Radioaktív múmiák   A kairói Egyiptomi Múzeumban találhatók a világ legszebb és minden bizonnyal a legjobb állapotban megőrzött múmiái. Évezredeken át feküdtek a szarkofágjaikban, egymásba rakodott arany- és fakoporsók által védve, amelyeket azután együttesen egy hatalmas kőszarkofágba helyeztek el.  Az Egyiptomi Múzeumban uralkodó hőmérséklet-ingadozások és a levegő páratartalmának változása következtében egyes múmiák bomláscsírákat kezdtek termelni. A hatóságok elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Külföldi szakembereket hozattak Egyiptomba, s a múmiákat megröntgenezték. Ezenközben radiológusok arra a megdöbbentő felfedezésre jutottak, hogy a legrégebbi múmiák közül egynéhány radioaktív sugarakat bocsát ki magából. Természetesen nem a röntgenkészülékek nyomán, hanem már annak előtte. Az egyik radiológus arról számolt be, hogy mérőeszköze riasztójelzéseket adott, mihelyt bizonyos múmiák közelébe ment. Honnan származik a radioaktivitás? Létezik természetes radioaktivitás is, ilyen például az uránércé. Az urán sugároz, ezt azonban kell tudni. Geiger-Müller-féle számláló nélkül ezt a sugárzást nem lehetne érzékelni; a sugárzás láthatatlan. A Geiger-Müller-féle számláló, valamint egyéb mérőműszerek századunk találmányai. A régi egyiptomiaknak erről fogalmuk sem lehetett. Értelemszerűen azt sem tudhatták, hogy egyes fémek sugároznak. De akkor az isten szerelmére miért sugároznak a múmiák? Napjainkban a harmadik világból érkező zöldségeket és gyümölcsöket rövid radioaktív besugárzásnak teszünk ki. A legtöbb datolya vagy banán az önök asztalán átesett radioaktív kezelésen. Hogy miért? Az igen rövid és teljesen veszélytelen sugárdózis elöl bizonyos mikroorganizmusokat, amelyek a gyümölcs rothadását okoznák. Az ily módon preparált gyümölcsök tehát hosszabb ideig eltarthatók. S mi volt a helyzet a múmiákkal? Talán őket is tartósítani akarták? Ezért besugárzásnak vetették őket alá? Az okoskodás lehetetlen következtetések levonására késztet, mert ez annyit jelentene, hogy a régi egyiptomiak ismertek radioaktív sugárforrásokat, s ezeket hasznosítani is tudták. Nos, a gyöngébb radioaktív sugárzás meghatározásához feltétlenül mérőműszerekre van szükség. Talán éppen ama Minden-hatók (Däniken szerint magasból érkezett tanítómesterek segítették a régi civilizációkat, amelyek lakói később istenként tisztelték őket.) látták el a papságot jó tanácsokkal arra nézve, miként kezeljék mélységesen tisztelt uralkodóik földi maradványait ahhoz, hogy az élősködők évezredeken keresztül ne támadhassák meg őket? Mindez lehet, hogy csak spekuláció? ami tény, azok a radioaktív sugarakat kibocsátó múmiák a kairói Egyiptomi Múzeumban.   Forrás: Erich von Däniken: A Minden-hatók nyomában (Magyar Könyvklub, Budapest, 1995)