Két nap telt el azóta, amióta Gatomon meghalt. Tai, Agumon és a többi digimonvégzetes probálták Karit felvidítani, de nem sikerült. Iskola után a digivégzetesek újra a digivilágba mentek, hogy elkapják BlackGatomont. De egy furcsa világba kerültek, ahol BlackGatomon is ott volt.

Davis: Te szörnyeteg! Mit képzelsz magadról, hogy egy barátodat ölöd meg, minden ok nélkül?
BlackGatomon: Ok nélkül? Háháhá!!! Most sírnom kénne ettől? Az a Gatomon megérdemelte, hogy megöljem. Amióta a Gatomonokhoz kerültem, számkivetett voltam, egy kívülálló. Kihasználtak, mindennek elmondtak. És még kérditek, hogy miért öltem meg? Szánalmasak az emberek.
Kari végül megszólalt.

Kari: De hisz Salamonként mindig is barátok voltatok! Gatomon mesélte, hogy megvédtétek egymást, ha a egyikőtök bajban volt.
BlackGatomon: Hazugság!

Kari egyre közelebb ment hozzá.

Kari: Mindig együtt voltatok, úgy viselkedtetek egymással, mintha testvérek lennétek. Most csak azért beszélsz így, mert sok fájdalom van a szívedben, amitől ilyen gonosz lettél. De a szívedben van egy kis fény, ami a jóságodat és a barátságodat rejti, csak valami elnyomja.

BlackGatomon: Nem hiszek a fülemnek. Mit ettél te reggelire, bolond gombát?

Egyszercsak a teste fehér fényt kezdet kibocsátani és szétvált BlackGatomontól. A fény testet kezdett felvenni és Gatomon jelent meg. Kari nem hitt a szemének. Megölelte digimon barátját. BlackGatomon egy kicsit fájlalta minden porcikáját.

BlackGatomon: Te...te? Hisz' téged megöltelek!
Gatomon: Ez igaz. De valamit elfelejtetél. Emlékszel arra a legendás versre, amit a tanárunk mondot el?
BlackGatomon: "Ha két ellenfél barát, és a barát ellenfél, fény jön létre testükben. A Fehér és Fekete nem tud meglenni egymás nélkül..."
Gatomon: És ez azt jelenti ha egy Gatomon és BlackGatomon barátokká válnak, akkor bármikor a másikból születhet újjá a halott barát.

BlackGatomon nem hitt Gatomonnak, és nekirontott. De Gatomon gyors volt, és egy hírtelen mozdulattal eltalálta támadóját. BlackGatomon kitörlődött, és helyébe egy digitojás jelent meg, amiből rögtön kikelt egy SnowBotamon. Pár hét múlva a digivégzetesek a már teljesen kifejlődött és újjászületett BlackGatomont visszavitték a BlackGatomonok erdejébe.

BlackGatomon: Ne haragudjatok, hogy ennyi galibát okoztam.
Davis: Ááá, már el is felejtettük az egészet.
Cody: Igen.
Gatomon: Remélem, még látjuk egymást!
BlackGatomon: Csak egy valamit kérek!
Gatomon: Mit?
BlackGatomon: Ne belőlem szüless újjá, mert még mindig fáj minden végtagom.

Erre mindenki nevetett.

Kari: De... már nincs meg a digivice-om és a Fény armor tojásom.
BalckGatomon: Ne aggódj! -majd a mancsával tapsolt egyet és egy kis fényből előjött egy új digivice és a Fény armor tojás is.

Miután elbúcsúztak, és hazament mindenki. Gatomon nagyon gondolkodott.

Kari: Min gondolkodsz?
Gatomon: Semmin. -majd visszaemlékezett azokra a napokra, amikor megismerkedett BlackGatomonnal.