Móni és Helsinki

Móni egy 16 éves lány aki a suli padon ülve zenét hallgatott. Karamell barna haja szeme elé borult, kék szemei pedig
csillogtak a nap
sugaraitól. Bárki azt hinné róla, hogy vidám. Pedig nem így volt. Nem voltak barátai. Igaz, az osztálytársaival jól
kijött,
de barátai soha. Mosoly az arcán nem volt őszinte. Egy Metallica dal üvöltött a discmanjéből. Név szerint a One. Az
óráknak már vége volt, de minek menjen még haza? Most vette észre, hogy valaki le ült mellé. Egy fiú. Barna kócos haja
és barna szemei voltak. A fekete ruháiból itéve rocker lehetett.
-Szia!- köszönt a fiú, de nem nézett a lányra. Móni össze csukta a száját.
-Szia!- mondta Móni.
-Nahát, mit hallgatsz?- kérdezte a srác és Mónira nézett. Móni kikapcsolta a zenét.
-Metallica.- mondta Móni.
-Szereted?- kérdezte a fiú.
-Igen. És te?- kérdezte a lány.
-Igen, bírom őket. Mostanában, na jó, néha Rasmust is szokam hallgatni.- mondta a srác.
-Rasmust? Én az In the shadowst szeretem tőlük.- mondta Móni és egymás szemébe néztek.
-Megvan neked valamelyik albumuk?- kérdezte a lány.
-Csak a Dead Letters.- mondta a fiú. 5 rocker jelent meg a fiú mellett.
-Gyere már, Kornél vár minket.- mondta egy hosszú és fekete hajú csávó.
-Rendben Pet, megyek már! Szia!- köszönt el Mónitól és a haverjaival le lépett. Móni a banda után nézett.
-Neki vannak haverjai. Mindenkinek vannak csak nekem nem.- mondta szomorúan és el ballagott. Szép házuk volt. Csak az
anyjával és a húgával, Petrával élt. Anyukája hatalmas mosollyal várta őt.
"-Be drogozta magát?"- kérdezte magában Mónika.
-Móni, hatalmas hírem van számodra!- mondta az anyja. Egy borítékot vett ki a zsebéből.
-Emlékszel arra a Milka nyeremény játékra?- kérdezte.
-Nem.- mondta Móni.
-Megnyertük a családi nyaralást Helsinkibe egy hétre!- mondta az anyukája és 3 repülő jegyet lobogtatott a levegőben.
-De ott hideg van.- mondta Móni pedig nem ez volt a baja. Hogy fog találkozni avval a fiúval, akinek még a nevét sem
tudja?
-Majd ott veszünk meleg cuccokat!- mondta Móni anyja vidáman.
-Mikor indulunk?- kérdezte Móni.
-Holnap 16-kor.
Móni reggel sietett az iskolába, ugyanis nem volt kedve Petra öröm kiabálását hallgatni. A lány reménykedett benne,
hogy ma megtudja az ismeretlen fiú nevét. Az iskolában Biosz volt az első óra. Ma csak 5 órája volt. Utolsó óra után
kiült a padra és várt. Ugyanazt a dalt hallgatta.
-Szia!- köszönt háta mögött egy hang. A fiú volt az.
-Szia!- köszönt Móni is. A srác mellé ült.
-Ne haragudj, tegnap be se mutatkoztam. A barátaim P.J.-nek hívnak. Szeretném, ha te is így hívnál.- mondta P.J.
-Oh, rendben. Az én nevem Móni, és ha lennének haverjaim ők is így hívnának.- mondta a lány és felnevetett. P.J. rá
mosolygott.
-Oh, ne! Mennem kell! Szia Móni! Még látjuk egymást!- mondta P.J és elrohant.
-P.J.- mondta Móni hallkan.
Mónika is haza sietett. Bepaklta a fontos cuccait. Minden hirtelen történt. Ez az egész nyeremény dolog hogy tudta így
felforgatni Móni életét!?
A repülőn Móni mellett Petra ült, előtük pedig az anyukájuk.
-Nem Helsinkiben él Lauri?- kérdezte Petra.
-Jaj, hagyjál már Petra! Igen, azt hiszem ott.- mondta Móni.
-Remélem találkozom vele! Nagyon bele zúgtam! Minden barátnőmnek van pasija, csak nekem nincsen.- mondta Petra szomorúan.
-Talán picit fiatal vagy még hozzá nem?- kérdezte Móni anyásan.
-12 éves vagyok! Mírának is van már szerelme, akivel már randizott is.- mondta Petra.
-Milyen Míra? Ő hány éves?- kérdezte Mónika.
-14. Valami P.J-be. Azt mondta, hogy a randijuk szuper volt!- áradozott Móni húga. Móni aki kávét szörcsölt magára
öntötte az egészet. A lány felordított. Ugyanis a kávé forró volt. Petra segítségével hamar letörölte, de még mindig
nézték őt.
-Nyugi, nyugi! Így ni! Már nem is látszik, annyira.- mondta Petra.
-Köszi!- mondta Móni hálásan. Vajon milyen lehet ez a Míra? És P.J vajon érez iránta valamit? Nincs semmi esélyem már?
Ugyan, Míra biztos valami menő csaj lehet, aki teljesen népszerű. 7 óra utazás után érkeztek meg.
-Juj, de jó!- mondta Petra. Móni azonban nem volt ennyire boldog. Ahogy Lauri egyszer nyilatkozta, ez a város tényleg
pici volt. A család egy hatalmas sárga házban telepedett le.
-Ez csodálatos!- mondta Petráék anyukája. Móni ismét felvette a mosolyát, amiben alig volt őszinteség. Habár... Tényleg
nem szörnyű ez a ház! Biztos a város is tök jó! Miért szomorkodjon?
-Anya, elugrok körbe nézni!- mondta Mónika.
-Hadd menjek veled!!- kérte Petra.
-Majd később rendben?- ajánlotta Móni. Petra bevágott egy tetetett szomorú arcot és elvonult a nappaliba. Móni pedig
gyorsan lelépett "otthonról". Csak sétált a járdán, gondolataiba merülve. A suliban úgyis őszi szünet van, el kell
felejteni a matek leckéjét és a töri felelését is. Nem érdekelte P.J. Semmi!
-Nekem miért nincsenek barátaim? Petrának vannak, P.J-nek vannak, nekem miért nem?- kérdezte a lány hallkan és
megtörölte könnyes szemeit. Elkezdett vacogni. Nem akart haza menni, inkább körül nézett. Egy hangulatos kocsmát pillantott
meg. Nem szereti az ilyen helyeket, de bement. Mi baj történhet? Bent meleg volt és kevesen is. Az egyik asztalnál egy
részeg pasi ült. A másiknál 4 fiú és 2 lány a pultnál pedig 4-5 -en. Most jutott eszébe, hogy nem tud finnül. Szerencsére
az angol ment neki. A zsebébe nyúlt, de nem volt nála semmi. Amúgyis, nem is ismerte az itteni pénzt. A homlokára
csapott. Biztos az anyjánál van, a jegyek mellé csak kaptak valamit. A pultos felé fordult.
-Mit adhatok?
-Hm. Izé.- mondta a lány zavarban. Egy mellette ülő srác megszólalt.
-Írd a számlámhoz!- mondta a srác. A fiún, bár meleg volt sapkát hordott. Szemei zölden villogtak.
-Te Lauri vagy?- lepődött meg Móni. A fiú elmosolyodott.
-Kérj valamit!- mondta a srác és a pultos felé bökött.
-Oh, köszi! Egy kávét kérek, ha van!- mondta Mónika. Lauri is azt szürcsölt.
-Tudod, a repülőn magamra borítottam.- mondta Móni. A pasas elé rakta az italt.
-Hogy hívnak?- kérdezte Lau.
-Móninak. Téged meg se kérdezlek. A húgom szerelmes beléd!- nevetett a lány. Lauri zavarba jött.
-Nem hiszem, hogy itt élsz. Jól sejtem?- kérdezte a fiú.
-Jól. A családdal itt tartjuk a szüneteket.- mondta Móni.
-Te mégsem vagy boldog.- mondta Lau.
-Jól látod.- mondta Móni. A lány mesélt az iskoláról, hogy ki az a P.J. és mesélt arról is, hogy nincsenek barátai.
-Ha szeretnéd, én szívesen lennék a barátod.- mondta Lauri mosolyogva. Móni sosem volt ennyire boldog.
-Komolyan?- kérdezte a lány örömkönnyek között.
-Persze!- mondta és átölelte a lányt.
-Ami pedig Mírát illeti, nem hiszem, hogy komoly. Amit meséltél, abból arra következtetek, hogy tetszel neki. Gondolom
abból, hogy rocker.- mondta Lauri. Mónival összemosolyogtak.
-De ha tényleg le akarod nyűgözni, akkor van egy ötletem!- mondta Lauri és megfogta Mónika kezét. Kimentek a helységből,
egyenesen egy cd boltba. Egy szőke rasztás hajú csávó volt az eladó. Kecske szakálla és szemüvege is jellemezte.
-Hello Babaface!- köszönt a párosnak.
-Jaj, hagyjál már Scott! El vihetnék egy Hide From The Sun cd-t?
-Magadnak vagy a csinos barátnődnek?- kérdezte Scoot.
-Egy srácnak, akinek P.J. a neve.- mondta Lauri. Móni hálás szemekkel nézett barátjára.
-Értem. Felírom, ok?- ajánlotta Scoot és át nyúlytotta a legújabb Rasmus albumot.
-Köszi Scoot!- mondta Móni és Lauri. Az énekes dedikálta, majd Móninak adta.
-Kezdésnek megteszi majd a srácnál!- mondta Lau.
-Nagyon köszönöm!- mondta Móni és egy noteszt vett elő, amit suliban szokott használni.
-A húgomnak is szereznél egy jó napot?- kérdezte mosolyogva a lány. Lauri vigyorogva dedikálta a noteszt. A két barát
a másnapot leszámítva állandóan mászkáltak. Ugyanis a másnapon Petrával töltötte az idejét Mónika. Vasárnap fájdalmas
búcsút vettek egymástól. A család boldogan szált fel a repülőre. Az anyuka, mert rendelt egy vadi új szekrényt, Móni,
mert szerzett egy barátot és Petra mert a nővére a repcsin átnyúlytotta neki Lauri autogrammját. Móni legalább 25-ször
mesélte el az egész találkozását az énekesel. A hosszú út után, a hosszú alvás következett, ami után pedig a fájdalmas
és hétkönapi reggel. P.J. nem ment suliba, ezért Móni válalta el a házi házhozszállítását. Mónika vett egy nagy levegőt,
és csöngetett. P.J. kirohant.
-Szia Móni!- köszönt a fiú.
-Szia! Beteg vagy?
-Nem teljesen. Csak a fejem fáj, de ez legalább egy indok, amiért nem kellett suliba mennem.- mondta P.J.
-Nem jösz be?- kérdezte a srác.
-Nem, jó itt a kapuban.- mondta Móni, aki nem akarta megkockáztatni, hogy a ház felé hatalmasat esik majd. Elővette
az egyik füzetét és átnyúlytotta.
-Ebbe mindent leírtam. Matek, biosz, nyelvtan, angol, és kémia.- mondta Móni.
-És még valami!- mondta a lány és a fiú kezébe nyomta a Rasmus cd-t. P.J. hatalmasat csodálkozott.
-Ezt hogy szerezted meg dedikálva?- kérdezte a fiú és megölelte a lányt.
-Ugyan, semmiség volt.- mondta Mónika pirosan.
-Kérlek, gyere már be!- könyörgött a fiú.
-Na jó!- mondta Móni és felmentek a srác szobájába. Mindenhol Metallica poszterek voltak, az íróasztalon pedig cd
lejátszó. Az ágyon a Dead Letters hevert. P.J. picit össze pakolt, majd leültek. A fiú a cd lejátszóba rakta a HFTS cd-t.
Csendben hallgatták a Shot című dalt.
-Szeretnék valamit mondani neked!- mondta Móni. P.J. mobilja pittyegett.
-Áh, szia Míra!- mondta P.J. a telefonba. Móni lelke össze tört.
-Nekem mennem kell!- mondta Mónika és kirohant a szobából.
-Móni!- kiabált utána P.J. Mónika megfordult.
-Mi a bajod?- kérdezte a fiú.
-Nem fontos P.J!- mondta Móni, de a srác elkapta a kezét.
-Engedj el!- mondta Móni és a lejátszó távirányitóját a falhoz vágta. A cd a Don't Let Go- ra ugrott.
-Ez hiányzott!- mondta a lány.
-Móni, én szeretlek!- mondta P.J. Elengedte a lányt. Móni némán nézte őt.
-És Mírát is?- kérdezte Mónika.
-Míra az unoka tesóm! Ah, most már értem.
-Mit értesz?
-Míra barátját P.G-nek hívják.
-Tehát nem veled randizott?- kérdezte Mónika.
-Nem. A haverommal.- mondta P.J. Mónival megölelték egymást.
-Szent a béke?- kérdezte a fiú, de Mónika válasz helyett megcsókolta őt. Egymást átölelve hallgatták a Rasmus cd-t.

By: Cselló