|
Felfedték a londoni bálna halálának okát
2006.01.27. 22:50
A Temzén egészen Londonig felúszó és a mentési kísérlet során elpusztult bálna kimúlását kiszáradás, izomkárosodás és veseelégtelenség idézte elő - közölték szerdán brit állatorvosok és tengerbiológusok, miután befejezték az 5,85 méter hosszú, négytonnás állat boncolását...
A hatalmas tengeri emlős az Északi-tengerről tévedt a Temzébe és múlt pénteken kíváncsiak tízezreinek szeme láttára feltűnt London kellős közepén. A többszörösen sérült nőstény szombaton, az apály beálltakor megfeneklett. Miközben a speciális mentők drámai erőfeszítéssel megpróbálták egy uszályon visszaszállítani a nyílt tengerre, a még nem ivarérett nőstény kimúlt.
A bálna tetemét az állatorvosok alapos vizsgálatnak vetették alá. Többek között megállapították, hogy az állat halálát több tényező – súlyos kiszáradás, izomsérülések, veseelégtelenség - együttes fellépése okozhatta. A kutatók szerint a Temzében az állat nem szenvedett különösebb sérüléseket, és a vizsgálat szerint a Brit Királyi Tengerészet szonárja szintén nem felelős az állat haláláért.
A bálnák és delfinek a vizet a táplálékkal együtt veszik fel, a Londonba tévedt cet normálisan az Atlanti-óceán mélyebb részein élő tintahalakkal táplálkozik. Az eltévedt állat a sekély Északi-tengerben feltehetően nem talált magának táplálékot, ez okozhatta a kiszáradást és a vese károsodását is.
A boncolás szerint az állat néhány napot tölthetett az Északi-tengerben. „A mélyben élő cetek számára az Északi-tenger relatíve sekély vize nehéz terep, hiszen semmiféle táplálékot nem találnak itt maguknak.” – nyilatkozta Richard Sabin, a londoni Természettudományi Múzeum zoológusa. A tervek szerint az állat csontvázát a jövőben ebben a múzeumban állítanák ki.
A kutató szerint az óceán partja közelébe tévedt állat a sekélyebb vízben feltehetően elvesztette tájékozodó képességét. Az echolokáció a homokos, sekély vízben nem működhetett, az állat nem érzékelhette, hogy egyre sekélyebb vizekre vándorol.
A cetet további vizsgálatoknak is alávetik, amelyek célja egyrészt annak kiderítése, hogy szenvedett-e bakteriális vagy vírusos fertőzésekben, illetve a szövetmintákban szennyezőanyagokat, elsősorban nehézfémeket is keresnek majd.
| |