Az előző rész tartalmából: A kis csapatott megtámadta egy MetalGarurumon sereg, akik Myotismonnak dolgoztak. A gyerekek vesztésre álltak, de Veemon és Terriermon átváltozott ExVeemonná, és Gargomonná. De az ellenség eltűnt, így folytatták az útjukat, de egy rózsaszín oszlop beszippantotta Martint.

Martin a Digivilág egyik egészen más részére pottyant és elájult.

- Hahó! -szólt egy vékony hangocska hozzá (hasonlított Calumonéra)- Jól vagy?
- Igen... Azt hiszem... Te ki vagy? Várjál! Majd a digivice megmondja!- és Martin analizálta.

Analizálás: BlackMiracmon
Szint: rookie
Típus: vaccine
Csoport: szent állat
Támadás: csillagháló, rejtélyes éjszaka, idő forgatag, mágikus csillag

- Szóval BlackMiracmon a neved...
- Igen... És Te ki vagy?
- Igen, én kivagyok, és te? Ja, hogy ki vagyok? Martin. A barátaimmal jöttünk ide, hogy Myotismonnal végezzünk, de én ide kerültem, és nem tudom, hogyan térjek vissza...
- Semmi gond! Majd mi segítünk!
- De ki az a mi?
- Én és a nővérem, Miracmon.
- Oké!
BlackMiracmon Martint egy kunyhóhoz vezette, majd bementek és ott egy hasonló BlackMiracmonnal találkozott.
- Hello Miracmon! Ő az egyik új barátom.
- BlackMiracmon! Hányszor mondtam, hogy ne bízz meg mindenkiben, mert még átvágnak! -szidta Miracmon, BlackMiracmont.
- Elnézést, de én nem akarok senkit sem átvágni...- mondta Martin, majd analizálta.

Analizálás: Miracmon
Szint: rookie
Típus: vaccine
Csoport: szent állat
Támadás: elmezavar, csodás fény, ezüst cseppek, a nap csodája

- Te egy szelídítő vagy? -kérdezte Miracmon.
- Ja! Vagyis nem igazán... Digivice-om van, csak digimonom nincs...- és BlackMiracmon nagyon megörült.
- Hallottad, nővérkém, nincs társa! Akkor... Esetleg...
- Nem BlackMiracmon! Ő biztos nem a te társad!
- Mért kell ilyen ünneprontónak lenned...
- Pűű! Valaki elmondaná végre, hogy mi folyik itt? -kérdezte Martin. (ez a „Pűű!” a szokásos beszéde)
- Majd én elmondom!-mondta Miracmon -BlackMiracmon már régóta azt szeretné, hogy legyen egy társa, de ez lehetetlen, mert ő uralja a Digivilágban az idő hatalmát. Tud utazni az időben, vagy éppen lefagyasztani azt. Én pedig elmezavart, vagy ilyesmit tudok megidézni...
- Az király! Na de én nem akarlak titeket átverni!
- De akkor, hogy lehet, hogy pont ide szegődtél??- kérdezősködött Miracmon.
- Ez hosszú... De elmondom. Myotismont jöttünk megállítani, három barátommal, de egy harcba keveredtünk és a végén eltévedtünk. Engem pedig egy rózsaszín oszlop beszippantott és ide hozott, aztán BlackMiracmon rám talált és azt mondta, hogy tudtok segíteni abban, hogy visszataláljak a barátaimhoz, majd ide vezetett. A többit már tudod.
- Nos... Ha valóban azért jöttetek, hogy Myotismont legyőzzétek, akkor nem bántalak... De nem nagyon hiszem el a mesédet...
- Miracmon! Hogy mondhatsz ilyet!?- mondta BlackMiracmon- Ha nem hiszel neki, kutass az elméjében! Az csak nem hazudik!
- Mi-mi-miről van most szó? -kérdezte Martin kicsit félve.
- Belenézek az emlékeidbe! Ha igazat mondtál az előbb, ugyanazt fogom látni, mint amit mondtál.- és Miracmon bevetette különleges képességét, és Martin elméjében, és emlékeiben kutatott. De ugyanazt látta, mint amit a fiú mondott.
- Na... Mit láttál?
- Igazat mondott. Bocsáss meg, hogy nem hittem neked!
- Semmi gond! A lányok már csak ilyenek! De akkor segítetek nekem?
- Persze! De... Még a nevedet sem tudom. -szólt Miracmon.
- Ja! Martin vagyok!
- Oké Martin! Segítünk! De csak holnap! Most már nincs rá idő.
- Idő? Majd én megoldom! -mondta BlackMiracmon.
- Nem! Nem lehet! Még ne használd erre az erőd!
- Miért ne...
- Már amúgy is késő van... Majd máskor! Addig is, feküdjünk le! Ööö... Martin... Csak két ágy van... Azok is kicsik... Remélem nem baj, hogy a földön kell aludnod.
- Dehogy baj!- és lefeküdtek. BlackMiracmon még ébren volt. Egyszer csak egy látomása lett. Látta, ahogy Myotismon megtámadja, a csapatott, de csak ennyit látott.
- Hú, de megijedtem! De... Ha ez egy látomás volt, akkor... Ez be is fog teljesülni. Jaj ne!- majd lefeküdt és gondolkodott, hogy mit tegyen. De elnyomta az álom. Reggel korán keltek, és útnak is indultak.
- Tulajdonképpen, hogyan fogunk visszamenni abba a világba, ahonnan én jöttem?- kérdezte Martin.
- Majd BlackMiracmon megállítja az időt, és keresünk egy olyan rózsaszín oszlopot, ami visszavisz, így nem telik az idő. -mondta Miracmon.
- Jó, de honnan fogjuk tudni, hogy melyik oszlop hova visz? -kérdezte Martin.
- Majd Miracmon kiszagolja! Hidd el, képes rá! -mondta BlackMiracmon.
- Ja, oké!
- Na, akkor kezdem, megállítom az időt. -mondta BlackMiracmon majd lehunyta a szemét és hirtelen megállt minden. -Sikerült!
- Na akkor útra fel! -és már vagy 2 órája mentek és nézegették az oszlopokat, de egyik sem az volt, amit kerestek. De...
- Mi az, nővérem? Ez az? -kérdezte BlackMiracmon.
- Igen. Vagyis visszaállíthatod az időt.
- Rendben. -és már minden ment úgy, mint azelőtt. Közben a többiek mindenhol keresték Martint.
- Oh! Vajon hol lehet? Már mindenhol kerestük! Nélküle elvesztünk! -nyavalygott Andi.
- Andi! Ne nyavalyogj! Biztosan megtaláljuk! Valamikor... -de ekkor hirtelen megjelent előttük Martin, BlackMiracmon, és Miracmon.
- Martin! De jó, hogy újra látunk! - kiáltotta Bogi és Terriermon.
- De... Kik azok ott melletted? -kérdezte Nelli.
- Ők itt: BlackMiracmon és Miracmon. Ők segítettek visszajönnöm ide!
- Hello! -köszönt BlackMiracmon.
- Hi! Nem tartotok ti is velünk? Myotismont akarjuk legyőzni, és jól jön a segítség!- mondta Andi.
- Miracmon? Légyszi! Jól jönne már a társaság! -mondta BlackMiracmon.
- Nem bánom! Veletek tartunk!
- Rendben! Na, akkor útra fel! - kiáltotta Veemon, és útra is keltek. Mentek, mentek, és mentek de nem értek sehova.
- Ahj, meddig kell még gyalogolnunk? Nemsokára beesteledik! -mondta Gatomon.
- Honnan tudod? Ugye emlékszel, hogy itt csak éjszaka és nappal van?- kérdezte Miracmon, és máris éjszaka lett.
- De jó! Most hol alszunk? -kérdezte Bogi.
- Ott! -mutatott egy barlangra BlackMiracmon. - Ott van egy barlang! Ott majd aludhatunk!
- Rendben! -és odafutottak, majd le is feküdtek. BlackMiracmon megint ébren volt, és megint egy látomása lett. Ugyanaz volt, mint amit múltkor látott, csak most többet. Nem csak azt látta, hogy megtámadja Myotismon a gyerekeket, hanem azt is, hogy pontosabban Martint támadja meg. De már megint vége lett a látomásának, és megint nem tudott meg többet.
- "Már megint ez a látomás! Remélem ez nem igaz!" -gondolta majd elaludt. Vajon meddig fogja BlackMiracmont ez a látomás zaklatni?