Ozirisz    Az alábbiakban egy igazi "alvilági figura" kerül bemutatásra. Ő az egyiptomi túlvilághit központi alakja, a Duat uralkodója, a holtak őrzője, Ozirisz. Annyi mítosz és legenda, pletyka és szóbeszéd lengi körül személyét, hogy úgy döntöttem az egyetlen igazán hiteles forráshoz fordulok vele kapcsolatban: megkérdezem őt magát. Mivel sem a mobil számát, sem az e-mail címét nem tudtam felkutatni (az ozirisz@duat.kmt címről meglepő módon visszajött a levél azzal, hogy "a címzett elhunyt"), ezért felkerekedtem és magam szálltam alá a Duat feneketlen mélységeibe (egyesek szerint úgyis onnan jöttem), hogy felkeressem az Alvilág királyát. Hát nem volt semmi elintézni, hogy fogadjon, hiszen mindenki tudja, hogy milyen nehéz bejutni Ozirisz országába. Szívmérlegelés, meg minden . De ez még mind hagyján ahhoz képest, amilyen nehéz onnan visszajönni. Bobby Ewing-on kívül még senkinek sem sikerült. Az a sok adminisztráció! A hosszadalmas szervezés viszont végül meghozta gyümölcsét. Ozirisz örömmel fogadta a lehetőséget, hogy némi kedvező sajtó-visszhanggal lendítsen a kultuszán. És mi lenne erre alkalmasabb, mint egy bérelt hely a KEMET = Az ókori Egyiptom pantheonjában. Olvass hát tovább és tudj meg Oziriszről mindent, amit eddig nem volt kitől megkérdezni.   KEMET: Annyi néven nevezik önt, hogyan szólíthatom? Ozirisz: Leggyakrabban az Uszir, illetve az Ozirisz neveket használom, de számos helyen szerepelek Amenti Bikájaként vagy Wennoferként is. KEMET: Mondana a KEMET olvasóinak valamit arról, hogy miként lett ön az Alvilág ura? Ozirisz: Annak idején én voltam a Két Ország első királya, de testvérem, Széth magának akarta a trónt és álnok módon elárult és meggyilkolt engem. Nővérem és feleségem, Ízisz azonban felkutatta a holttestemet, feltámasztott és fiút fogant tőlem. Ezután én alászálltam az Alvilágba, hogy magam is holt lévén a halottak ura legyek. KEMET: Ha jól tudom ön személyesíti meg a Egyiptom termékenységét is. Ozirisz: A létem egy örök körforgás. Meghalok minden évben, ahogy a természet maga, hogy aztán újra feltámadjak a sarjadó vetésben.   Ozirisz és a Hórusz-fiúk Nofertari sírjából   Ozirisz és Hórusz KEMET: Halál és születés. Hogyan fér meg egymással ez a két, egymással ellentétes szerep? Ozirisz: Ellentétes lenne? Az újjászületésnek szükséges előfeltétele az elmúlás, és nincs elmúlás létezés nélkül. Alattvalóim ábrázolásain két tollal díszített koronát viselő múmiaként jelenek meg, de arcom zöld. A termékenység színe. KEMET: Említette a halálának körülményeit. A hagyományok számos Ozirisz-sírt ismernek szerte Egyiptomban, de vajon melyik az igazi? Melyik az, amelyikben valóban ott nyugszik a Két Föld első királya? Ozirisz: Mindegyikben és egyikben sem. Ízisz nagyon bölcs volt, amikor úgy döntött, hogy számos sírt jelöl meg nyughelyemül és titokban tartja, hogy melyikben nyugszom valójában, sőt még azt sem árulta el, hogy kiválasztott-e egyet, vagy mindegyikben elhelyezett-e egyet a darabjaim közül. Hitszegő testvérünk, Széth meggyalázná a sírhelyet, ha sejtené a pontos helyét. Többet nem is mondhatok, ahogy ismerem az öreg vörös képűt, biztosan rendszeresen böngészgeti a KEMET oldalait. KEMET: Az emberek számos szentélyt emeltek az ön tiszteletére. Melyik a kedvence? Ozirisz: Talán az abydoszi, ahol minden évben a Khoiak hónapban (az áradás évszak negyedik hónapjában) nagyszabású felvonulást rendeznek a tiszteletemre, melyen előadják, hogy Széth miként fordult ellenem, és hogyan próbálta megakadályozni, hogy fiam, Hórusz átvegye a trónt. De mint említette, számos helyen, szinte minden nagyobb egyiptomi településen volt templomom. Mára sajnos már egyik sem működik. KEMET: Megengedi, hogy a családjáról kérdezzem? Ozirisz: Hogyne. Nagyon büszke vagyok a származásomra, hiszen a Két Ország legelőkelőbb családjából származom. Felmenőimet egészen Atumig tudom visszavezetni, családfám igen előkelő, és magam is tagja vagyok a Nagy Isteni Kilencségnek. Feleségem egyben a nővérem is, fiunk Hórusz tehát tiszta isteni vérből való. Rendkívüli elégedettséggel tölt el, hogy Hórusz végül hozzájutott jogos örökségéhez, és örömmel néztem, hogy Ízisz, bár időnként meginogva, de milyen lelkesen és - hadd jegyezzem meg - hatékonyan segítette célja elérésében. KEMET: De az Isteni Kilencség hezitálása gondolom nagyon felbosszantotta. Ozirisz: Olyannyira, hogy meg is üzentem nekik: ha nem adják a koronámat a fiamnak, akkor kezdjenek is csomagolni, mert a holtak lelkeivel megszállom az egész felvilágot. KEMET: Ezek szerint a hatalma nem korlátozódik csupán az Alvilágra? Ozirisz: De igen, azonban így is megvannak az eszközeim, melyek segítségével akaratomat a felső világban is érvényre tudom juttatni. KEMET: Mi igaz abból, hogy állítólag Anubisznak, Nephtisz fiának is ön az apja? Ozirisz: Erről inkább nem nyilatkozom. KEMET: Mit szól ahhoz, hogy egyes vallástörténészek kultúrhérosznak tartják és ezzel párhuzamosan a világ más mitológiáinak hasonló alakjaival, például a mexikói Tollaskígyóval emlegetik együtt? Ozirisz: Van benne igazság, végül is én hoztam el a Nílus völgyébe a magasabb szintű kultúrát. Leszoktattam lakóit az emberevésről és az egyéb, emberhez méltatlan cselekedetekről, és megtanítottam őket arra, miként művelhetik meg a földet a Nílus vizének felhasználásával. KEMET: Tudja, hogy az ókori görögök Dionüszosszal, a bor és mámor istenével azonosították? Ozirisz: Nos, a boráldozat nekem is nagyon kedvemre való. KEMET: Hova fordulhat az, aki többet szeretne megtudni önről és a családjáról? Ozirisz: Plutarkhosz, a görög történetíró igazán jó kis életrajzot hozott össze rólunk az "Ízisz és Ozirisz" c. munkájában. KEMET: Sokak szerint az ön - illetve az önök - kultuszának igen sok vonását, vonatkozását nem érinti ez a mű. Ozirisz: Ez így van, de azokat úgyis mindenki tudja, nincs rá szükség, hogy leírják. KEMET: Ez így is volt az ókori Egyiptomban, de több ezer évvel az utolsó fáraó halála után a szájhagyományra sajnos már nem támaszkodhatunk. Ozirisz: Több ezer évvel az u... Azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit körülnézzek odafönn! KEMET: Végezetül egy olyan kérdés, ami számos halandót talán a legjobban foglalkoztat: itt van-e a Duatban Elvis? Ozirisz: Nem tarthatom számon felvilági neve szerint minden alattvalómat.   Sajnos csak ennyire futotta szűken szabott retúr-vízumom érvényességéből. A visszaút elég kalandos volt, ugyanis akárhol kértem útbaigazítást, a válasz az volt, hogy ezen az úton ebbe az irányba még senki sem ment, úgyhogy fogalmuk sincs, hogy merre tovább. De végül is megtértem a Nyugati Hegyek mögül, hogy itt, a KEMET = Az ókori Egyiptom oldalain tolmácsolhassam neked az istenség szavait.     Ptah    Ptah isten elé járul Nofertari Merenmut, II. Ramszesz Nagy Királyi Hitvese, hogy  vásznakat adományozzon. A Nofertari sírjából származó festményen sajnos nem látszik, hogy Ptah sapkája kék.   Ptah két, XXI. dinasztia-korabeli bronz szobrocskája a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből - HoremWeb felvételei   Memphisz főistene, mint a Memphiszi Teológia világteremtő istene több szempontból is érdekes tagja az egyiptomi pantheonnak. Azon kivételes istenek közé tartozik, akiknek nincs állati alakjuk. Kék "úszósipkában" álldogáló múmiaként szokás ábrázolni, kezében összefogott dzsed-oszloppal, wasz-jogarral ankh-hal - a három szimbólumot időnként egyetlen jogarrá kombinálták össze a későbbi korokban. Alakját időnként könnyű összetéveszteni Honszuval, ám Ptah nem visel más fejdíszt, míg Honszut gyermektinccsel és néha Thotéhoz hasonló holdas fejdísszel szokták ábrázolni. Triászának ő a főalakja, felesége Szahmet, a félelmetes, kettős természetű, oroszlánfejű istennő, fiuk a lótuszkoronás Nofertum. Ptah tisztelete legalábbis egyidős Memphisszel és az egyesített birodalommal. Még a város egyik nevében is megtalálható: Hut-ka-Ptah jelentése: "Ptah lelkének háza". Első ábrázolása egy I. dinasztia idejéből való kőedényen került elő - Flinders Petrie Tarkhan mellett találta, Memphisztől délre. Ez a déli irány szinte szimbolikus is lehetne, ugyanis Ptah memphiszi temploma a város falától délre állt - innen ered Ptah egyik állandó jelzője, a "falától délre levő". Ptahot a kézművesek és művészetek isteneként is tisztelték, ennek jeléül főpapja a "nagy, a kézművesek vezetője" címet viselte. Kultusza térben és időben egyaránt elterjedt volt a Két Országban. Tisztelete mindig nagy súlyt kapott. Szokarisz, a memphiszi nekropolisz oltalmazója (kinek emlékét Szakkara a nevében is őrzi) egy idő után beleolvadt alakjába, majd Ozírisszel került szorosabb összefüggésbe, többek között az Ápisz-bikák kapcsán. Ennek ellenére elkerülte a teljes azonosítást - ebben is a ritka kivételek közé tartozik. Magának a Memphiszi Teológiának fennmaradása is érdekes történet. Szövege szerint egy ősrégi, féregrágta papiruszon találták Sabaka fáraó idején, és, hogy a pusztulástól megóvják, kőbe vésték. (Megmaradt töredéke a British Museum-ban található.) Ezzel a férgek dolgát jócskán megnehezítették, de korunk kutatóiét is. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a régi korokat nagyra becsülő, a régi iratok nyelvét jól ismerő és ügyesen utánzó időszakban nem csak a nagyobb nyomaték kedvéért hivatkoztak-e az óbirodalmi ősökre. Ez akkoriban ugyanis szinte divattá vált! Ptah és a Memphiszi Teológia érdekes ellentmondásban áll Atummal és a hozzá kapcsolódó teremtésmítosszal. (Teremtésmítoszokban ugyanis az egyiptomiak nem szenvedtek hiányt!) A teremtő aktus Ptahnál pusztán szellemi, míg Atumnál az anyag az elsődleges. Atum önnemzéssel teremtette a világot, Ptah viszont a gondolat és a szó erejével. Az egyiptomi felfogás szerint a "valóság" létrehozásához az kellett, hogy a szív kigondolja és a száj kimondja azt, ami megvalósul. Az első ahhoz, hogy, mint idea megjelenhessen, a második azért, hogy az idea valósággá válhasson. (Ez az eszme visszacseng a mai ezoterikus gondolkodásban is!) Ptah a teremtéskor - az egyiptomiak úgy hívják: az első alkalom - nem csak a világot hozta létre, hanem az isteneket és azok alakját, szentélyeit, rituáléit is: "Ptah elégedett volt, minekután megteremtett minden dolgot és minden isteni szót. Megalkotta az isteneket, létrehozta a városokat, kijelölte Ő a kerületeket (nomoszokat). Elhelyezte az isteneket szentélyeikbe, elrendelte áldozataikat, szentélyeiket megalapítván. Olyanná tette a testüket, hogy szívük elégedett legyen." (Kákosy László fordítása) Az anyag és a szellem világnézete áll itt szemben egymással! Szembenállásuk azonban megmaradt a hitvita szintjén, nem vont magával tényleges összeütközést, vallásháborút. A szó, a név teremtő erejének egyiptomi mítosza nem egyedülálló elképzelés az ókorban. Az akkád (babiloni) teremtés-eposz (Enúma elis) kezdete is erre utal: "Midőn fönt az ég nevetlen, S alant a föld szintazonképp; (...) Nem volt szárazföld se, víz se, s egyike sem az isteneknek, név nélkül szunnyadott a sors is". (Rákos Sándor fordítása) De utalhatunk Mózes első könyvére is: "Kezdetben vala az Ige" - állítja az Ószövetség, sőt Isten teremtő ereje így nyilvánul meg: "Legyen világosság!" Nos, lett is... Az már azonban más kérdés, hogy Éli (az Ószövetség teremtő istene), vagy Ptah volt-e világteremtésben sikeresebb. Azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Széth  Ez az isten egy igen rejtélyes alakja az egyiptomi mitológiának. Azt sem tudjuk biztosan, hogy az ábrázolásokon milyen állattal azonosítják. Egyesek szerint okapi, mások inkább hangyásznak, vagy éppen cickánynak nézik, megint mások szerint több állat részeiből összegyúrt kiméra. Rokoni kapcsolatait tekintve igen tekintélyes helyen áll: Ozírisz és Ízisz testvére, valamint másik húgának, Nephtysznek egyben férje is. Házasságukból nem született gyermek, Nephtysz gyermeke, Anubisz valójában Ozírisz fia (ld. Anubisznál). Széth az egyiptomi istenvilág rosszfiúja. Ha Ozírisz a termékenység, az újra megújuló élet Egyiptom számára, akkor Széth a mindent felfaló sivatag, a pusztító, forró viharok megtestesítője. Különösen ellenszenvessé teszi őt Ozírisz meggyilkolása és az a törekvése, hogy elorozza Hórusztól - Ozírisz fiától és jogos örökösétől - a Kettős Koronát. (Hórusz és Széth harcairól remélhetőleg még sok szót ejtünk. Számos történet fűződik ehhez a viszályhoz.) Ennek ellenére nem csupán rosszat tulajdonítanak neki. Széth az egyiptomi mitológiában a "szükséges rossz", az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Nem csak ott utazik a világ rendjét szimbolizáló Nap-bárkában, de Ré hajója nem is tudná bejárni napi útját az égi Níluson nélküle. A Nap-bárka minden este találkozik a nyugati horizonton az Apophis-kígyóval, ami fel akarja falni a bárkát a benne utazókkal együtt. Széth az, aki minden este megküzd vele azért, hogy a Nap-bárka akadálytalanul folytathassa éjszakai útját az alvilági Níluson, és másnap reggel Ré arca ismét felragyoghasson a világban. A hiedelemmel ellentétben szentélyei nem orgiák színhelyei voltak, és papjai nem véres áldozatokkal igyekeztek kiengesztelni haragos istenüket. Egyetlen egyiptomi isten sem követelt emberáldozatot (a kenyeret és a sört szeretik valamint a finom illatszereket!).   Ennek a Szema-taui ábrázolásnak különlegessége, hogy nem Hapi, hanem Hórusz és Széth kötik össze a Két Országot jelképező papiruszt és lótuszt. Ez mutatja azt az egyiptomi felfogást, amely a jót és rosszat mint egymás kiegészítőit, egyaránt fontosnak tartotta a létezéshez. A fenti kartus I. Szeszósztrisz nevét tartalmazza. Szobek  A krokodilként, vagy krokodilfejű emberként ábrázolt Szobekről a legtöbben azt gondolják, hogy félelmetes istenség volt. Azt már kevesebben tudják, hogy eredetileg a termékenység-isten szerepét töltötte be, tekintve, hogy közelebbről nem meghatározható szerepe volt abban, hogy az áradás létrejöjjön, később pedig teremtő aspektusában is tisztelték. Ennek tükrében talán nem meglepő, hogy bár alakja nagyon erősen kötődik a krokodilhoz, ember- vagy kos-fejjel is ábrázolták, mint a többi teremtő istenséget. Gyakorlatilag nincs is olyan vonása, mely félelmet kelthetne. Kivéve persze a legáltalánosabb megjelenését. A Nílus partján sétálva akkoriban bizony óvatosnak kellett lenni, mert könnyen megláthatta az óvatlan ember a tükörképét egy krokodil szemében. Lehet, hogy az istenség kegyes volt és könyörületes, de ba-i (az egyiptomiak a szent állatokat, a formájukat adó - vagy felvevő - isten ba-inak tekintették) nem mindig osztották ezeket az érzéseket. A féltő anyák éppen ezért gyakran imádkoztak az istenséghez, hogy ne ragadja el a gondatlanul kószáló gyermekeiket, a kicsiknek meg unos-untalan sulykolták, hogy vigyázzanak a folyóparton, mert ha nem elég óvatosak, akkor bizony megharagíthatják a krokodilok urát. Kultusza elsosorban a Fájjúmban volt népszerű. Fő szentélyének helyét a görögök Krokodilopolisznak nevezték. Fennmaradt egy kedves legenda arról, hogy miként honosította meg Ménész a Szobek-kultuszt a Fájjúmban. Egy alkalommal a fáraó kutyái megvadultak és gazdájukra támadtak. A fáraó úgy tudott elmenekülni, hogy a tóba vetette magát, és ott egy krokodilba kapaszkodott, mely átvitte a tó túlsó partjára. A fáraó hálából, mert az isten ba-ja megmentette, Sedet városában elrendelte Szobek krokodil alakjának tiszteletét. A ptolemaida korban egy másik szentélye is előtérbe került Kom Ombóban, ahol egy szokatlan, teológiailag nehezen megfogható hármasság fejeként tisztelték. A triász másik két tagja Hathor és Honszu volt. A templomban mind a mai napig megtekinthetőek az ott tartott szent krokodilok múmiái. Vajon milyen messzire ment az állatoknak, mint az isten földi megtestesülésének imádata Szobek esetében? A krokodilokkal való kapcsolat igen ellentmondásos képet adott attól függően, hogy a Két Ország melyik vidékén vizsgáljuk. Volt, ahol habozás nélkül leölték, sőt, vadásztak rá, máshol babonás félelemmel tisztelték. A kultuszhelyeken rendszeresen kiválasztottak egy-egy szép példányt még kölyök korában, megszelídítették, felékszerezték, és mindenféle finomsággal etették, majd halála után az emberekhez hasonlóan bebalzsamozták, és fényes temetési szertartást keretében megszentelt földbe temették. Ezek a krokodilok annyira hozzászoktak az ember közelségéhez, hogy gyakorlatilag veszélytelenek voltak. Ma már sajnos nincsenek krokodilok a Nílus egyiptomi szakaszán, mivel nem tudnak átkelni a Nagy Gáton. Szobek is egyike lett azoknak az egyiptomi isteneknek, akiket a modern ember örökre száműzött hazájából. A Nílus felsőbb szakaszain azonban még ma is rettegik a világ legnagyobb testű hüllőjét, a nílusi krokodilust. Az anyák ugyanúgy aggódva figyelik a folyóparton játszadozó gyermekeiket, mint az ókori Egyiptom asszonyai, hiszen egy ártalmatlannak tűnő farönkről bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy valójában veszedelmes vadállat. A Szobek-kultusz egy újabb bizonyítéka annak, hogy az egyiptomiak a számukra veszélyt rejtő dolgokat, jelenségeket is a világ elengedhetetlen és szükséges részeként fogták fel. Egyébként miért tulajdonítottak volna egy ilyen rettegett ragadozónak termékenységi és teremtő aspektust? Szóthisz (Szopdet)    Szóthisz istennő, Ureusszal díszített atef-koronával a fején. Ez a későkori bronzszobrocska a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében látható. (HoremWeb felvétele) A budapesti Szépművészeti Múzeumban van egy elég érdekes bronzszobrocska a Későkor idejéről, amikor egyébként ontották (sőt, szó szerint öntötték) az ilyesmit. A szobor érdekessége, hogy a Szóthisz istennőt, mint önmagát ábrázolja. Az istennő a legismertebb csillagisten, meghatározója az egyiptomi mindennapoknak, ezért ábrázolása nagyon gyakori. Csakhogy az istennő az esetek legnagyobb részében Izisz-Szóthiszként jelenik meg, a fennmaradó részben pedig más istennőkkel társítják. Önálló ábrázolása meglehetősen ritka. Szóthisz a Szíriusz csillag istennője, azé a fényes csillagé, amely az Orion csillagkép mellett "balra lent" ragyog, és az égbolt egyik legfényesebb csillaga. Könnyen felismerhető volta mellett attól örvendett nagy népszerűségnek, hogy egy hetven napos olyan időszakot követően, amikor egyáltalán nem volt látható, a nyári napforduló után épp akkor jelent meg - heliakusan, azaz napkelte előtt egy órával - a hajnali égen, amikor az egyiptomiak számára legfontosabb esemény, az áradás megérkezett. A négy, Egyiptomban használatos naptárrendszerben a négyévenkénti szökőévek hiánya miatt adódott egy ciklikus eltérés, és az általában használatos naptár és az úgy nevezett Szóthisz-naptár 1461 évente találkozott. Ez az 1461 év a Szóthisz-ciklus, amely kronológiai támpontot szolgáltat, ugyanis datált feljegyzések maradtak fenn bizonyos egybeeséseiről. Mivel az Orion (Szah) csillagkép összefonódott Ozirisszel, a hűséges kísérője Íziszhez kapcsolódott. Egyes asztrológiai ábrázolásokon Szah kinyújtott kezében tartja, mintegy felmutatja a Szopdet csillagot. De a Piramisszövegekben Szóthisz Néith-tel azonosítva is előfordul, sőt, időnként férfialakban is! Férfiábrázolása II. Ramszesz halotti templomának, a Ramesszeumnak egyik gerendáján is megjelenik, mint Hor-Szoped, avagy Szóthisz-Hórusz, Hórusz egyik formája. Azt gondolnánk, hogy ebben az alakban is, mint az Ízisz-Szóthisz azonosulásban is, Szóthisz a bőség jóindulatú istensége, hiszen Hórusz a legpozitívabb megítélésű istenek egyike, de nem így van. Szóthisz-Hórusz ellen oltalmat kértek az istenektől, mert ő - Hórusz harcias aspektusát kidomborítva - a nyári forróságot és a rossz áradást hozta. Ráadásul kettő is volt belőle, egy keleti és egy nyugati Szóthisz-Hórusz - amint azt a rontást hozó istenségek elleni védekezést taglaló papiruszokból megtudhatjuk. Mitológiai síkon ez a két isten vezette azt az öldöklést, amit az isteni kilencség rendelt el - vagyis Szóthisz itt is az Égi Tehén mítoszához kötődik. És nem csak itt, hanem számos helyen! Az áradáson nagyon sok múlott, ha késett, vagy ha túl alacsony volt, vagy éppen túl magas, az katasztrófát jelentett Egyiptomnak - főleg a köznépnek. A rossz áradásoktól való félelem nem csak a Szóthisz-Hórusz alakjában jelenik meg, de a Szóthisz-Szakhmet és a Szóthisz-Hathor párban is. Nem szabad megfeledkezni ugyanis Hathor bosszúálló-megtorló szerepéről sem, ami szintén az Égi Tehén mítoszában látható legerőteljesebben. Az Égi Tehén mítoszáról Hathor kapcsán részletesen írtunk már. Szóthiszt a Hathorral azonosítás révén nem csak az Íziszre utaló nőalakban, hanem tehén alakjában is ábrázolták. Már láttuk, hogy Szóthisz-Hóruszként férfialakja is lehet, újabb hímnős istennel bővítve az amúgy is változatos panteont. E férfi-alakban Rével is összefüggésbe kerülhet, ilyenkor sólyomfejjel is megjelenik. A Szépművészetiben látható önálló ábrázolásán az Ozirisszel való rokonságra (végső soron pedig Íziszre) utaló, két tollal ékített atef-koronát viseli. Szahmettel kapcsolatban oroszlánfejjel is szokás volt ábrázolni, a görög-római korban pedig a rendkívül népszerűvé váló Ízisz-kultusz hatására kutyán álló nőalakként jelenítették meg - így látható a szombathelyi Iseum homlokzatán is. Még később, a kutya motívumból a Kutyacsillag elnevezés és egy kutyafejű Szóthisz-Anubisz párosítás is létrejött, de ez már a császárkori hanyatlás időszakához tartozik. Érdekes, hogy a Kutyacsillag név a magyar tájnyelvben még talán ma is előfordul. No de várjunk csak, hogy kerül a kutya a képbe? A görögök szerint a Szíriusz a Canis Major csillagképben volt található, vagyis a Nagy Kutyában. Ennek az elnevezése a mai napig megmaradt. A Canis Major nyári felbukkanása pedig a kánikula beköszöntét jelzi. No és mi is az a kánikula? A "kiskutyácska", a Canis Major legfényesebb csillaga. Ennek hátán lovagol be az Új Évet hozó istennő, és a Kutyacsillag elnevezésben ismerhető fel, hogy Szóthisz, ha nyelvészeti szinten is, de még a mi korunkra is hatással van. Thot (Dzsehuti)  Thot az írás és a tudományok íbiszfejű istene. Általában kezében papirusszal és írónáddal ábrázolják. Alkalmanként páviánként is megjelenik. Attribútumai miatt a görög Hermésszel azonosítják, ezoterikus körökben állítják, hogy személye azonos a későbbi korokban beavatott bölcsként tisztelt Hermész Triszmegisztosszal (Háromszor-Hatalmas Hermész). Érdekes módon rokonság nélkül áll az egyiptomi pantheonban. Személye a holdhoz is kötődik. Mitológiája elég terjedelmes. Helye van a Napbárkában, Ré égi csónakjában, jelen van a szív megmérettetésénél, ahol ő jegyzi fel az eredményt valamint ő gyógyítja meg Hórusz szemét, amikor az megsérül a Széth-el vívott harcok közben (ez a szem lesz az Udzsat-szem, amit védő-amulettként haszáltak). Van azonban még egy szerepe, egy sokkal fontosabb, ami azonban nem világlik ki egyértelműen az istenség mitológiai szerepéből. Ő a Napbárkában a "Világ Rendjének" őrizője. Ez Ízisz és Ozírisz mítoszának egy epizódjából derül ki. Amikor Izísz a Delta mocsaraiban rejtegeti a gyermek Hóruszt Széth haragja elől, az ifjú istent megmarja egy skorpió. Ízisz annyira kétségbeesetten kezd kiabálni, hogy még a Napbárka is megáll égi útján. Ez több, mint botrány! A világnak az a rendje, hogy a Napbárka akadálytalanul halad az égi Níluson. Az istenek Thot-ot ugrasztják ki, hogy tegye rendbe a dolgokat. Az isten meggyógyítja Hóruszt, Ízisz is abbahagyja a zokogást, a Napbárka pedig végre folytathatja útját - ahogy annak világban lennie kell. (Azért útközben Thot-ot még felszedik.) Kultuszát különösen vizsgaidőszakban ajánlatos ápolni. :-) Nekem bejött! Udzsat-szem: erőteljes amulett, amely segít átvészelni a bajt. Toérisz (Taweret)    A denderai zodiákus középen a Viziló-csillagképpel, Girolamo Segato rajzán. A víziló orra az Alpha-Draconis, amely éppen északi irányban állt, mint ma a Sarkcsillag.   Nitókrisz vagyonát oltalmazó Taweret. Ha a Galériában nagyobb méretben megnyitod, láthatóvá válik, hogy az istennő a sza (oltalom) hieroglifákra támaszkodik.     Bömbölő viziló predinasztikus szobrocska: Hivből, a Nagada II. kultúra C periódusából. Kérdéses, hogy ezek a szobrocskák mennyire köthetők Tawerethez. Toérisz Egyiptom leggyakrabban előforduló istenségei között az egyik legfurcsább istennő. Alakja elég rémítő, pedig alapvetően oltalmazó istenség, aki a terhes anyák, gyermekágyas nők, a család védelmezője. Hathor-koronával ékesített vízilófeje terhes női testben folytatódik, oroszlánlábakon jár, és krokodilfarka van - emlékeztet Ammitra, a szív mérlegelésénél éhesen várakozó Halottfalóra. Csakhogy Taweret a test, az egyén születésénél kap szerepet, Ammit viszont a túlvilágra méltatlanok lelkére hoz teljes pusztulást. Különleges külseje ellenére méltóságteljes, nagy hatalmú istennő, akinek ábrázolásairól teljesen hiányoznak az egyébként kézenfekvő groteszk vagy ironikus vonások, amelyek Bésznél olyan gyakoriak. A külső rettenetessége az istennőnek tulajdonított szerepek között is megjelent. Ha kellett, iszonyú is tudott lenni, amihez segítsége is volt: egyes hiedelmek szerint a weret-démonok az ő parancsainak engedelmeskedtek. Neve is hasonló, azt jelenti: A Nagy (Lény). De nem csak a weret-démonok, hanem más démoncsoportok felett is uralkodik: "Számba veszem a hetemu-démonok ajándékait, a semai-démonok hatalmam alatt állnak. A kedefti-szellemek így szólnak: 'Mi az, amit megtegyünk?' - Én küldöm a halált az élet ellen." A weret-démonok az Újbirodalom vége felé tűnnek fel, és hamarosan az Ég Weret-jeként vezeti őket Toérisz. Nem véletlen, hogy egy ilyen nagy hatalmú istennőt oltalmazónak igyekeztek megnyerni az egyiptomiak! Az istenek életében betöltött szerepe változó, de mindig nagy jelentőségű. A predinasztikus időkből is maradt fenn - tisztán víziló alakban ábrázolva - szobra. Testének két legjellegzetesebb része, a vízilófej és a krokodilfarok Széth szent állataira utal, talán ebből eredően Széth kedvesének tartották, aki azonban átállt Hórusz oldalára, aki megölte az istennőt üldöző kígyót. Ez a történet azonban újbirodalmi eredetű lehet, amely az istennő alakja és szerepe közötti ellentmondás miatt alakulhatott ki. Máshol csillagokkal azonosítják, vagy éppen a Víziló-csillagképpel, amely a mi Sárkány-csillagképünk helyén volt. (Kr. e. 2500 táján az Alpha-Draconis, a Sárkány-csillagkép - vagyis az akkori Víziló-csillagkép - legfényesebb csillaga jelölte ki az északi irányt, éppen úgy, mint ma a Polaris, azaz Sarkcsillag. A változást a Föld imbolygó mozgása, az un. precesszió okozta.) Taweret csillag-természetében is az oltalom dominál, egy VII. századbeli szobron Nitókrisz, Amon isteni hitvese, I. Pszammetik leánya javait oltalmazza, naoszán a Hét Hathorral, akik a sors istennői voltak. Későbbi szerepe Ozirisszel kötötte össze, Karnakban például közös templomot kapott Ipettel és Ozirisszal. Volt, hogy valamennyi vízilóistennőt - mert természetesen több is volt - Toérisszel azonosítottak. Az amuletteken előforduló istenségek közül ő az egyik leggyakoribb, talán csak Bész (és esetleg Hathor) előzi meg népszerűségben. A budapesti Szépművészeti Múzeumban több, Taweretet ábrázoló amulett és ékszer is ki van állítva, de a legszebb a képen is látható aranylánc. Egyes ábrázolásokon - például a Nitókriszt oltalmazó szobrán is - Taweret a sza (oltalom) hieroglifát tartja kezében. Egy érdekes hiedelem is kötődött hozzá: a fiút szült asszonyok tejét megfázás, szembetegségek, és égési sérülések gyógyszereinek alapanyagaként használták, és az anyatejet Toériszt formázó edényben tartották, amelynek űrtartalma, 100 ml, nagyjából az egyszerre lefejhető tejmennyiségnek felelt meg. Ha ebbe az edénybe állati tejet öntöttek, az az Istennő révén átlényegült, szimbolikusan anyatejjé változott, és ugyanolyan hatásos gyógyszer lett, mint az. Toériszt a későkori vallásrendszerező törekvések közepette Hathorral, és ez által Ízisszel azonosították, de ez nem egészen új keletű. Sokkal korábban is előfordul, hogy Taweret Hathor egyik alakjaként jelenik meg. Mindenesetre ilyen módon közeli kapcsolatba hozták Szahmettel, Basztettel, Meret-Szegerrel (akivel a deir el-medinei sztélén is együtt látható), Nephtysszel, és még Hórusz-tudja kivel - de mindenképpen illusztris társaságba került.    Forrás: http://kemet.hu