Az előző rész tartalmából: Martint egy digimon, BlackMiracmon találta meg. BlackMiracmon elvezette őt, a nővéréhez, hogy majd ők segítenek neki visszajutni a lányokhoz. De Miracmon nem hisz Martinnak, csak az után mikor már, a gondolataiba nézett. Késő volt, így csak másnap keltek útra. Mikor már visszataláltak, mindenki megismerkedett a két digimonnal, és ők is velük tartottak. De eljött az éjszaka, és egy barlangban szálltak meg, de BlacMiracmonnak, egy szörnyű látomása lett.

Mindenki aludt, még BlackMiracmon is. De az a barlang fura hangokat adott ki. Mintha szellemek, vagy más ilyesmik, élnének benne.

- Húú... Játszuunk!... Gyertek idee... -szólt valaki, vagy valami, vékony, és ijesztő hangon.
- Ti is hallottátok ezt? -ébredt fel Nelli.
- Mit? Hol? -kérdezte Martin.
- Ti nem hallottátok? -kérdezte ismét Nelli.
- De én hallottam! -mondta Andi
- Én is! -szólt Bogi.
- BlackMiracmon és én is hallottuk... Mi lehetett? -kérdezte Miracmon.
- Nem tudom, de ijesztő volt. Ne mond, már Martin, hogy te nem hallottad! -mondta Andi.
- Valamit hallottam, de én csak azt hittem, hogy álmodtam..
- Játszuunk... Gyerteek... Ne hagyjatok iitt! -szólt megint az az ijesztő hang.
- Mi ez?
- A barlang mélyéből szól a hang... Nem nézzük meg? -kérdezte Bogi.
- Mi!? Én be nem megyek! - mondta Martin.
- Mi van, talán félsz? -kérdezte Nelli.
- Én? Dehogy, csak a filmekben is, ha ilyen helyre bemegy az ember, akkor az biztos meghal!
- Vagyis félsz... Akkor te menj ki, mi meg bemegyünk, és körülnézünk, hogy mi lehet ez a hang! -mondta Gatomon.
- Oké! Ez az ötlet tetszik nekem! -és már vette is az irányt ki felé amikor, a kijáratra kősziklák zúdultak, és nem lehetett kimenni.
- Nee... Ne menjetek eel! Gyertek... Gyerteek! -szólt a hang.
- Ez játszik velünk! Ki akarok menni!!!
- Martin! Ne nyavalyogj! Bemegyünk, ahogy kéri. -mondta Andi.
- Akkor kellene valamilyen világítás, mert én még az orromig sem látok! -mondta Veemon, és hirtelen a barlangnál a fáklyák kigyulladtak.
- Hmm.. Köszönöm!
- Gyerteek... Én segíteek.. Csak, nee... Ne hagyjatok egyedüül..
- Nah akkor menjünk! -és beljebb mentek. Mentek, mentek... De egy darabig még azt a hangot sem hallották.
- Ó, mondom én, hogy játszik velünk! -mondta Martin.
- Szerintem csak magányos, és szeretné, ha vele lennénk. -szólt Terriermon.
- Lehet benne valami... -de egy kereszteződéshez értek.
- Most melyiken menjünk? - kérdezte Nelli.
- Hmm... Legyen a bal... Vagy a jobb? -tűnődött BlackMiracmon.
- Hé! Te hang! Most nem segítesz nekünk!? - kiáltotta Veemon.
- Nekem van egy ötletem! Miracmon! Ha azt meg tudtad mondani melyik oszlop, hova visz, meg tudnád azt is mondani, hogy most merre menjünk? -kérdezte Martin.
- Megpróbálhatom! -és erősen koncentrált de... -Nem... Valami, vagy valaki zavarja az erőmet... Sajnálom..
- Semmi baj! Akkor ...
- A jobb... Oda menjeteek... A jobb oldalibaa...
- Na végre! Akkor menjünk!
- Vajon ki ez a hang?
- Fogalmam sincs, de azt mondja, hogy menjünk oda hozzá... Az is lehet, hogy egy digimon. -mondta Andi, Nellinek.
- Digimon, ilyen ijesztő hanggal? Nem tom’... Meglehet, de... Én nem nagyon hiszem. -mondta Martin.
- Szerintetek mennyi az idő? -kérdezte Bogi.
- Miért? Egyébként, nem tudom... Mióta itt vagyunk a Digivilágban azóta az összes gépem elromlott... Sem a mobilom, sem az órám nem működik. Bocs. -válaszólt Nelli.
- Nem mondtuk volna? -szólalt meg Miracmon.- Itt minden gép, elektromos dolog tönkremegy.
- Csak azért kérdeztem, mert hát... ma van a táncversenyünk, és mi nem vagyunk ott... - mondta szomorúan Bogi.
- Tényleg! Ó... de hát...
- Most vannak fontosabb dolgaink is, például egy világ megmentése. -mondta Andi és a többiek rábólítottak. Majd megint csak mentek hangtalanul. A lányok nem mutatták ki, de nagyon is féltek... Andi ezt komolyan vette, és talán ő nem félt... De az sem biztos. Érezték, hogy ott valahol bent, van valami... csak azt nem tudták mi.
- Ó, kifáradtam! -ült le Veemon.
- Mi is... Pihenjünk egy kicsit! -mondta Terriermon és egy kicsit lepihentek. De elnyomta őket az álom. Sokat aludtak és még fele úton sem voltak talán.
- Ébredjeteek... Gyertek hozzám! Jöjjeteek!
- Hallottátok?
- Igen! Menjünk tovább! - és tovább is mentek. Amíg...
- Ó ne! Zsákutca! Az a hang becsapott minket!
- Én meg mondtam, hogy... - és a falból ki jött egy gyertyaszerű digimon.
- Nem csaptalak be titeket! -és már normális hangon beszélt.
- Áá! Ez az a digimon? -ijedt meg Martin és ijedtében Andi nyakára ugort.
- Szállj le rólam! -és Andi Martint a földhöz vágta.
- Te vagy? Te vagy az a digimon, akit mi kerestünk? -kérdezte Veemon.
- Igen! Nagyon rossz itt egyedül, főleg úgy, hogy a barlang, ha kiáltok ijesztővé váltja a hangomat, és mindenki megijed. Kösz, hogy ti nem ijedtetek meg!
- Nincs mit! De ha ennyire rossz itt, akkor mért nem mész el innen?
- Én nem igazán szeretem a világost, és még inkább a meleget! Én az olyan helyeket szeretem, amik hidegek, és sötétek. Én tudjátok olyan fajta digimon vagyok, mint egy szellem. Tudok tárgyakat a gondolataimmal mozgatni, egy-kettőre tüzet gyújtani és átmászkálni a falon.
- Várjál! Majd a digivice mindent elmond. -mondta Nelli, és analizálta.

Analizálás: IceCandlemon
Szint: rookie
Típus: adat
Csoport: szellem digimon
Támadás: Jeges láng, rémisztő szemek, védőburok

- Aha! De ha ez a barlang nem jó neked... Akkor... Mért nem keresel egy másik barlangot? -kérdezte Gatomon.
- Bár ilyen könnyű lenne... Gyertek velem! -és IceCandlemon visszavezette őket a kijárathoz. És valamilyen szellem erővel a sziklákat arrébb vitte, és a kijárat szabad volt de...
- Próbáljon valamelyikkőtök kimenni! -mondta.
- Oké majd én! -szólt Martin, de valamilyen pajzs visszatartotta és nem jutott ki.
- Hát ezért nem megyek másik barlangba. Mert nem bírok kimenni.
- De nekünk dolgunk van! Le kell győznünk Myotismont! -mondta Andi.
- De ez a barlang nem enged ki! Mindennel próbálkoztam de nem, nem tudtam kimenni...
- De nekünk ki kell jutunk! -kiáltott Nelli IceCandlemonra.
- De, de! Erre most nincs időnk! Erre a barlangra valamilyen átkot szórtak. -mondta Miracmon.
- És azt nem tudod, hogy milyen átok ez?
- Nem... De valahogy le lehet győzni...
- BlackMiracmon! Nem tudnád valahogy visszaforgatni az időt úgy, hogy még nem vagyunk a barlangban, de IceCandlemon velünk van? -kérdezte Martin.
- Persze! Megpróbálhatom! -mondta.
- Nem! BlackMiracmon még nem használhatja különleges képességét! -szólt Miracmon.
- Miért? Ez most vészhelyzet! Vagy féltékeny vagy rá? -kérdezte Veemon.
- Én? Én nem vagyok féltékeny! Csak az idő visszatekerése sok erőt igényel!
- De Miracmon, meg tudom csinálni! Csak fogjátok meg egymás kezét! -mondta BlackMiracmon.
- Jól van, csináld! -és mindenki megfogta egymás kezét, és egy kört alkottak, BlackMiracmon pedig a kör közepébe ment, és erősen koncentrált. Majd egyszer csak kint voltak mindannyian.
- Bravó! Jó voltál BlackMiracmon! Kösz, hogy ti segítettetek! -mondta IceCandlemon. -De említettétek, hogy Myotismont le akarjátok győzni... Segíthetek?
- Persze! De... Te nem azt mondtad, hogy a sötét, hideg helyeket szereted? -kérdezte Bogi.
- De! De adok egy sípot. Ez olyan hangos, hogy ti nem, de egy szellem digimon meghalja, és hogyha segítség kell, fújjatok bele, és én ott leszek! Rendben? -és adott egy sárga, nyakba akasztható sípot, amit Andi máris a nyakába akasztott.
- Rendben! Segítsünk neked új otthont keresni? -kérdezte Andi.
- Nem kell, köszönöm! Pár kilométerre van a Candlemonok, és IceCanldemonok faluja. Én ott lakom, csak elcsavarogtam, és már biztosan várnak haza, már vagy egy hónapja, hogy abban a barlangban raboskodtam. Reggelre haza is érek... nem kísértek el?
- De! Miért is ne! -és útra is keltek. De vajon miért volt elátkozva az a barlang? Talán Myotismon volt, mert tudta, hogy a kis csapat oda megy? Nem tudni... De egyszer megtudjuk.