Hét - különböző okok miatt - menekülő ember egy eleve sikertelenségere ítélt akcióba szegődik zsoldosként.

Részlet a könyvből: Nem nézhették meg egymást, mert sötétben hajtottak velük a repülőtérre. A kis teherszállító gép belsejében sem működött a világítás. Kíséretet nem kaptak, így rajtuk kívül csak a két pilóta ült a repülőben. Fegyver nem volt náluk, az alattuk tovatűnő tájnak csak csillagokat szikráztató fényeit vagy áthatolhatatlan sötétjét látták. Elhelyezkedtek a kényelmetlen üléseken, hátravetették fejüket, és tűnődtek, a leszállás perceire várakoztak. Ha Dalmba érkeznek, pótolhatják a mulasztást. Megismerkednek egymással, a munka részleteivel. Ron Jaron és Tiria Linderen kívül a többiek úgyszólván semmit sem tudtak a megbízás természetéről, de magukról a megbízókról sem. Minthogy azonban a jutalmat (vagy vérdíjat?) az akció utánra ígérték, egyikük fejében sem ölthetett komoly méretet a szökés gondolata. Nem emberbaráti cselekedetnek köszönhetik, hogy távolodnak hazájuktól, attól a földtől, melynek talaja erősen parázslott valamennyiük talpa alatt. Ezért a légi útért, s a későbbi szabadságért előbb fizetniük kell, de bármit készek végrehajtani, ha cserébe véget érnek a lidérces éjszakák, az üldözőktől való rettegés tébolya. Alig várták, hogy megismerjék társaikat, akiken velük együtt múlik: otthagyják-e a fogukat vagy sem. Arról ábrándoztak, hogy a másik hat afféle szupermen. Belevaló, dörzsölt és rátermett - mint ők maguk. Meresztgették szemüket a sötétben, hogy kivegyék a többiek körvonalait. Hiába, az éjszakát fejszével lehetett volna hasogatni. Herval próbálkozott. Amikor felvetette, hogy remélhetőleg lesz néhány szabad órájuk egy murira, mielőtt munkához látnának, valaki halkan felnevetett, a többiek ennyivel sem járultak hozzá a társalgáshoz. Ron Jar szerint a feladatról szóló tájékoztatás több részletet is nélkülözött. Vajmi keveset tudott társairól is, ezért eltűnődött Herval megjegyzésén, és gyorsan levonta a következtetést: a kissé nyers hangú úriember nyilvánvalóan egyenesen a börtönből jött közéjük. Ron nem lelkesedett ezért a fordulatért, de az utóbbi időben mind kevesebb dolog töltötte el vidámsággal. Miért éppen most akarna ujjongani? A közelében ülő vékony alak felől halvány illat ostromolta az orrát, s ez, ha nem is parfümre, de legalábbis finom szappanra vallott. Ron elvigyorodott. Ha szomszédja nem homoszexuális, akkor még rosszabb: nő. Nem is a női mivolt ejtette kétségbe, még csak nem is azért támadt rossz érzése, mert a másneműt alkalmatlannak ítélte egy dzsungelbéli túrára, inkább az aggasztotta, minő következményekkel járhat ez a társaság hat férfi között. Végül megnyugtatta magát. Mit tudhatja, hátha egy női szörnyeteg ül mellette, s csak azért nem gyújtanak világosságot a gépen, nehogy egytől egyig kiugráljanak borzadályukban. Lars Frajt, a jó illatú személy másik szomszédja is gyanakodott. Nőkérdésekben sokkal zordabb volt, mint Ron. Valaha, midőn ezzel az emberfajtával akadt dolga, a sztereotip kérdésekre többnyire egy jellegzetes frajti félmosollyal, esetleg egy aktussal felelt. Mivel a szeretkezés egyúttal az érzelmeit is pótolta, s mert mindannyiszor magas fokú élvezetre törekedett, ezzel a nőket is olyan élményekhez juttatta, melyben aligha részesültek más férfiak oldalán. Megunt kapcsolataitól nehezen szabadulhatott. Eleinte mulattatták, később émelyítették a könnyes, apró bosszúktól mérges, hisztérikus jelenetek. Utóbb ezek vezették a totális csömörhöz. Egy idő után azon kapta magát, hogy viszolyog a nőktől. Lars Frajt gyufát lobbantott. Alulról érte arcát a motoszkáló, sárgás fénysugár, hangsúlyt adva kecskeszakállának, cseresznyeszájának, jatagánra emlékeztető orrának, őszes loboncának. Ijesztő látványt nyújtott, de nem gondolt erre. Szomszédját nézte. Ron Jar előbb Frajtra, majd a lányra pillantott a lopott fényben. Végül megjegyezte: - A helyedben nem raknék tüzet a gép közepén. Ládák tolonganak mindenütt, felirataik szerint hajlamosak nagyot durranni. Lars Frajt vigyorogva elfújta a lángot, majd a padlóra ejtett gyufaszálat széttaposta a sarkával. Rögtön ezután újabbat lobbantott fel, és közel hajolt Tiriához. - Ó. Gondoskodtak a szórakoztatásunkról is. A hölgy nyilván hastáncosnő. Jobban örültem volna egy pakli kártyának, mellesleg. Mivel Tiria nem felelt, sőt még a szeme sem rebbent, Lars áthajolt előtte, hogy Ron arcát is szemügyre vegye. - Nem mondhatnám, hogy Paul Newman jut eszembe rólad. - Te sem panaszkodhatsz - felelte Ron. Herval felemelkedett a helyéről, és előrebotorkált közéjük. A gyufa Lars körmére égett. Újra sötétségbe burkolóztak. - Pajtás, csiholj még egy lángocskát. Látnom kell a hastáncosnőt, mert repeszt az erőm. - Jobb lenne, ha visszarepesztenél a helyedre - vélte Ron unottan. Herval felcsattant: - Van itt egy főnök? Mert ha nincs, akkor ülj rá a nyelvedre, úgy veszed a legtöbb hasznát. Na, hol a hastáncos lány? A medve mellkasú Herval Palmer egy pillanatra eltévedt a jótékony sötétben. Hatalmas tenyerét Lars Frajt hajára ejtette, s végigsimította rajta a válláig. Vidáman felnevetett. - Sprőd a hajad, bébi, és még zsíroskásnak is érzem. - Próbáld ki a szakállamat - sóhajtotta Lars vészjóslóan. Gyufát sercintett, arca előtűnt. Homloka közepén árnyékot vetett a fekete szemölcs. A haját simogató behemótot szemlélvén elhúzta a száját: sötétszőke, vizeskék szemű, előreugró állú fickót látott maga mellett. Az imbolygó fényben a Herval orra alatti apró sebhelyet is észrevette. - Menj a helyedre - javasolta csendesen. Herval vállon veregette, aztán a lányhoz hajolt. Vidáman vigyorgott.

- Ez a beszéd. Ugyebár a szórakoztatásomra kirendelt hölgyhöz van szerencsém? - Hány pofonnál kezdesz szórakozni? - kérdezte Tiria. A női hang hallatán a mindeddig bágyadozó másik három férfi is megélénkült a hátuk mögötti üléseken. Előbb csak felnevettek, aztán Gino Van Can előre botorkált. Mire odaért, kihunyt a gyufaláng. Ron Jar megjegyezte: - Nem kellene csillároznunk. Nem valószínű, hogy törvényes keretek között lépjük át a közbülső országhatárokat. - Neked már mondtam, hova dugd a nyelvedet - morogta Herval, majd hozzáfűzte: - A légvédelem pont ezt a gyufalángot fogja kiszúrni. - A légvédelem manapság nem indián módira, szeme elé ernyőzött kézzel dolgozik - tájékoztatta őket Gino Van Can, ha netán nem tudnák. - Rajta vagyunk a megfigyelők radarjain, és tuti, hogy senki nem akarja megakadályozni a továbbhaladásunkat. Egyébként a nevem Gino, s felettébb érdekelne, kik vagytok. Tudtommal együtt visszük vásárra a bőrünket. Gyújts lángot testvérem, hadd lássam, rokkantkocsiban ülsz-e. Tiria megmozdult Ron és Lars között. Hidegen csendült a hangja: - Úgy tájékoztattak, hogy Dalmban bemutatnak egymásnak. Meglehet, pezsgő is lesz ennek örömére. Ne fosszuk meg magunkat az élménytől. - Nem, az élményektől nem fosztjuk meg magunkat, erre máris bekaphatod az antibébi tablettát - lelkendezett Herval. Térdével meglökte Lars oldalát. - Van még gyufád? Ha sajnálod, kifizetem. Kezet ráznék ezzel a Gino gyerekkel a hátam mögött. Aztán sorra megnéznék magamnak mindenkit, beleértve a táncosnőt is. Még a te lidérces képedre is vetnék egy pillantást. Lars Frajt zokon vette a megjegyzést. Újabb gyufát gyújtott, felemelte Herval arcának magasába, és így szólt: - Nézz, grizzly barátom, lehet, hogy nem sokáig nézegetsz, egyszercsak nem lesz mivel. Valamiért nem rokonszenvezek veled, és ha sokat jártatod a szádat, esetleg ráhúzom a homlokodra. Azontúl már keveset fogsz látni. Herval a válla mellett álló Ginóra pillantott: - Egy sereg kisiskolás ellen küldenek bennünket, vagy mi az isten? Gino pajtást csak nemrég engedték szabadon a gumigatyából. A gyufás pofa legfeljebb a varázsláshoz ért, ahogy nézem. - Értesülésem szerint - kezdte Ron Jar - legkevesebb egy hetet utaltak ki számunkra, mint egymás társaságában lemorzsolandó időt. Előre látható, hogy nagyon fogjuk élvezni. Menj a helyedre pajtás, sittszagod van. A dzsungelben majd kiszellőzöl, és akkor beszélhetünk. - Hozzád nem szóltam - morogta Herval. Samy Serce előrevetette a hátuk mögül: - Szócséplés. Ha ilyen fegyelmezetlen az ipse, legjobb, ha most kihajítjuk a gépből, mert később csak bajunk lesz vele. Herval megfordult, hogy megtorolja a megjegyzést. A láng e pillanatban hunyt ki. Újra sötétség vonta be őket. Mindenki a helyére botladozott, Herval elhelyezkedett, és füstölgött magában. Néhány perc múlva felhorkant: - Hányan vagyunk? - Csak számolni nem tudsz, vagy a betűvetéssel is zűrjeid vannak? Ron Jar mély hangja hallatszott az ablak irányából. - Heten vagyunk. A gyengébbek kedvéért. Tiria szikrázni érezte a feszültséget. A medve mellkasú börtöntöltelékkel lesznek még gondok. Remélhetőleg nem őt jelölik ki a csapat vezetésére. A lány elszánta magát arra, hogy a következő összecsapás során elvegye a grizzly kedvét a vele való durva bájolgástól. Bal oldali szomszédja felé fordította a fejét, de semmit sem látott a férfiból. A gyufaláng imbolygásakor megpillantott arcélt képzelte maga elé: jókora orr és hegyes ádámcsutka maradt meg emlékezetében. Ron Jar megérezte, hogy a lány nézi. Nem mozdult: - Nem nevezném frappáns ötletnek, hogy magát idesuvasztották közibénk. Lars Frajt bólintott a sötétben: - Bizony, tudtommal egyikünk sem szopik már. - Nem is tejről volt szó - felelte Tiria. - Ha már szóba került, elárulom: azért kerültem a díszes csapatba, hogy az ész is képviseltesse magát. - A nőknek újabban eszük is van? Vagy csak magának? Nyilván valami mutáns lehet. - Lars Frajt ingerült volt, mert bonyodalmakat sejdített, és már nem is látta érdekesnek a melót, amelyről mostanáig azt képzelegte, hogy csakis azért érkezett az égből, és éppen a legjobbkor, mert ő azon töprengett, merrefelé is tűnhetne el egy kis időre, míg a maffia iránta táplált érdeklődése némileg alábbhagy. A kis teherszállító gép átsuhant velük néhány hatalmas hegy ormai között, majd leereszkedett egy fennsíkon, hogy megszabaduljon emberi rakományától.

http://www.fabyen.hu/