Yu Yu Hakusho:

2. rész: A megdöbbentő hír

Mindenki bámult erre a szóra, hogy: 150 éves. A kérdés, pedig, hogy-hogy és mindenkinek ez volt a fejében:

-Hogy lehetsz te 150 éves, hisz még 14-ek se nézel ki.

-Úgy, hogy van egy hasonló gyöngyöm, mint Hiei-nek és a hódtündéreknek.

 Prófécia úgy szól, hogy: Ez a gyöngy mindenkit ellát kellő energiával, főleg a királyi családot, mert , hogy az egyik egyenes ági leszármazottnak, nem annak ki a trónt örökli, annak egy másik fontos dolga van, hogy a szívében hordozza a gyöngyöt. Aminek neve Kondakar szíve: erre Lao a bal melle elé helyezte a kezét, becsukta a szemét és koncentrált. Egy rózsaszín csík vágott a szíve elé és az egy bőrláncon lévő drágagyöngyöt húzott ki, ami igaz, hogy nagyobb volt mint Hieé kb. egy szív nagyságú.

-Hát ez lenne az ami eddig éltet, és emiatt éltem túl az üstökösként való becsapódást.- fejezte be ezt a hosszú monológot Lao.

-Hát, ja eléggé szép kövecske.- mondta Kuwi

-Látom nem érted: ez nem csak kövecske, hanem az életem titka..- mondta lesajnálóan Lao.

-Ne aggódj miatta: Kuwi mindig is hülye volt. – adott leckét Yusuke Lao-nak

-Ok. Ha nem baj még mutatnék ezzel valamit.

-Hát persze, rajta.- buzdította a többi ember a haladásra. Lao becsukta a szemét szorosan, megkapta a szívet és koncentrált. A szivárvány minden színében sugárzó hullámok jöttek ki belőle. Ami szépen lassan áthalkította Laót: Egy kardos amazonná, aki kb. 17 évesnek tűnt régebbi bőrruha, amit a combjain bőrkapcsokkal helyeztek össze, bőrpáncél lett rajta, kezén védőkesztyű mivel a kardját fogja. Hátán a van tartalék fegyvernek az íj és a nyíl arcát eltakarta a hírtelen barna nyakig érő haj.

-Ez, hogy lehet?- kérdezték minnyájan

Ahogy mondtam képes, vagyok magamba szívni mások erejét. Ebbe a kristályba ezen kívül még 5 lélek van a családomból kivel így tok egyesülni.

-Aha, bravó. Valami más jobbat tudsz mutatni, mert ez nem sokat csinál ellenünk.- mondta Hiei

-Ne becsüld alá az üknagyanyám erejét, ő volt az amazonok vezére..- mondta Hieinek Lao.

Akkor most te is amazon vagy?- kérdezett rá Kuwi

-Igen miért?- kérdezett vissza Lao.

-Azért, mert azt hallottam, hogy az amazonok brutális és kegyetlen népek voltak.

-Igen épp mint az emberek és a szörnyek.- válaszolt rá Lao

-Hát akkor lehet, hogy még se vagy olyan szelíd mint ahogy Kurama állította.- mondta Hiei és elmosolyodott. Kurama csak neki mondta el az igazat.

-Ezt honnan veszed, hogy az vagyok?- kérdezett rá Lao.- 150 év alatt már csak megtanul harcolni az ember illetve szörny.

-Aha, de valahol máshol az vagy.- mondta Hiei még mindig mosolyogva.

-Mindegy, ilyen alakomban engem az Amazonkirálynőnek hívnak a szolgáim és Amazon Lao nak a barátaim.- A ezen kívüli 5 testhez meg kéne találom a kulcsot.- mikor Lao befejezte hírtelen egy kicsit megszédült és elvesztette az eszméletét. Rögtön Kurama nyúlt érte ki el is kapta. Lerakta a karjaiban lévő amazont és kevéske orvosi tapasztalataival el kezdett rajta segíteni. Elösször a pulzusát azután a légzését nézte meg. Mind a kettő tragikusan alacsony.

-Szájon át kéne lélegeztetni.- mondta Kurama.- Csak utána tudom bevetni a gyógyító növényeket.

-Hát akkor rajta: te vagy az őrzője, meg az itteniek közt a legközelebbi ismerőse, végül is eddig is te ápoltad.- mondta Hiei és nekidőlt egy fának Genkai anyó erdőjében.

-Hát végül is.- Kurama nagy levegőt vett  és lehajolt, hogy a szájában lévő oxigénnel életet adhasson egy haldokló ifjúnak. Elösször még nem kelt fel másodorra viszont már éppen, hogy magánál volt, így adott neki egy harmadik löketet. Amire tuti felébredt, mert felhajolt átölelte Kuramát és viszonozta a „csókot”, erre Kurama nagyon meglepődött. Mit is tehetett volna, élvezte.

A többi friends csak nézett, mint Rozi a moziban.

-Hogy lehet neki barátnője?- kérdezett rá Kuwi

-Te barom már akkor gyengéd szálak fűzték egymáshoz mikor megjött ide.- mondta Hiei.- mikor vége volt a csóknak Lao megszólalt:

133 éve te nem szolgáltál apám seregében, bár igaz, hogy nem láttalak még, de ugyan úgy csókolsz, mint az Ezüst Róka.

-Hát ebbe lehet némi egybefüggés, de én nem ismerek Lao nevű egyént, kit én megcsókoltam.- mondta Kurama

-Ez azért lehet, mert a banda, aki leszövetkezett hozzánk csak úgy hívta a királyi családot, hogy: Bayern. Engem, pedig a gyönyörűséges Bayern Leonnak (Lion) hívtak.

-Ebbe a bandába te is benne voltál, és 2 és félévi szolgálat után elhagytad a családomat és engem. Azt mondtam, hogy majd visszajössz legalább hozzám, de nem így lett. - fakadt ki könnyesen Lao. Kurama a vállára engedte Lao-t, hogy ott sírja ki magát. Ezután egy hatalmas fényvillanással eltűntek mind a ketten. A szív bizseregni kezdett. Lao már megint átalakult, csak most nem amazonná hanem fényőrré egy napkorong féle kiberkulcsal.

A mostani alakja inkább egy köpenyből állt mely a csuklyával eltüntette a szemeket és a homlokot. Az azért látott, hogy az új hajszín arany „fény” beütésű. Most egy pakli volt nála, és minden kártyán egy név és képpel, és a k nem hagyható kardjával.

Mikor mind a ketten feleszméltek, hogy minek lehettek tanúi: az újra fellángoló szeretet  előhívott egy kulcsot, ami kinyitotta a szívben a szeretet fokozatát.

Ebben viszont Lao nagyon kifáradt. Mint az előbb most is elájult, csak most a légzése és a pulzusa is rendben. Hírtelen Lao szobájába lettek. Kurama fogta, és szépen gyengéden berakta az ágyba kedvesét és így búcsúzott tőle:

-Nyugalom kedvesem megígérem többé soha sem hagylak el.

To be continued…