Interjú Hádésszal

Interjúalanyom, Hádész, az Alvilág istene személyesen fogadott  titokzatos, ámde hangulatos és gyertákkal, illatosítókkal díszített lakosztályában, habár elég problémás volt az utam a Pokol legmélyebb bugyraiba. A fogadtatás kellemes volt, a bejáratnál halott haiti lányok vártak, kezükben orchideafüzérrel. Miután előadták "haláli" táncukat, egy szem nélküli inas átvezetett egy hosszú, félhomályba borult folyosón, majd a folyosó végén lévő ajtót kinyitva beléptem a helyiségbe. Klór és enyhe bűz csapta meg az orromat, és mire észbe kaptam volna, az inas elém sietett.

-Elnézést, ez a mosdó!

Kis idő múlva  a "Nagy Úr" szobájában találtam magam, majd helyet foglaltam a látszólag derűs Hádésszal szemben.

-Üdvözlöm. Nos, miként is mutathatnám be Önt, hisz valójában mindenki nagyon jól ismeri...

-Hmm... (Hádész mosolyog) nem hiszem. Sokan gondolják, hogy egy szívtelen és öntelt isten vagyok, de igazság szerint eléggé megértő és korrekt személyem. Sőt, minden évben lottósorsolást is tartunk, nem kell adózni és inflációra sem lehet emlékezni már évszázadok óta.

-Akkor nagyon jó,  úgymond sorsa van az itt "élő" embereknek. Hallottam, hogy Ön nagy sportrajongó. Igaz ez?

-Már régóta hódolok kedvenc sportomnak, a hullalovaglásnak, amit szerencsére minden akadály nélkül űzhetek. Ha esetleg nem úgy jönnek össze a dolgok, akkor a haverjaimmal a "Mészárszék" nevű pub-ban sörözve végigbeszéljük az estét, majd átugrunk a közeli sztriptíz bárba, ahol a fő attrakció Aphrodité és Kirké istennők duója.

-Elnézést, én úgy tudom, hogy az Alvilágban nincsenek nappalok és éjszakák.

-Ez is egy banális tévedés! A nappalok és az éjszakák váltakozása szabályos időközönként történik. Azt meg nem mondom, mennyi ideig tart az egyik és a másik, de ez senkit sem érdekel.

-Mindenki így fogja fel az életet a Pokolban?

-Persze, hiszen minek aggódniuk a jövő miatt, ami az itt élő embereknek nincs és nem is lesz.

-Pletykákból és bulvárlapokból tudom, gyengéd szálak fűzik Kalüpszó istennőhöz...

-Valóban volt egy rövid kapcsolat közöttünk, de ez azt hiszem csak kettőnkre tartozik.

-Persze, persze, megértem. Tudja, régi ismerősöm Kiszel Tünde művésznő, és amikor meghallotta, hogy Önt fogom meginterjúvolni azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy...

-Tűzpiros, szegecses bőrnaci.

-Á, értem. Köszönöm. Nagyon hálás lesz Önnek.

-Mondja meg neki, kérem, hogy üdvözletem küldöm a Pokolból, és  remélem, hamarosan találkozunk...:)

-Rendben, átadom. Mondja, nem idegesíti a sok halott jelenléte, mert például nekem eléggé megrázó lenne, ha akár csak egy órát is el kellene itt töltenem.

-Nem, már hozzászoktam. Az elején ez a bűz nekem is undorító volt, és a sok vér meg fej nélküli ember láttán elfogott a rosszullét, de amióta bevezettem a fenyő-illatosítót mindenhova (és mindenkibe), és költséges szobalányokat vettem fel, sokkal kultúráltabb a helyzet. Mondjuk azért van néhány gyomorforgató dolog még most is.

-Az Alvilág isteneként nem szokott néhanapján a felszínre járni, vagy esetleg vágyni?

-VÁGYNIIIII? Isten ments! Még az kéne, hogy a felszínre szegődjek. Viszont ha lehetne egy földi életem, valószínűleg vagy miniszterelnök, vagy kéményseprő lennék.

-Miért pont ez a kettő?

-Szimpatikus szakmák. Mindkettő fekete "mocsokban" turkál.

-Nos, köszönöm a beszélgetést, egy élmény volt.

-Nekem is. Talán nemsokára más körülmények között futunk össze.