A hanyatló kor kezdete

 Por száll a völgyben,

cédrusok lombjain

már a hold nevet,

homokszemcsék őrzik

a nap hevét,

bor nélkül nem lehet

átélni az éjt,

olajfák alatt táncol

a nép, nők, és férfiak,

sípok buja dallamára

kecskebőr dob felel,

s lám a szerencse vak,

hajnalban asszonykéz

ölel át talán,

megéltem százszor,

a ritmus hevesebb,

tömjén nehéz füstjében

Júdás csak táncol…

Arcán a bódulat

festi a mosolyt,

közben vad táncot jár,

megbeszélte Pállal,

ha vér fedi az eget, ő

nem kegyelemre vár.

Új és más idők jönnek,

a hitért ölni kell,

s meghalni máglyán,

gyónni, és sírni fog a nép,

két miatyánk között,

bűnbocsánatra várván,

ám most édes szőlő leve

éltessen, míg hited

ájtatosan magához láncol,

s nézd, hajnalodik,

Júdás eszét vesztve

törött korsók között táncol…