Egyiptomi Újbirodalom ie. 1552 - 1070     Az Újbirodalom előzményei  Második átmeneti kor ie.1785-1552 13,14,15,16,17 dinasztia  Alsó Egyiptomot a hikszoszok uralják nincs belső egység sem. Egyiptomi középbirodalom korának a hikszoszok támadása vettet véget. Ez volt az első ellenség, ami az ország egy részét el tudta foglalni. Uralmuk Alsó Egyiptomra a Nilus delta vidékére terjedt ki. Théba urai, több, mint kétszáz évig, nem tudták visszafoglalni az országuk másik felét. Alsó Egyiptom a mostoha testvér a felső egyiptomi papi arisztokrácia számára, ezért az is lehetséges, hogy nem is igazán akarták az egyesítést. A papság ellentétei ezúttal az ország két részének eltérő fejlődéséhez vezettek. A hódítók kiűzése végül Kamesz fáraónak sikerül, akinek öccse I. Jahmesz néven megalapította a XVIII. dinasztiát. Egyiptomi népnek mindegy volt, kinek fizet adót. A hikoszok sem voltak számukra idegenebbek, mint felső egyiptomi uraik. A deltavidék kapcsolatai ez idő alatt a mediterrán térséggel fejlődtek. A deltavidék népessége is átalakul, az őslakosság keveredik a bevándorlókkal. A hikszoszok mellett más etnikumok is betelepültek Egyiptomba, feltehetőleg ez idő alatt érkeznek az első zsidó bevándorlók is, akik elkülönült népet alkotnak. Feltünik a babiloniai vallás is, amely komoly vetélytársa lesz az egyiptominak. Valószinűleg ez kényszeriti a thébai papságot cselekvésre. A hikszoszok maguk pusztai népesség voltak, tengeri hajózásban járatlanok.  Az Egyiptom hercege című rajzfilm zenéje.  A krétai flottát megsemmisítő katasztrófa után a föniciaiak kezébe kerül a tengeri kereskedelem, aminek hasznából ismét kimarad Egyiptom. Az Újbirodalom Egyiptoma Az újbirodalom fáraói maguk is megpróbálják a birodalom határát kiterjeszteni, ezáltal a külső támadóktól az országot megvédeni. Élénk kapcsolatok alakulnak ki a környező területekkel, a hettiták uralta Kisázsiával, Babilonnal sikerül meghódítaniuk főniciát. Ez a folyamat Alsó Egyiptom és Felső Egyiptom közötti különbségek erősödéséhez vezet, Alsó Egyitomban tovább növekszik az idegen betelepülők száma ez által az idegen kultúrák befolyása. Ez sérti a thébai felső egyiptomi Ámon papság érdekeit. A katonai arisztokrácia szerepe azonban erősödik. Kapcsolatba kerülve a mezopotámiai kultúrába megismerik a kereket és a kocsit, a ló sem ismeretlen állat már elöttük, de a sivatagi rablók elöbb tanulják meg a lovas harc modort, mint a fáraók hadai. Az továbbra is főleg csak gyalogságból áll, amelyet kezdetben csak néhány harci szekér egészített ki.  Harci sikereiket föleg az óriási túlerő alkalmazásának köszönhetik. A főváros Théba marad, az Ámon papság megörzi vezető szerepét, így a fejlettlenebb észak irányítja a gazdaságilag fejlettebb, és immár multikuturálissá vált délt. A legjelentősebb fáraók kísérletet tesznek az óriási vagyont felhalmozott Ámon papság hatalmának megtörésére, ebben a részben külföldi, mükénei görög, föniciai, hettita, babiloni eredetű, katonai arisztokráciára és kereskedőkre támaszkodnak. A fáraói hatalom ebben a korban az ország érdekében tevékenykedik, a papság ellenében. Egyiptom a tengeri kereskedelem területén is előre lép. A Földközi-tenger és a nilus közötti csatorna révén közvetitő szerepre tesz szert a keleti és a nyugati hajózási útvonalak között. 18. dinasztia (Kr.e. 1550-1294) A fáraói hatalom első kísérlete a tébai Ámon papság hatalmának megtörésére, IV: Amenhotep fáraó amarna reformja mely Aton a napkorong tiszteletét helyezte középpontba és emelte államvallássá. Ez még nem igazi egyistenhit, hisz a többi istenség kultuszát nem tiltotta be, csak mellőzte a thébai Ámon papságot. Ennek ellenállása végül meghiusította a kísérletet. Jahmesz (Kr.e. 1539 - 1514) A hikszoszok végső legyőzője az ország egyesítője. Ezuttal is Théba központal egyesül az ország, ami a Ámon papság pozicióját megerősíti.   III. Thotmesz(Thutmózisz) (Kr.e. 1479 - 1473, 1458 - 1425) Uralkodása alatt Egyiptom eléri legnagyobb kiterjedését, a nilus negyedik zuhatagjától az Eufráteszig. Egyiptomi civilizáció természetes határa a nilus első zuhatagja, azaz az a folyó szakasz, amelyik mentén a kis esés miatt az áradás bekövetkezik. A déli hóditások afrika belseje felé fejletlenebb területeket csatol a birodalomhoz, közelebb kerülnek Szudán és Etiópia ókori államaihoz. Fönicia meghódításával viszont feljett gazdaságú terület lesz a birodalom része. Terjeszkedését csak a hettiták állítják meg, korszerűbb haditechnikájuk, harci szekereik révén.  Hatsepszut (Kr.e. 1473 - 1458)  Egyiptom harmadik női fáraója, Thotmesz vetélytársa nevéhez füződik a punti expedició, a mai szomális területén létezett országgal való újbóli kapcsolatfelvétel. A expedició ténye jelzi, hogy ebben a korban egyiptomi hajók nem igen keltek át a vörös tenger kapúján. Hasonló módon a görög hajók számára a gibraaltári szoros jelentett hajózási határt, és a föniciai alapitású Karthagó az első melynek hajói észak-Európát elérik. Krétai vagy főniciai hajók Egyiptomból kiindulva fáraói megbizásra akár meg is kerülhették afrikát, de erre biztos adat nincs. A vörös tengeren át nemcsak Punttal, hanem Etiópiával, jemennel is kapcsolatba kerülhettek. Nincs adat azonban arra sem, hogy Mezopotámiát vagy Indiát elérték volna. A görögök hajózási ismereteivel rendelkező alexandrosz sem probálkozott tengeren Indiába, jutni, és a perzsák sem inditottak tengei expediciót Indiába, pedig szintén nagy flottával rendelkeztek. IV. Amenhotep / Ekhnaton (Kr.e. 1352 - 1336) Fáraó aki a thébai papság hatmának megtörésére Aton-nak a napistenének egyistenhivő kultuszát akarta bevezetni, felesége volt Nofretiti. Az újbirodalom korának legnagyobb egyénisége volt, aki a legélesebben látta a birodalom létét fenyegető próblémákat, és korát messze megelöző megoldást talált. Ekkor még nem létezett a zsidók egyistenhite sem. Reformja megfelelő utód híjján fulladt kudarcba. Ő maga, rendkivül ronda férfi volt, de Fáraóként minden idők egyik legszebb asszonya volt a felesége. Fiú örököse későn született, és az amúgyis beteges és gyenge akaratú utódot környezete először név-változtatásra kényszeritette,eredeti neve Tutankaton volt,majd megmérgezte.                      Tutankhamon (Kr.e. 1336 - 1327)     Ekhnaton fia, akit meggyilkoltak, a holtestén talált nyomok alapján. Feltehetőleg az Ánom papság akart leszámolni Echnaton fáraó fiával. Nofretiti Tutenkámonnak a mostoha anyja volt, neki csak lányai születtek. Tutankhamon sírját halála után nem sokkal felbontották sírrablók, ami miatt a mumiája kiszáradt-a mumia olaj elpárolgott. Ezért maradt a teste épebben meg. Új sírt kapott egy rejtett helyen és ezt a sírját tökéletes épségben találták meg. Felesége Anheszenamon királynő volt a jog szerinti utódja, hatalmának biztosítása érdekében az özvegy királyné hettita herceget kért férjül, akik azonban az ámon papság meggyilkoltatott, mire a hettiták bosszúhadjáratot indítottak, amit csak a seregükben kitört járvány állított meg. Ai fáraó (Kr.e. 1327 - 1323) Echnaton lovassági parancsnoka kerül végül a trónra.   Ebben az időben már az egyiptomi hadseregben is fontos fegyvernemmé vált a lovasság, és a társadalomban a katonai arisztokrácia súlya is megnött.Horemheb (Kr.e. 1323 - 1295) fáraó, aki véglegesen felszámolja az Amarna-reformokat, fiúutód híján egykori bajtársát, Pa-ramessu tábornokot jelöl ki utódjául, aki I. Ramszesz néven kerül a trónra. 19. dinasztia (Kr.e.1294-1185) II. Ramszesz (Kr.e. 1279 - 1213 )  A XIX. dinasztia Egyiptomban igazi katona fáraók kora. Megalapítója, az egyiptomi hadsereg tábornoka volt. A Nagy Ramszesz, Egyiptom legnagyobb fáraója. Népe már életében istenként tisztelte.II.Ramszes nemcsak a hadjáratairól híres, hanem nagyszabású építkezéseiről is. Nevéhez füződik az Abu Simbeli sziklatemplom építése, amit a Kadeszi csatát -, mint győzelmet bemutató sziklarajzok diszítenek. Az egyiptomi és a hettita birodalom csatában az egyiptomi hadsereg katasztófális vereséget szenvedett. A hagyomány szerint a nevéhez füződik a zsidó exodus, ami nem valószínű mert a zsidók a filiszteusok után érkeztek palesztinába, a filiszteusok pedig csak III. Ramszesz korában telepedtek le palesztinában.  Ezt a történeti hagyomány azzal magyarázza, hogy a közbeeső időben a pusztában bolyongtak, ami azért nem igazán hihető, mert palesztina nagyon közel van Egyiptomhoz, és igen-igen tekervényes uton kellett volna vándorolniuk. Ami szintén nem stimmel a bibliai történetben, a Fáraó belefulladása a seregestől a vörös tengerbe. II.Ramszes rendkívül hosszú életet élt, állítólag 167 gyermeke született. A Nilus deltában új fővárost építet Per-Ramszeszt, aminek építésén az exodus legendája szerint zsidó munkások dolgoztak. Ez lehetséges, de ebből a korból nem maradt fenn olyan adat miszerint ellentét lett volna a zsidók és az egyiptomi lakosság között - ilyenről csak a perzsa uralom idejéről tudunk, de az etnikai feszültség (az egyedüli) hihető része a történetnek. A Biblia és a baliloni források egybevetése egyértelműen bizonyítja, hogy a zsidó vallás csak az első és második babiloni fogság idején alakult ki - amikor II. Ramszasznek már csak a neve élt az emlékezetben. 20. dinasztia (Kr.e. 1185 - 1070)  A XIX. birodalom korában Egyiptom katonailag megerősödött, de változatlanul erős maradt a papság. A katonai megerősödésnek köszönhetően, a XX. dinasztia legkiemelkedőbb fáraója III.Ramszesz el tudja hárítani azt a támadást, ami Egyiptom korábbi ellenfelét a Hettita Birodalmat megsemmisíti. (1185-1182 tengeri népek vándolasa) A fáraói hatalom megpróbálja a katonai sikereket kihasználni, de a thébai Ámon papság erős ellenállása végül az újbirodalom bukását eredményezi. III. Ramszesz fáraónak sikerül elhárítania a tengeri népek köztük a filiszteusok támadását.Ez egyben Egyiptom utólsó felvirágzása. A külső fenyegetés egyre nagyobb az Asszír birodalom felemelkedőben van, a fáraói hatalom szeretné megerősíteni a hadsereget és a katonai arisztokráciát, de ez sérti a papság, különösen a tébai Ámon papság érdekeit, aki ennek ellenáll, és végül a fáraói hatalom semmivé lesz. A tengeri népek támadásának elhárítása után sem válik tengeri hatalommá Egyiptom, lassan a görögök veszik át a tengeri kereskedelmet, és a hadseregben is megjelennek a görög zsoldosok és bevándorlók is letelpednek a deltavidéken. Harmadik átmeneti kor ie. 1070 - 715 21. dinasztia (Kr.e. 1070 - 945)  Ebben a korban lesz Felső Egyiptom tényleges uralkodója, Herihor Thébai főpap. Az Ámon papság nemcsak a Fáraói hatalom leváltására törekszik, de Egyiptom ketté szakitására is, ugyanis befolyása a deltavidéken a felső egyiptomi papságnak csekély. Szétzilálják a hadsereget, végül elérik, a Fáraók hatalmának meggyengülését. A szétszakadt ország különböző részeit papi fejedelmek kormányozzák, Egyiptom a legkritikusabb időszakban válik teljesen védtelenné. 22,23,24. dinasztia (ie. 945 - 715)  Líbiai uralom, a papságot nem érdekli ki uralkodik mert ténylegesen az ő kezében van a hatalom. A kor végére azonban az Ámon papság elnyeri méltó jutalmát, az Asszírok kiméletlenül keresztülgázolnak Egyiptomon. Páncélba öltözött harci lovaikon, mint túlvilági szörnyek szórják szét a rosszul felfegyverzett tapasztalatlan egyiptomi gyalogságot és támadásuk nem korlátozódik, a deltavidékre, hanem elfoglalják és kifosztják thébát is.