Egy klaszikuson keresztül világítsuk meg a verselemzés lényegét:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első
egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és
a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B.

A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz
személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél
érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja
vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik
boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók
meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti
bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló
oppozíciók.

A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka,
de nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó
pedig
önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és
fekete.

Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a
szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden
jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki
bár 'tarka', vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával,
örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a
hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a
költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon
találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.

A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az
üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez
viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'.
Az egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van
egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki
már
képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még
képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész
szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen
költeményeivel etetni őket.

A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti
egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet
sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért
maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői
nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is
szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata.
Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű
MERT
nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris
sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe,
esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb
kettősség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint
értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az
élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.

A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már
említett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni /
ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli
jelentősege van itt a többes szám első személynek, vagyis mi
mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az,
ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig
foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is
foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és
végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít
majd, "ahol tejet kapni", tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét
ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi
céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok
legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos
formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán
sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások
közé.

Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?