A tizenharmadik dynastiától a tizenötödikig.     Egyiptom tehát III. Amenemhát halálakor teljes jólétnek örvendett. A tizenkettedik dynastia meghódította Nubiát, visszaszerezte Sinai félszigetét, megjavította a talajt, szabályozta az áradást, a nagyobb városokat templomokkal és műemlékekkel ékesítette, biztosította a jó közigazgatást s ez által megkétszerezte az ország gazdagságát; egy szóval befejezte a javítás művét, a melyet az előbbi dynastia csak tervezett és nagyjában körvonalazott. Azzal, I. Amenemhát, majd nővére Szovkunofriu jelentéktelen uralkodása után, be is végezte pályafutását. Alig telt el tizenhárom év és néhány hónap III. Amenemhát halála után, a mikor a thebaei I. Szovkhotpu Khutouiri trónra lépett és megkezdte a tizenharmadik dynastiát.     Ez, a mint mondják, négyszázötvenhárom évig ült a trónon és hatvan királyt számlált, kiknek következései sora még bizonytalan. E hosszú idő alatt az uralkodók sora, a férfiág megszakadása miatt sokszor cserélődött, de meg nem szakadott, mert a herczegnők, örökösödési joguk alapján, gyermekeikben mindannyiszor felujították. II. Szovkhotpu Skhemuaztouiri, egy egyszerű papnak, Mentuhotpunak és egy királyi herczegnőnek fia, anyja jogán örökölte Egyiptom koronáját. II. Nofirhotpu Kházossuri, kinek atyja nem tartozott az uralkodó családhoz, anyja Kama révén lett király. Ezen békés helyettesítések mellett, úgy látszik, bizonyos katonai forradalmak nyomára is rá lehet találni. Mariette talált egy hatalmas szobrot Tanisban valami Szmonkhkeri nevű, Murmásáu, azaz a tábornagy, melléknevet viselő fáraó felirataival. … «Nem szükség rámutatnom e királynév sajátszerűségére. Ki hát valósággal az a tábornagy, a ki puszta hivatali czímét használja fel, hogy abból névgyűrűt alkosson? A főpapok, a kik az utolsó Ramszeszeket a hatalomtól megfosztották, hasonló eljárást követtek; de ezek a bitorlók nem titkolták el nevöket, és lényeges különbségképen jegyezhetjük meg, hogy ha nevöket névgyűrűbe írták, az előnévgyűrű volt.» Mariette tehát azt véli, hogy Murmásáuban lázadó tábornagyot lehet fölismerni, a ki győzelmei útján jutott volna a trónra. Ám ez a föltevés nagyon távol áll a bizonyosságtól. Brugsch arra figyelmeztetett, hogy a mendesi templom főpapja Murmásáu czímet viselt, s így kérdés, ha vajjon a király nevében a katonai trónbitorlás helyett nem inkább papi bitorlás nyomát kell-e látnunk. Itt hát olyan kérdéssel állunk szemben, a melynek megoldását csak újabb leletek fogják lehetővé tenni.     Bármint áll a dolog az uralkodók közvetlen trónutódlásának gyakori megszakadásával, az emlékek megvizsgálásából mégis az tűnik ki, hogy a tizenharmadik dynastia egypár századra terjedő jólétet és virágzást is tudott biztosítni Egyiptomnak. A Szovkhotpuk és Nofirhotpuk, a kik a királyi névjegyzékeken közvetlenül egymás mellett vannak, s neveik önkénytelenül a tizennyolcz aethiopiai királyt juttatják eszünkbe, a kik Herodotos szerint sokkal előbb éltek, mint Sabakon, meg tudták tartani elődeik hódításait s néha még bővítették is azokat. A dynastia huszonnegyedik vagy huszonötödik királya, Szovkhotpu Khanofirri, mélyen Aethiopiában, Argo szigetén, körülbelől ötven mérföldre Szemnehtől, emeltetett óriási szobrokat. Benn az országban folytatták az Uszirteszenek és Amenemhátok alatt megkezdett vizrajzi munkálatokat. Egyikök, Szovkhotpu Skemkhutouiri, a szemnehi megfigyelő állomáson megjeleltette és feliratta a Nilus áradásainak magasságát uralkodása négy első évében. E mellett minden gondjokat a nagy városok szépítésére fordították s számottevő munkákat végeztettek Thebaeben, a nagy Ámon-templomban, Bubástisban, a hol, mint mondják, Szovkhotpu Khanofirri szép szobrát találták, Tánisban, a melyet ők, úgy látszik, egyik kedvelt székhelyökké tettek. Az abydosi szentegyházat különös tisztelettel és imádattal vették pártfogásukba. Nofirhotpu Khászossuri nagyértékű adományokkal látta el, Ránuszir Ranmátán király egyik tisztviselőjével helyreállíttatta és újra diszíttette. Szovkumszauf Skhemuazkuri saját szobrát szentelte a templomnak. Uralkodójuk példáján indulva, magánosok is elhalmozták adományaikkal Osiris templomát. Ezen időszak műveinek stilusa már mögötte marad a tizenkettedik dynastia művészi stilusának. Az emberi alak arányai kezdenek romlani, a tagok mintázása veszteni kezdi az erőt és tökélyt. Azonban az eddig ismeretes királyszobrok, ezen, sokszor alig tetsző fogyatkozások mellett is még mindig olyan mesterművek, a melyeket a későbbi idők művészete ritka esetben ért utol. Elég egy ilyen maradványt gondosan megvizsgálni s egyszersmind arra gondolni, hogy ehhez hasonlókat a Nilus völgyének egész hosszában, a harmadik vízeséstől le a torkolatig, mindenütt találtak, s meggyőződünk, hogy Egyiptom akkor nagy hatalom volt, egyetlen kormánypálcza alatt állott, ellenkezőleg némely irók véleményével, a kik szerint két egymástól független királyságra oszlott, vagy a Deltában megtelepedett pásztornépek királyainak katonai hatalmától függött.     Olyan szerencsések voltak-e a tizenharmadik dynastia utolsó évei, mint az elsők?… Azt a tudomány mai állásában nem lehet megmondani. A Manetho jegyzékei biztos tényként állapítják meg, hogy ez időszak táján az egyiptomi hatalom központja helyet cserélt. Thebae kezeiből kisiklott a hétszáz évnél tovább élvezett elsőség és a Delta népére származott át. Maguk a tizenkettedik, de főleg a tizenharmadik dynastia fáraói készítették elé ezt az eredményt, a mikor észak városait, Mendest, Saist, Bubastist és különösen Tanist beczéztették a déli városok rovására. Eltünésök után Thebae elvesztette székvárosi méltóságát s helyét egy alsó egyiptomi város, Xois foglalta el. Khois a Delta közepén a phatmisi és sebennytosi Nilus-ágak között feküdt és az ország legrégibb városai közé tartozott, de addig csak nagyon jelentéktelen szerepet játszott. A falai közül kikerülő tizennegyedik dynastiában, állítólag hetvenöt király volt, a kik négyszáznyolcvannégy évig uralkodtak. E fejedelmek megcsonkult nevei sorjában borítják a turini királypapyros lapjait, de történetök ismeretlen. Legfölebb annyit gyaníthatunk, hogy az utolsók uralkodását forradalmak és polgárháborúk zavarták, s ezeknek következménye lőn az ő bukásuk és az ország teljes elhanyatlása.   VI. (Elephantinei, abydosi) dynastia. I. Teti   I. 'OJóhV II. I. Mirri Pepi II. FióV III. I. Mirinri Szokarimszaf III. MeJesufuV IV. II. Nofirkeri Pepi IV. Fuwy VII. Mirinri Szokarimszaf V. MenJesoufiV VI. Nitakrit   VI. NítwxriV VII. (Memphisi) dynastia. ? VIII. (Memphisi) dynastia. ? IX. (Herakleopolisi) dynastia. ? X. (Herakleopolisi) dynastia. ?