Tél volt. Zita a hóviharban hazafelé ment.

-Te jó ég! A tesóm képregénye miatt most itt vagyok ebben a szörnyű hóviharban.
-Azt hiszed nekem jobb? - hallatszott egy szelíd hang.
-Ha???? Olyan a hangod mint...
-Egy 130 centis, fekete rókának, akinek egy arany digivice van a szájában és alig tud tőle beszélni?
-Juhéé! Miért jöttél vissza?
-Hát, sajnos nem baráti találka miatt.
-Hát akkor?
-Virusmon miatt. Az egész Digivilág romokban hever, az idilli hely a múlté. Haza megyünk?
-Még szép! -mondta ordítva Zita, de nem azért mert NightKyubimon hülyeséget mondott, hanem azért, mert egy halom BalckBirdmon vette őket körül.

BLACKBIRDMON
SZINT: ROOKIE
TÍPUS VIRUS
CSOPORT: MADÁR
TÁMADÁS: PENGETOLLAK, SÖTÉTSÉG SÜVÍTÉSE

-Én gondolom csak azt hogy bajban vagyunk? - kérdezte Zita.
-Igen. Egy BlackBirdmon van itt. Egynek érzem csak a szagát, és ha csak 1 van akkor...
-Könnyen le lehet győzni!
-Feketeeeee gyémántoooook!
-A hologrammok eltűntek! De hol az igazi?
-NightKyubimon, ott!

Zita egy háztetőre mutatott.

-Győzteteeeek!

És a BlackBirdmon eltűnt.

-Na megyünk?
-Várj egy percet!
-Teleport!
-Itthon vagyunk
-*szimm,szimm*.
-Mit szogolgatsz?
-Itt van ő is.
-Ki?
-Hát ki lenne! IceGatomon!