Szép, napsütéses nap volt. Takato és barátai épp táboroztak digimon társaikkal. Mindenki jól érezte magát, még Rika és Renamon is.

Rika: Ez a tábor nem is olyan rossz, igaz Renamon?
Renamon: Igen. Jó, hogy édesanyád ideküldött.
Kazu: Hé, lustaságok! Nem mertek bejönni a vizbe?

Erre Rikáék felálltak, és egy jó nagyot csobbantak a vízbe, úgy, hogy Kazu teljesen elázott. A többiek csak nevettek.

Jeri: Mi az Kazu? Vizes lettél, pedig eddig is az voltál.
Takato: Igen. Most főleg.
Kazu: Hahaha. Nagyon vicces.

Miután beesteledett, és aludni készültek volna, egy hang csapta meg a fülüket.

Terriermon: Henry. Egy digimont érzek a közelben.
Henry: Tessék?
Guilmon: Guilmon is érzi, nagyon közel van.
MarineAngemon: Ajaj.
Kenta: Szerintem szólnunk kénne a tábor vezetőnek.
Kazu: Ó, igen? És majd ezt fogjuk mondani: "Üdv tábor vezető úr, elnézést, hogy ilyen későn felkeltettük, de egy nagy és félelmetes digimon van a közelben, a digimonjaink mondták, képzelje el." Tiszta hülyének nézne minket.
Guardramon: Ebben van valami.
Jeri: Akkor most mi lesz?
Takato: Gyertek.

Gyorsan felöltöztek és kimentek az erdőbe. Egy óra múlva egy különös hangot hallottak, ami olyan volt, mintha valaki énekelne. A digimonok egy kicsit kezdtek idegesek lenni.

Henry: Egyre közelebb vagyunk.
Jeri: Szerintem a patak felől jön a dallam.
Rika: Honnan veszed?
Jeri: Mert ha erősen figyelsz, a hang úgy erősődik, ahogy egyre a patak felé megyünk.
Kenta: Ez igaz.

Amikor a patakhoz értek, igen csak meglepődtek, egy különös digimon volt ott, akinek az egész teste szivárványfényben sugárzott.

Takato: Milyen szép.
Guilmon: Igen. Guilmonnak tetszik a digimon fénye.
Renamon: De vajon mi lehet ez?

Henry elővette Digivice-t.

Henry: Innen nem tudom analizálni. Közelebb kell, hogy menjek.
Terriermon: Ez nem jó ötlet. Nem lehet tudni, hogy támadni fog vagy sem.
Renamon: Igen. Nagyon nagy az esély, hogy megtámad.

Jeri nem tudott mondani semmit. Elkábult az idegen digimon szépségétől. A digimon észrevette őket, de támadás helyett elfutott.

Takato: Digimon, várj!
Rika: Renamon! Fuss utána!

Renamon futott mint a szélvész, de még ő sem tudta utolérni, és gyorsan szem elől tévesztette. Másnap reggel hazamentek. Henry kishuga, Suzie és társa, Lopmon már nagyon várták őket.

Suzie: Helló, Henry! Hogy telt a napod a táborban?
Henry: Nagyon jól. Még egy különös digimonnal is találkoztunk.
Lopmon: Milyen digimonnal?
Terriermon: Nem tudjuk. De szivárvány fényben tündökölt. És olyan macska alakja volt.

Lopmon ezen elgondolkodot, egészen hazafelé.

Eközben a Hypnos vállalatnál:
Ootori: Uram! Egy idegen digimont észlelt a rendszer.
Yamaki: Milyen digimont?
Onodera: Nem tudjuk uram, de hihetetlen sebessége van.
Ootori: Mit csináljunk, uram?
Yamaki: Semmit. Biztos a gyerekek is észre vették a digimon érkezését.

A városban mindenki egy valamit figyelt, egy különös állatot, akinek testét színes fény borítja, az utcán szalad, a gepárdnál is gyorsabban. És aztán eltűnt. Este a híradóban is közölték az eseményeket. Terriermon és Lopmon éppen a híreket nézték, azok után, amit Suzie csinált velük, babaruhába öltöztete őket, mosdatta őket és még sorolhatnám.

Terriermon: Hűha. Ez a digimon vajon mért van itt te szerinted?
Lopmon: Nem tudom, de mintha hallotam volna valamit ehhez hasonló digimontörténetet, amivel összefügghet ennek a megjelenése.