzott.
- Hát szóval… ha neked lenne egy barátnõd, aki összejön az ellenségeddel. Mit csinálnál?
- És te lennél az a barátnõm?- kérdezte vigyorogva Ginny.
- Öhm… igen.- vörösödött el az érintett. Nem hitte volna, hogy barátnõje ilyen hamar átlát a szitán.
- És ki lenne az ellenség?- kérdezgetett tovább.
- Elõször a kérdésre válaszolj!- utasította Hermione aki már nagyon várta, mit válaszol a vörös lány.
- Jól van, na. Nem lenne vele semmi bajom. Végül is a barátnõmrõl van szó…- nézett biztatóan a másik lányra.
- Aha.- csak egy ilyen értelmes választ tudott kipréselni magából.
- Szóval akkor ki a szerencsés?- kérdezte felcsillanó szemekkel Ginny és úgy nézett barátnõjére, mint egy óvodás, akinek éppen nyalókát készülnek adni.
- Draco… Malfoy.- mondta lehajtott fejjel.
- Micsoda?!!- a másik lány elkerekedett szemekkel nézett rá de nem dühösen, hanem inkább meglepetten.
- Most haragszol?
- Dehogy te kis butus?- odamászott hozzá és átölelte.- Hogy gondoltad ezt? Persze, hogy nem haragszom. De várjunk csak!- tolta el magától Hermionét.- Harry és Ron tudják már?
- Nem. De nem is akarom elmondani.- tette hozzá gyorsan, mert látta, hogy a barátnõje ismét hozzá akar látni egy újabb szónoklatnak.
- De hát…- kezdte volna.
- Nem fogom elmondani nekik ezt már Dracoval is megbeszéltük.- szögezte le és ezzel a témát lezártnak tekintette.
- Draco…- kuncogott Ginny.
- Hm?- húzta fel a szemöldökét Hermione.
- Semmi… csak… mindegy… - röhögte el magát. Válaszul csak egy párnát kapott az arcába. Így kibontakozott egy párnacsata, ami elég egyoldalú volt mivel Ginnynek nem volt párnája ezért nevetgélve hajolgatott el Hermione párnái elõl.
22.00 óra Elõcsarnok:
A sötétségbõl két alak bontakozott ki. Szorosan egymáshoz bújva haladtak a lépcsõ felé. Egyszer csak megtorpantak.
- Nem megyünk ki a parkba?- kérdezte a lány.
- Ezt pont te veted fel? Ezzel megszegjük a házirendet.- mondta vigyorogva a fiú, az arckifejezését nem látta a lány, de a hanglejtésbõl így is kivette a lényeget.
- Egyszer nekem is szabad.- vonta meg a vállát és már húzni is kezdte kedvesét a kijárat felé, aki megadóan hagyta magát.
Odakint igen csak hideg volt, de ez a két fiatalt, egy cseppet sem izgatta. Önfeledten játszottak a kint lévõ félméteres hóban.
A kimerítõ játék után, egymás mellé huppantak le, úgy hogy csak sejteni lehetett õket a hó alatt. Nem létezett számukra semmi csak a másikat látták maguk elõtt. Talán ez lett a vesztük…
A távolból ugyancsak két fiatal állt, õket nézve. De õk korántsem meghitt hangulatban. A fiú a karjánál fogva tartotta a lányt, hogy nehogy rátámadjon a másik kettõre.
Vajon ki a másik két fiatal? Ezt majd megtudjátok:))) De szerintem már sejtitek…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Film címe: Harry Potter és a Főnix Rendje
