PROF. KÁKOSY LÁSZLÓ - egyiptológus   TÚLVILÁGHIT AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN     Egyszeri lélek, örök életben való hit, örök életre való felkészülés. Az örökkévalóság szempontjából nézik a világot. A központi téma : a halál utáni örök lét biztosítása gyönyörû sírokkal, irodalmi mûvekkel, mûvészetek különbözõ megnyilvánulási formáival. A piramisok elõtti idõkbõl származó egyszerû sírok cáfolják azokat a teóriákat, melyek szerint a piramisokat atlantisziak építették. Zsugorított temetkezésnek hívták azt a temetkezési formát, mikor a halott lábait felhúzták ,és mellé rakták az edényeket, ennivalókat. A sír fölé dombocskát emeltek szabálytalan kövekbõl, melyeket Nílus-iszappal rögzítettek. Kr.e. 2600-as években épül meg az elsõ piramis (Dzsószer piramisa). Ez egy lépcsõs piramis, nincs tökéletes gúla formája. Hat lépcsõssé építették fel. Az államszervezetben bekövetkezõ nagy változások miatt a király mérhetetlen magaslatokba emelkedik fel: isten - királyság alakul ki.   GIZAI PIRAMISOK: Kheopsz piramisa az egyiptomi halotti kultusz legkiemelkedõbb pontja. Eredeti magassága 146,5m magas volt. Építészetileg nagyszerû alkotás. Belsõépítészetileg egy nagy ún. galériával kezdõdik, majd egy felvezetõfolyosóval folytatódik az alaprajz. Ezen a folyosón keresztül lehet a sírkamrába jutni. Egy hajszálat sem lehetne a kövek közé bedugni. Ma ezt lehetetlen lenne megépíteni.( A japánok mégis megpróbálták az 1970-es években, de a kísérlet szánalmas kudarcba fullott).   Sok érdekes teóriát lehet hallani, például azzal kapcsolatban, hogy ez eredetileg nem is síremlék volt, hanem csillagászati megfigyelõpont. Viszont mi állíthatjuk, hogy a piramisok síremlékek voltak, mivel megtalálták a királyi szarkofág részeit is. A piramis tervét sokszor megváltoztatták építés közben: elõször a földbe ástak le, de késõbb feladták a tervet, mert tökéletesebb megoldást akartak. Ma ez a földalatti sírkamra befejezetlen. A padlóban egy kis befúrást találtak, de mind a mai napig nem tudták eldönteni, hogy sírrablóktól származik e, vagy direkt került oda. A piramisban található plussz egy sírkamra is, mely a királynõé nem lehetett, mivel ebben az idõben külön temették a fáraótól. Találunk még egy 8 m. magas folyosót is, innen lehet bejutni a sírkamrába. Innen indulnak a légcsatornák, melyek a szellõzést biztosították.    Fizikális teóriák: a piramis formája alkalmas volt arra, hogy a kozmoszból érkezõ sugárzásokat konzerválja. A "királyné-kamrából" is indul ki szellõzõcsatorna, de ezt nem fejezték be. Ez egy 20×20 cm-es járat, tehát ide ember be nem mehetett, bevilágítani pedig úgyszintén lehetetlen volt. Gatenbrink - német mérnök - készített egy gyufásdoboznyi robotot TV-kamerával, távirányítással. Ez a robot 200.000 $ értékû volt. E mûszer segítségével kiderült, hogy ez a járat nem 6 m. hosszú, mint ahogy tippelték, hanem hossza eléri a  60 m-t. A járat végén egy mozdítható kõnél állt meg a robot, melyen világosan látható volt egy rézfogantyú. Azonban Gatenbrink ostobasága miatt a kutatás itt kudarcba fullott. Gatenbrink ugyanis világgákürtölte felfedezését, amin az egyiptomi hatóságok megsértõdtek, és ha már nem õk híresztelhették el a nagy felfedezést:: betiltották a kutatásokat 1993-ban. Vajon mi van a kõ mögött? Talán a fáraó kincse, vagy papíruszok?    Hérodotosz, görög tör. író azt sugallja, hogy a piramisok tébolyult zsarnokság eredményei - a rabszolgák szenvedései miatt. Azonban ma már ismeretes az a tény, hogy ezen építményeket nem rabszolgák építették, hanem a lakosság. A nép ugyanis abban hitt, hogy az uralkodó majd magukkal viszi õket a túlvilágra, és õk is halhatatlanok lesznek. E hitük miatt dolgoztak megállás nélkül. A korabeli magánsírok (masztaba-sírok) derûs,életvidám szemléletet tárnak elénk. Itt nem esik szó a túlvilágról, a képes ábrázolások a mindennapi élet derûs képeit mutatják. Úgy tartották, hogy e képek a túlvilágon megelevenednek, és kísérik a halottat a túlvilágon. Nofertiti sírjában is a masztabák képei találhatók, például a Nílus világának ábrázolása. Ezen síroknál előfordulnak humoros jelenetek is, például mikor a szõlõ kipréselésénél a majmok is beálltak segíteni. Mereduk vezér masztabáján hiénák találhatók (megpróbálták háziasítani õket, de e kísérlet kudarcba fulladt, így megették õket).   Kr.e.3000-ből már többet tudunk az egyszerû egyiptomiak életérõl, mint a közép vagy újkori magyarságról. 2000 után lehanyatlik ez az építészet, és már csak téglákból építik a piramisokat. III. Amenemhap piramisát iszaptéglából építették. Kívülrõl volt kõburkolat is, de ezt késõbb elhordták. Így csak egy dombnak látszik. Belsõ szerkezetileg a ravasz megoldások jellemzik. A bejárat után egy zárókõ van, azaz úgy tûnik az illetéktelen betolakodónak, mintha vége lenne a járatnak. Azonban csak egy követ kell elmozdítani legfelül. Így egy felsõbb járatot találunk...Ebben az építményben összesen 3 zárókõvön kell átjutnunk ahhoz, hogy bejuthassunk a sírkamrába... Nem csak a lélek továbbélését tartották fontosnak, hanem a testre is ügyeltek. A túlvilágon - hitük szerint a testnek és a léleknek is tovább kellett folytatnia az életet. Mivel tapasztalták a test rothadását, a test konzerválása érekében tenni kellett valamit. Dehidrálás az alap. A holtat a hátára fektették, a nátron (sószerû anyag) kiszívta a testnedveket, így a múmiák sötétszürkés színûek voltak. A májat, beleket eltávolították a testbõl, és tartósították õket. (A mai balzsamozási próbálkozások nem sikerültek.) Például II. Ramszesz (a ‘70-es években találták meg múmiáját) balzsamozása annyira jól sikerült, hogy a haja is megmaradt. Azonban baktériumok támadták meg a múmiát, ezért Párizsba szállították(a repülõtéren államfõnek kijáró tisztelettel fogadták).    Az Új-Birodalom korában (1550-1070) Egyiptom világhatalommá vált. Megszûnt az az elzárkózás a külvilágtól, ami még a piramisok korát jellemezte. Két korszakot különböztetünk itt meg. Az elsõ az "Anarcha" kor elõtti idõszak. Fõbb jellemzõk az életvidám jelenetek ábrázolása a sírokban (pl. Nílus növény- és állatvilága), az élet kellemes pillanatainak megjelenítései. Néha temetési jelenetek is elõfordultak, de a halál direkt ábrázolása sohasem.( Érdekességként megjegyzendõ: a bor ebben a korszakban elõkelõ italnak számított, a hétköznapi ital a sör volt.) A második korszak jellegzetessége a vallásos ábrázolás. Itt már a túlvilág képei dominálnak a sírokban. A gabona aratásának, szántásának és vetésének képei már a túlvilágon történnek. Mindenki gyönyörû fehér ruhában van. Ez a túlvilág idilli bemutatása. Viszont a sírok komor, misztikus hangulatait érzékeltetik az alapszínek is, melyek meglehetõsen komorak. A túlvilág képei dominálnak.