Az éjszaka mindig csendes

Az együttes tagjai kivétel nélkül nyakig betakaróztak. Mindenki azt hitte a másikról, hogy alszik, pedig nem így volt. Sőt, nagyon messze egy gyönyörű házban is nyugtalan volt valaki. Egy lány. Barna haja kócoson omolt a vállára, zöld szemei aggódva pislogtak az ablak felé.

Kordélia házában volt valami nyugtalanító. És ezt Lauriék mind érezték. Főleg Eero. A basszus gitáros felkelt és kisétált a szobából. Túlságosan melege volt, úgy érezte, muszáj friss levegőt szívnia. A többiek némám hallgatták, a srác lépteit és koppanásait a lépcsőn. Ebben a pillanatban Aki ült fel, és a fejét fogva kirohant a szobából mint egy őrült. Az ajtónál balra fordult, és a folyosó végén a fürdőszobában találta magát.

-Lauri, te fent vagy?- kérdezte Pauli. Mindketten felültek.

-Naná, valamiért nem tudok aludni.- mondta az énekes és a fejét csóválta. 

-Ez olyan, mint a tini horror filmekben. Mindenki ideges egy psziho gyilkos miatt!- mondta humorra véve Pauli.

-Ja, csak itt nincsen szűzies csaj, aki túléli ezt az egészet!- mondta Lauri és egy pillanatra elnevették magukat.

- Ez annyira nem volt vicces. – mondta az énekes. Pauli bólogatott.

Eközben Aki a homlokát figyelte a tükörben. A feje valami okból vérzett.

- Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el!- mondta a dobos. Megpróbált nyugton maradni, de rájött, hogy irtózik a vértől. Eero lassan, de halkan lejutott a hosszú lépcső utolsó fokára. Aki minden testsúlyát a mosdóra helyezte, úgy érezte, el fog ájulni. Ekkor támadt egy ötlete. Tőle jobbra egy polcot látott. Őrült módon valami rongyért kutatott. Lauri és Pauli csendben, némán várták a társaikat törökülésben az ágyon.

- Eero teljesen nyugodtan hagyta el a szobát, de Aki hirtelen és gyorsan. –mondta az énekes.

- Mire akarsz célozni? –kérdezte Pauli.

- Arra, hogy most összepakolunk, és elmegyünk innen. Itt valami nem stimmel, és ez már komolyan hangzik. - mondta Lauri határozottan.

- Rendben, de hol fogunk aludni?- kérdezte Pauli.

- Majd az úttesten, mit tudom én! De egy biztos, hogy nem itt. – mondta az énekes.

- Ahogy gondolod. - hagyta a barátjára Pauli. Ekkor a gitáros számára jó dolog történt. De talán mindegyikük számára. Az éjjeli szekrényen Pauli telefonja rezegni kezdett.

- Te vedd fel, addig én megkeresem a többieket. – mondta Lauri.

- Rendben. – mondta Pauli és a mobilja után kapott. Lauri az ajtóban állva gondolkozott. Aki merre rohant? Le, balra vagy jobbra?

- Szerintem jobbra. – mondta az énekes és a jobb oldali ajtó felé vette az irányt. Lassan lépkedett, mert attól tartott, hogy fel fogja riasztani Kordéliát. Apropó, ő vajon hol van? Eero a bejárati ajtó előtt állt. Ujjait a kilincsre helyezte, és egy mozdulattal kitárta az ajtót. Kint irtózatosan sötét volt, de őt nem kell félteni. Eero bátor ember, semmitől sem fél! Bal, jobb, bal, jobb. Tette a lépéseket a nedves füvön. Amikor a banda megjelent, már akkor furcsálta, hogy nincsen kerítés. De most még furcsábbnak találta. Leült hát az ajtó elé, szívni a hideg és friss levegőt. Aki megtalálta amit keresett. Erősen a fejéhez szorította az enyhén szürke rongyot. Pauli a füléhez emelte a készüléket.

- Háló?- kérdezte a fiú a telefonba.

- Kicsim, te vagy az? Úgy aggódok érted, hol vagy? –kérdezte egy lány a vonalban.

- Balesetet szenvedtünk, de nyugi, nem sokára újra látjuk egymást. – mondta a gitáros. Nagyon boldog volt, hogy hallhatja a kedvese hangját.

- Baleset? De ugye jól vagy? És a többiek is igaz? Már a legrosszabbakra számítottam! –hallatszott Kori hangján, hogy mindjárt pityeregni fog.

- Jaj, dehogyis! Csak nem volt térerő, ezért nem tudtalak hívni. – mondta Pauli. Lauri ahogy tette a lépéseket, egyre inkább rá jött, hogy Kordélia nem a közelben alszik. Talán a rozoga étkezőben? Lépteit felgyorsította, szinte már futott az ajtó felé. Vajon Aki ebben a szobában van? Kinyitotta az ajtót. Sem Akit nem találta, sem egy szobát. Egy folyosóra lyukadt ki.

- És veled mi a helyzet Kori?- kérdezte Pauli a lánytól.

- Semmi különös. Egész nap aggódtam. Aztán Vikitől kaptam egy filmet, amit még a nagybátyja szerzett neki. Valami Jackie Brown a címe és Tarantinos film. Még nem láttam, gondoltam majd leköt engem. De rájöttem, hogy nélküled nem tudom megnézni. – mondta Kori szomorúan.

- Tudod mit? Holnap megnézzük együtt, az jó lesz? Közben eszük hozzá valami extra nagy popcornt. Mit szólsz? – mondta a fiú.

- Azt hogy szeretlek!- mondta a lány boldogan.

- Én is téged. – mondta a fiú. Paulinak most tűnt fel, hogy a többiek milyen régóta elvannak. Aki teljesen megkönnyebbült. Levette a fejéről a rongyot. A feje immár meggyógyult… nem vérzett. A dobos mélyen gondolkozott. Mitől kezdett el vérezni a feje csak úgy magától? A baleset az oka? Talán Lauri nem is mondott hülyeségek, mikor azt mondta, valami nem stimmel a házzal? Aki annyira gondolkozott a történteken, hogy észre sem vette: valaki a háta mögött van és kulcsra zárta belülről az ajtót. Eero felállt és körül nézett. Teljesen normális este van, minden normális.

Ám ekkor valami eszébe jutott.

„- Egy pillanat! Csak egy kérdésem lenne!- mondta Pauli, és a néni felé fordult.

- Tessék!- mondta Kordélia.

- Ha nem lenne rács az ablakon, mit látnék?- kérdezte a gitáros.

- Egy tanyát. - mondta a néni. „ 

Eero ebben a pillanatban gondolkozott el jobban a párbeszéden. Nagyon hajtotta a kíváncsiság a bizonyos tanya felé. Így tehát megfordult, és eldöntötte, hogy megnézi a ház mögötti területet. Határozott léptekkel tette meg az útját. A Lauri által talált folyosón csak egy valamit talált. Egy ajtót, de azt is csak a folyosó végén. Barna, nagy, fából. Teljesen átlagos ajtó, nincs benne semmi misztikus. Laurinak eszébe jutott, amikor a házba érkeztek, és megemlítette Akiéknak, hogy furcsa előérzete van. Ekkor Aki gúnyosan annyit mondott, lépjük át a varázslat küszöbét! De az énekes még mindig úgy állította, valami nem stimmel.

Aki megfordult mert hallotta valaki szuszogását. Az illető a kádnak a szélére ült, és úgy mosolygott rá.

- Hol lehetnek a többiek?- tűnődött Pauli.

- Tessék?- kérdezte a telefonból Kori.

- Semmiség, csak Lauri azt mondta, hogy mindjárt visszajön a többiekkel, de még nincsenek itt. – mondta a fiú. Ők hol lehetnek?

- Szia Aki! Hogy érzed magad?- kérdezte Kordélia.

- Egész éjszaka vérzett a fejem. Egyenlő, nem vagyok túl jó állapotban! És miért zárta ránk az ajtót?- kérdezte a dobos. A fiú valahogy nem a kedves öregasszonyt vélte felfedezni Kordéliában. A mosolya nem volt gyönge, nem voltak ráncai. Jó, mosolygott, de nem úgy, ahogy egy fáradt néni.

- Talán beszélgethetnénk, nem gondolod?- kérdezte a néni.

- Mégis miről?- kérdezte Aki. Eero még mindig kitartott amellett, hogy nemsokára megtalálja, amit akar. De a tanya még messze volt tőle. Nem is gondolná mennyire.

- Kordélia, mi folyik itt?- kérdezte a dobos.

- Te, az örök szkeptikus nem is értheti mi folyik itt. Szerinted mitől kezdett el csak úgy vérezni a fejed?- kérdezte a néni. Lauri tett egy lépést. Majd még egyet. Elkezdett fájni a feje. Óvatosan lépkedett. Úgy érezte, minden lépésnél bele nyilall a fejébe a fájdalom.

- Megjöttek már a fiúk?- kérdezte a vonal végén Kori.

- Még nem, biztos valami közbe jött. –mondta Pauli.

- Talán elmentek egy buliba csajozni! –viccelődött a lány.

- Itt a környéken csak egy nőszemély létezik. Egy 60 éves idős hölgy. –kuncogott gonoszan a gitáros. Aki úgy érezte magát, mint egy tudatlan kisfiú. Nem, hiszen miről kéne tudnia?

- A baleset miatt kezdett el vérezni. –mondta Aki.

- Valakinek szívesen elmagyaráznám, hogy mi folyik ebben a házban, de te úgysem értenéd. –mondta Kordélia csalódottan.

- Megrémítesz. –mondta Aki.

- Észre sem vetted a furcsaságokat, amire a többiek rájöttek. Laurinak rögtön feltűnt, hogy más a viselkedésem, mint a többi vén bolondnak. - mondta a néni.

- Honnan tudod…

- Jó a hallásom. Most Paulit is hallom, ahogyan valakivel telefonál. –mondta Kordélia.

- Te egy démon vagy? –bukott ki a kérdés Aki szájából. Közben a háta mögé tette a kezeit. A mosdónál matatott, hátha talál valamit. Volt egy olyan érzése, hogy Kordélia megőrült. Eero gondolkozott. A két dolog összekapcsolódott. Mégpedig, messze van még a tanya? Mit csinálhatnak a többiek? A srác érezte, hogy kezd melege lenni.

Lauriban furcsa dolog játszódott le. Ahogy érezte a fejében a fájdalmakat, úgy emlék képeket látott. Nem is emlékek voltak. Nem tudta meghatározni mit. Jelenetek gyötörték.

- Nem mondanám. A démonok rondák. Láttad Az alkonyattól Pirkadatig filmet?- kérdezte Kordélia.

- Quentin Tarantinotól? Láttam. –mondta Aki. Még mindig semmi sem akadt a keze ügyébe.

- Kb. úgy néznek ki. –mondta a néni.

- Mond csak, ha olyan jó a füled, a többiek mit csinálnak? –kérdezte a dobos.

- Én hallom a hangokat, a lépteket nem. Csak sejtéseim vannak. És megérzéseim szerint jók. –mondta Kordélia. Lauri előtt egy furcsa jelenet villant fel. Egy farakáshoz volt hozzá kötve. Egy kapucnis valaki közeledett felé égőfáklyával a kezében. Nem látta az arcát Lauri, de tudta, hogy önmaga az. Minden porcikájában érezte, ahogyan ég.

Fear of the dark, tears me apart

Won´t leave me alone and time keeps running out

Just one more life, I'm so sick and tired

Of singing the blues, I should turn my life around

Time to burn…

Eero érezte, hogy egyre jobban fárad, érezte, hogy messze van még a tanya. Megforduljon? Menjen aludni? Dehogyis, ő még bírja. Eero mindig is kitartó ember volt.

- Nem volt véletlen a baleset sem? Tehát nem az én hibám volt. –mondta Aki.

- Én csak annyit mondok, nem hiszek a véletlenekben. Szerintem muszáj volt valakinek ide jönnie. Talán azért pont ti, mert a varjú hasonló mint a Fekete Kakas. És az olyan mókás egy történetbe, ha pont egy ilyen hóbortos varjús srác és a tökkelütött bandája érkezik egy ilyen eldugott helyre nem? –kérdezte a néni komolytalanul. Lauriban egy újabb jelenet játszódott le. Fekete szárnyai voltak. Egy sikátor sötétjében volt, egy ablakba ült. Próbálta a véres kezét a szárnyaiba törölni, sikertelenül.

I feel

guilty

My words are empty

No signs to give you

don't have the time for you

Guilty (woah), guilty I feel so!

- Mi történik velem… velünk? –kérdezte Lauri. Most elgondolkozott. Vajon a többiekkel mi történt?

- Megfogunk halni?- kérdezte Aki. Kordélia szemei törött üvegre emlékeztette a dobost. Egyszerre látott benne öregséget, gyöngeséget és gonoszságot.

- Nem hinném. De a ma éjszaka nagy jelentőséget fog tenni. –mondta a néni.

- Azért beszélsz velem ilyen sejtelmesen, mert szkeptikus vagyok és nem érteném? - kérdezte a dobos.

- Ha már megtörtént, akkor majd elmagyarázom miért. –mondta Kordélia. Eero térdre zuhant, nem bírt tovább menni. Fejét lehajtotta.

- Hogy lehet ennyire messze? –akadt ki Eero. Aki úgy érezte itt az ideje elhagyni a házat. Lauri a lépteit futásba váltotta át, és nem gyötörték a fájdalmas jelenetek. Aki félt a nénitől, féltette a barátait. Ideje menni.

- Csak, hogy én nem akarom, hogy megtörténjen! –mondta a dobos és a kezébe akadt egy henger alakú súrolószer. Fejbe akarta vágni a nénit, de helyette az a tükörbe lökte. A srác vagy össze esett, vagy meghalt. Vagy lélekben halt meg, vagy teljesen. Eero felpillantott. Egy tanya állt vele szemben. Fájdalmat érzett, amikor rá pillantott egy domb tetején lévő Fekete Kakasra. A gitáros összeesett. Lauri kitárta az ajtót. Hatalmas fény csapta meg a szemét. Úgy érezte szédül. Az énekes elengedte magát, már a kezei sem védték meg, amit az arcához tartott.

- Kori, le kell tennem. Megnézem a többieket. Úristen… mi a… - mondta Pauli és a vonal megszakadt. Mi történhetett vele?

- Pauli? Pauli mi történt? Kicsim! Pauli! Pauli! –kiabált Korinna hisztérikus módon a telefonba. De válasz nem jött. A lány tudta, hogy baj történt. Kétségbe esett. Próbálta vissza hívni, de a telefon nem csöngött ki. Hívja a rendőrséget? Mégis mit mondana nekik? Megvan, a fiúk valahol a Medsen tónál lehetnek. Keservesen sírt a lány. Felhívta a rendőrséget, akik megpróbálták megnyugtatni. A lány mesélt Kordélia házáról. De ők még sosem hallottak róla. Egy hét után világossá vált mindenki számára: az együttes talán örökre eltűnt. Rajongók ezrei lettek depressziósak. Mindenki, aki szerelmes Lauriba összetört lelkileg. Eero felesége kezelésekre jár. Korinna minden este siratta a szerelmét. Tudta, Pauli nem örülne, ha így látná, de a lány attól félt, hogy kedvese nem fogja őt többet látni. Ahogy ő sem a fiút.

by: Kori