Hermione gondterhelten ébredt másnap. Komótosan felöltözött és ráérõsen lebaktatott reggelizni. Megtehette, mert szombat volt. Mikor megérkezett a nagyterembe már két barátja is ott volt és barátnõje Ginny. Leült melléjük kezébe vett egy pirítóst és elgondolkozva majszolni kezdte. Nem is vette észre, hogy tekintete akarva is akaratlanul a mardekárosok asztala felé vándorolt. A mélázásából egy hang zökkentette ki.
- Hermione! Te nem jössz?- kérdezte Ron, majd meglengette kezét a lány arca elõtt.
- Ja, persze!- mondta felocsúdva a lány.
Miután felértek a klubhelyiségbe Hermione felrángatta Ginnyt a szobájába.
- Mi ennyire sürgõs, hogy elrángattál?- kérdezte Ginny egy picit felháborodva. De a másik lány csak akkor volt hajlandó válaszolni miután õ is leült az ágyára.
- Malfoy nem volt tegnap õrjáraton. Szerinted miért?
- 'Mio, te aggódsz érte?- kérdezte elképedve Ginny.
- Dehogy aggódok!- tiltakozott de az enyhe pír az arcán nem erre utalt.
- Persze... persze. De az tény, hogy mostanában nagyon különösen viselkedik.
- Igen, szerintem is. Bár lehet ez az igazi énje.
- Meglehet, hogy a ridegség, az érzéketlenség és a vérimádat csak egy álca, ami mögé elbújt de, hogy az apja már az Azkabanban csücsül, már nem kell e mögé bújnia.
- Már nem csücsül az Azkabanban.
- Mi... hogy... mikor?!!
- Te még nem hallottad? Kiszabadult már vagy egy hete.- Ginnyt nagyon nem rendítette meg a hír, mert Hermione nem avatta be a vele történtekbe.
- Akkor nem értem miért ilyen.- vonta meg a vállát a vörös hajú lány.
- Mindegy én megyek a könyvtárba, mert még tanulnom kell.- erre barátnõje csak megforgatta a szemeit majd együtt mentek le a klubhelyiségbe.

Lesietett a könyvtárba lepakolta a kedvenc asztalához a tanuláshoz szükséges könyveit, majd elment még további szükséges könyveket keresni. Mikor visszaért maga elé húzott egy pergament és egy könyvet és szorgosan körmölni kezdett. Odakint nagy vihar dúlt a szél csak úgy csapkodta az ablakokat. A Hermionéhoz legközelebb lévõ ablak hirtelen kicsapódott és a szél mindent lesöpört az asztalról. A lány átverekedve magát a huzat okozta könyvzáporon, becsukta az ablakot és egy jó kis varázslattal megelõzte, hogy újra kicsapódjon. Visszaballagott az asztalához és megrökönyödve vette tudomásul, hogy mindene a földön hever. Gyorsan hozzálátott hát, hogy összeszedje, amikor észrevett egy zöld tintával írt pergamendarabot ami biztos nem tõle származott. "Biztos az egyik könyvembõl esett ki."- gondolta majd felkapta a földrõl, és olvasni kezdte.
A pergamenen ez állt:

Hétfõn LLG óra elõtt a pincékhez vezetõ folyosón találkozzunk. Beszélni szeretnék veled.
DM.

Hermione ledöbbenve szorongatta a kezében a papírt. "Draco Malfoy... beszélni ... szeretne... velem? De hát ezt bármikor is megteheti. Vajon mit akar?"- agya lázasan keresett egy elfogadható válasz után. Végül úgy döntött, hogy elmegy a találkára.
Miután összeszedte magát, összeszedte a földön heverõ dolgait is és folytatta abbahagyott dolgozatát.

Reggel megint késõn ébred ezért már a barátai lenn voltak a nagyteremben.
- Szia 'Mio!- köszöntötték a fiúk. Ron és Harry elég furcsán viselkedtek. Harry midig biztató pillantásokat küldött Ron felé, amikor azt hitte Hermione nem figyel. A lány már épp kérdezni akarta, hogy miért ilyenek de Ron megelõzte egy másik kérdéssel.
- Öhm... Hermione?
- Igen?
- Lejönnél velem Roxmortsba?- mire kibökte a füle már a griffendéles kvidicstalár színét is megszégyenítette.
- Roxmorts? Le lehet menni?- hirtelen nem tudott mit felelni ezért inkább kérdezett.
- Igen. Már vagy két hete ki van írva.- segítette ki barátját Harry aki per pillanat nem volt képes hangokat kiadni.
Hermionénak leesett a tantusz. Ron azért hívja el, hogy kettesben legyenek és mindezt azért mert tetszik neki.
- Hát... igen. Elmegyek.- bár ezt nem azért mondta, mert esetleg viszonozná a fiú érzéseit, hanem mert nem akarta megbántani a legjobb barátját.
Ron a válasz hallatán látványosan kifújta az eddig magában tartott levegõt majd rosszullétre hivatkozva elment, hogy kitombolhassa az örömét. Ezen barátai nagyon jót virultak még Hermione is pedig neki nagyon nem volt min virulnia.
Mikor felértek a klubhelyiségbe felrángatta Ginnyit a szobájába, mint aznap, amit a vörös lány most sem palástolt felháborodással jutalmazott.
- Ha megint Malfoy miatt rángattál fel, már itt se vagyok!- mondta ingerülten, de amikor barátnõje arcára pillantott egybõl megenyhült.- Hermione? Mi történt?
- Ron elhívott Roxmortsba.
- Még mindig nem értem, hogy mért vágsz ilyen arcot.
- És tudod szerintem tetszek neki.- Ginnynek kezdett összeállni a kép de barátnõje szájából akarta hallani.
- Igen. Folytasd.
- Szóval én nem tudom viszonozni az érzéseit. Pedig nem szeretném megbántani.- mire kimondta már az elsõ könnycsepp is legördült az arcán.
Ginny odalépett hozzá és szorosan átölelte barátnõjét.
- Nem baj én megértelek csak szegény Ront sajnálom.- a vállánál fogva eltolta magától Hermionét és mélyen a szemébe nézett.- Minél hamarabb el kell mondanod neki! Nem kell hagyni, hogy ennél jobban belelovalja magát.
- Jól van, majd ha lementünk a faluba megmondom neki. Egyébként mióta tetszek neki?
- Ó.. hát már régóta. Igazából már 4-es bál óta.
- Jó sok idõ kellett neki, hogy összeszedje magát a cselekvésre.
- Ron már csak ilyen.
- Hát igen. Elég nehéz természete van.
- És ha nem Ron akkor szabad megtudnom, hogy ki lakozik a szíved mélyén?
- Senki.- majd Ginny arcát nézve hozzátette.- Nincs egyetlen egy fiú sem Roxfortban, aki tetszene.- ekkor egy apró hangocska megszólalt a lelke mélyén: "De van!.
Ginny még pár pillanatig gyanúsan fürkészte barátnõje arcát majd lement a klubhelyiségbe, hogy Hermione tudjon készülõdni a "randijára" Ronnal.

Hermione észre sem vette már Roxmorts fõutcáját rótták. Ron nagyon figyelmes volt és nagyon kitett magáért. Elõre engedte, hogyha valahova bementek, sõt még Madam Puddifoot kávézójába is elvitte a lányt (Harry ötlete volt bár Hermionénak nem nagyon jött be a kis fidres-fodros asztalterítõ.) de valami mégis hiányzott.
Meghívta Ron forrócsokira, közben elcsevegtek semleges témákról. Többször próbálta elmondani, hogy õ nem érez semmit iránta, de a fiú vagy beléfojtotta a szót vagy neki forrt torkára a szó, ha rápillantott a fiú örömtõl ragyogó arcára.
Mikor kiléptek a kávézó ajtaján Hermione elhatározta magát a cselekvésre.
- Ron?
- Ha akarod, akkor nem megyünk Zonko csodabazárába.- mondta Ron aki teljesen azzal volt elfoglalva, hogy hova menjenek.
- Ron, beszélni szeretnék veled.
- Tessék hallgatlak.- mondta szórakozottan, de amikor a lány arcára nézett nyomban lehervadt a mosoly az arcáról.
- Gyere, menjünk be a Három Seprûbe. Ott nyugodtan megbeszélhetjük a dolgokat.- erre egy bólintás volt a válasz és egy enyhén értetlenséget sugárzó arc.

Beléptek a helyiségbe, ahol mint mindig, most is sokan voltak. Hermione keresett egy helyet, amit hátul az egyik sarokban meg is talált miközben Ron kért két üveg vajsört Madam Rosmertától. Miután mindketten elhelyezkedtek Hermione belekezdett a mondandójába.
- Szóval... én tudom, hogy én már régóta tetszek neked- ennél a résznél Ron füle látványosan vörösödni kezdett.- és hát tudod nagyon jó együtt lenni veled meg tényleg nagyon figyelmes voltál de- lassan kezdett neki leesni mit akar a lány- tudod én csak barátként tudok rád nézni.- Hermionénak nagy kõ esett le a szívérõl, hogy elmondta de amikor meglátta Ron keserû arcát a lelkiismeret furdalás kezdett úrrá lenni rajta. Lehajtotta fejét nem akart barátja szemébe nézni.
- Figyelj Ron...
- Hermione ne mondj semmit...- mondta Ron csalódottsággal a hangjában, majd elhagyta a helyiséget és a Roxfort felé vette az irányt. Mire Hermione kiért az utcára Ronnak már nyoma sem volt.