Mandula József 4
2005.10.17. 11:38
Mandula József
Hiányok hiánya
Krokodilkönnyekből a bánat,
fakó csendéletből az élet.
Bús kacagásból a hetedik
krajcár, lélegzetből a lélek.
Hiszekegyből a kétszerkettő,
a hol-volt-hol-nem-voltból a volt.
Kihűlt csipkebokorból Isten,
összedőlt keresztfáról a Holt.
Mandula József
Hétköznapi ballada
Eső után, csupa lim-lom között,
a Tisza partján járok, a visszahullott
imák erdejében, hol háttal állnak
egymásnak a fák s félelemtől
szemetes az álom, ahol nem-vetők
aratnak és az át-meg átkeresztelt
utakon újraosszák a nyomorúságot.
Hol eszement víziók tele kiűzi
szép szavainkból a nyár melegét.
Talpam alatt faág reccsen, fekete
zajt csap a léptem. Harmatos-hűs
lombsátorból madár surran, megriadt.
Röpte hiányt hintáztat nyárfalevélen.
Leülök egy fényes kőre és sokáig
nézem ahogy végeláthatatlan sorokban,
talpig nehéz fegyverzetben, a front
felé vonulnak szívemből a katonák.
-Emlékezetből kizuhant szavak
hevernek szanaszéjjel a rakodóparton.
Tűzbenézők, átlátszószívűek, véznák,
madárcsontúak. Szárnyaszegett mind.
Közöttük, ázott kabátban, pocsolyából
pocsolyába ténfereg, lábbal tapos
kék eget a nehézléptű nappal.
Mandula József
Feltámadt éj
Dőlni-kész falak.
Beszegezett hét ablak,
leláncolt ajtók.
Kidobott tükrön
kapirgáló ködmadár.
Félhomály, árnyak.
Hunyorgó zajok.
Hívógombon matató
ijedt gyenge fény.
Mandula József
Évszakok
A fákon, az úton, a kertben
mézédes színek. Nyár van.
Fölborult a hőség kosara.
A fényben zuhanyzó parkban
rózsaillatú leveleit újra-újra
olvasgatva, egy telefirkált
padon üldögélt, lenge ruhában.
Még magához szorította, majd
széjjeltépte valamennyit, és
az apró kis darabkákat a
hétágra izzó Nap fele dobta.
A visszahulló fecnipihéktől
összeborzadt. Azt hitte, hó esik
és megfagyott a lenge ruhában.
Mandula József
Eperjeske
„Ahol születtem: falun volt,
ott sarkon állt a sarkibolt.
S a szélin széles faluszél,
hol szeles időn fútt a szél.”
/ Simonyi Imre /
Epreskert lehetett egyszer e hely
- meg nem lelt felelet perzsel-,
s lett csendes emberek helye
szeles keleten. Sebes csermely
mellett hegytelen terep, melyen
ezer ember letelepedett. Keskeny
rendezett telkeken megszentelt
fedelek, benne rend s meleg.
Neve embereket serkent felemel,
melyeket e helyhez lelke
szegez le. Lehetett epreskert e
hely egyszer –perzsel meg nem
nem lelt felelet-, s lett emberek
csendes helye szeles keleten.
Mandula József
Diótörő /Nagyon fájl /
Holt tenger mossa az éjszaka gödreit. Ázott képek remegnek az örök vízen, szétkaszabolt hálók a vibráló habban.
Az erőtlen vonalakon súlytalan pontok. Csendvírus, Megszakadt az összeköttetés. A sehol se fogott jel: hínárral beszőtt roncs.
Baktatok, buktatók. Lépésvétés. Újra ! Szót cserélek szó után, más jelet küldök. Fékeveszett harc a kirekesztő kóddal.
Kémlelem, nem lelem. Elfogyott a jelszó készlet, az összes szó már lomhalom. Ébren tartott álmom mélyíti az időt.
Benne most, a tűzpatakon túl, a szelíd sárkány szájkosarában, egy tehetetlen sóhaj csupa üszők, füst, korom és pernye.
Holt tenger mossa az éjszaka gödreit. Ázott képek remegnek az örök vízen, szétkaszabolt hálók az örök habban.
Mandula József
Csendvirág
/ Szavaim /
Hallgat a szirt, nincs
szava mélynek. Csendvirág
nyílt a szívekben.
Gyökere éjben,
virága fényben. Szára
kezemben. Tépem.
Hangom az arcom.
Mi vagyok, ha hallgatok
színhazug csendben?
Tépem. Kezemben
szára, fényben virága.
Gyökere éjben.
Tépem, tépem, tépem…
Mandula József
Bizonytalan rekviem
/ Hajnal dől már az égnek,
kövekkel völgybe hegy biceg,
félek, Istenem, félek,
szégyen a vers, ha senkinek. /
/ Szöllősi Zoltán /
Légy szó mindhalálig, vagy örökre hallgass,
hogy nyugodtan alhass. / Alkoss, gyarapíts…/
Húzd rá! …de mégse! A kutya se olvassa.
Vagy mégis? Dog ma a vers. Istenhátamögötti
kivert szókutya. Roskatag csillagok lábánál,
nyáleregetve, mint hegyben az omlás meglapul.
Nem kell! –zúgják kifosztott kagylók, csendre
intett harangok. Üres csigaházak, leállt szívek
visszhangozzák: nem kell! Zárba tört kulcsok,
félig égett könyvek, bealudt tüzek sistergik:
nem kell! Csörömpölik dallamtalan bamba dalok.
Kocsmából imbolygók motyogják, locsogják
holt vizek, égi és földi csatornák: nem kell!
Hangjuk parttalan. Hömpölyög, háborog,
mint szennyes ár, hullámsír, nemkell-óceán.
Telihold van, alszik a pásztor. Farkasüvöltésben
áznak az aklok. Kitörök! Vagy be? Dördül a
hangom. Átlőve testem, újra elestem. Vagy még se?
Mandula József
Az utolsó szó
/ Petőfi Sándor /
A sokasodó
hullahegyek közt,
lélekszakadva,
rohan szalad,
szinte száll!
Szívéhez kap,
mintha lándzsaszúrás
érte volna,
de meg nem áll.
POTOMSÁG !-szól és
a sokasodó
hullahegyek közt,
lélekszakadva,
rohan szalad,
szinte száll !
A törmelékúton, az
égő fahídnál beérte
egy dzsidás…
A vérrel átvert honmezőn
sírja sehol.
Amikor leroskadt,
mi estünk el vele.
Betűnként vegyétek,
ez az ő lelke:
„ Talpra, Magyar ! „
Mandula József
Áruvédjegy
/József Attila/
________________
TÉRDIG VIRÁGBAN
___________________
JÁRÓ FAGY. VISSZA
____________________
METSZETT SZÁRNY.
____________________
HARANGSZÓ, MELY
____________________
NEVEMEN SZÓLÍT.
____________________
321104190503121937
Mandula József
Aritmia
„ s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol. Óh, én
nem így képzeltem el a rendet.”
/ József Attila /
Mandula József
Áprilisi capriccio
Nem löttyen cola a teliholdra.
Nem zengi biznisz hitét ima,
Nem villan égig Hirosima.
Nem karcol felhőt büszke szabadság.
Nem győz harcban Észak Dél ellen,
Nem lesz Elvis, hotdog, CNN.
-A tegerformázta Genovában
szakadékba hullt egy különbusz
Benne ült a gyermek Kolumbusz.
Mandula József
Álmatlan-blues
„Ötven vagyok és lehetek
még húsz. Messze még a
hajnal, három óra húsz.”
Őszi homály, holt telehold.
Sár feketéll, fűstkeserű
szél didereg. Hullt levelek,
rőt lavina. Lombzuhogás
ködkoronás fát kaszabol.
Lusta eső gyenge, fakult
pókfonalán éjszaka lóg.
Puszta fején dérdiadém.
Néma sötétben az álom
ablakatört háza felé
barna folyam árja vonul.
Habja előtt fagy toporog.
Vaksi, sivár árva a táj.
Hajnalodik. Távoli fény.
Égi mezőn átrobogó
tűzszekerek fénye vakit…
Mandula József
Adjon az Isten
„…adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet-…”
(Nagy László)
Társat, kincset, szót szóért,
szelíd hitet, jót jóért.
Termő
|