Férfi létére, a lakásában katonás rend uralkodott. Kellemes hangulatú kérónak tűnt. A házban a szürke, fekete, sötétkék, világoskék, és a fehér, illetve, az acélos, fémes színek uralkodtak. Új lakásnak tűnt, fiatalos berendezéssel, mert a bútorok mind modernek voltak. Tágas nappali, klafa világítás, gyönyörű kanapé, hozzáillő szófa és fotelok, házimozirendszer, síkképernyős TV, amerikai-konyha, és beépített gardróbok. A fürdőszobája csodás volt! Itt is a kék szín dominált. Óriási tükör volt, vele szemben, egy sarokkád, jacuzzis extrákkal. Egyszóval csillogó tisztaság olt a házban, és kellemes, friss illat.
Amíg ők beszélgettek, én a töltött hűtő alapanyagaiból salátát, és Carbonarat készítettem. Gebriel megdicsért, hogy milyen házias vagyok…
Mikor aztán lefeküdni készültünk megláttam a hálószobáját. Az mindenben különbözött a többi helységtől. Egy koporsó volt benn, melynek a fejénél egy igazi sírkő, belevésve, hogy Gebriel Salovanié. Tök jól nézett ki! Bruce már befeküdt a saját, kinyitható, illetve összecsukható koporsójába, én meg ösztönösen feküdtem volna mellé, mire ő kedvesen visszautasított.
- Míg helyre nem jön a karom, Gebriellel kell aludj. Minden érintés fájdalmas. –mondta fintorgó arccal.
Így hát befeküdtem Gebriel extravagáns koporsójába. Ő még a nappaliban szöszmötölt.
Mikor meglátott, egy hideg pillantással nyugtázta ottlétemet. Szó nélkül befeküdt mellém, selymes haja, hozzáért az arcomhoz, és úgy simogatott. Így aludtam el, Mellette.

▼
Volt egy visszatérő álmom…
Egy csempézett, hófehér fürdőszobában, egy hosszú, vizes, fekete hajú szép nő a sarokba kúszva sírdogál. Amikor felnéz rám, éjfekete hajának függönye mögül, arca sápadt, vastag, fekete szemfestéke elkenődött hamvas arcán. Körmei, kezén-lábán feketére lakkozva. Egy borotvapengét nyom a csuklójához. Hirtelen megrántja… Vér fröccsen a betegesen tiszta, fehér csempére. Kínjában felvonít, körmeit a padlóba, tenyerébe vájja. Üres tekintettel nézi, ahogy ereiből, papírvékony bőre alól, ütemesen bugyogva tör a felszínre forró vére.
- Megkísértett! –sikoltja a semmibe. - érzem a kínját, tehetelenségét, bár tán sosem tudom meg mi történt vele… Szeméből patakzik a könny, a sűrű vértócsába cseppennek könnyei. Folytatja a metélést a másik karján, majd a lábán. Ekkor szédülve feláll, és a fürdőszobatükör felé lépked. Járása bizonytalan. Talpai után vörös lábnyomok maradnak, ahogy a vérében tapicskolt. Mikor a tükör elé ér, teljes erőből, ököllel belevág a közepébe. Már az ujjai is véreznek. Felemel egy nagy üvegdarabot, és szétmorzsolja a tenyerében. Mikor szétnyitja az ujjait, véres üvegszilánkok hullnak a földre. Úgy látom, mint a lassított felvételt. Folytatja önmaga kínzását, a pengével, szilánkokkal. Haja összetapadt a vértől. Némán tevékenykedik, majd bekötözi magát. Úgy ahogy… A sebei sose múlnak el…
Egy újabb képet látok. Ugyan ez a nő, csak már pár évvel idősebb. Még most is fiatal. Nagyon fiatal. A régi hófehér fürdőszobában, a kádban áztatja magát. Tudtam, a sebek nem gyógyultak be, lesoványodott testén. Talán sosem fognak… Egy emberi roncs lett. Egy merő seb. A szeméből süt a szenvedés, fájdalom. Elgondolkodom, vajon mi történt vele, mitől lett ilyen?
Ilyenkor mindig felébredek…