Három mókus szaladgál szanaszét a réten. Az egész erdöt felgyújtották poénból a héten. Kergeti öket minden állat: bagoly, disznó, papagáj. Miközben ök futottak, feltünt egy nagy akadály, Feltünt egy nagy akadály, feltünt egy nagy akadály...
Mi lehet ez? - kérdi egyik, közben lábát szedte. Vagy egy disznó, vagy egy tuskó, vagy a barnamedve. Beugrottak az odúba, mert a medve rendör volt. Az egyik mókus kinn maradt, és rekedt hangon így szólt, Rekedt hangon így szólt, rekedt hangon így szólt:
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már. Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
Gyorsan-gyorsan észbe kapott, hogy cselekedni kéne, Mert ha ez itt nyakon ragad, életemnek vége. Gyorsan-gyorsan éppen jókor lábai futni kezdtek. Közben bentröl apja, bátyja, tudomást se vettek. Tudomást se vettek, tudomást se vettek...
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már. Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már. Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne. Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
|