A depresszió a szklerózis multiplex nagyon gyakori tünete. Gyakran tűnik fel egyéb SM tünetekkel összefüggésben, és a depresszió hozzájárulhat ugyanezekhez a tünetekhez, melyek közé tartozhatnak a kimerültség, a végbél problémák és a szexuális rendellenességek.

Továbbá a depressziós szklerózis multiplexes egyének leállhatnak a kezelési előírásaik következetes betartásáról, nehézségeik lehetnek munkahelyi feladataik ellátásában és személyes kapcsolataik is, károsodásokat szenvedhetnek. Néhányan még az öngyilkosság gondolatával is foglalkozhatnak.

Szerencsére hatásos kezelések állnak rendelkezésre a de-pressziót tapasztaló szklerózis multiplexesek számára. Ezek a kezelések mindig magukba foglalnak két komponenst: a gyógyszeres kezelést, és a pszichológiai tanácsadást. Az első segít megfordítani a szomorúság és reménytelenség érzését, míg a második lehetővé teszi az egyén számára, hogy felfedezze emócióit, és jobb módszereket fejlesszen ki azoknak a kihívásoknak a kezelésére, melyekkel szembe kell néznie.

Gyógyszeres kezelések

A gyógyszerek első vonalába a „szelektív szerotonin újrafelvétel inhibitorok” (SSRIs) tartoznak. A szerotonin egy anyag, mely a vérlemezkékben, az emésztőszervek falában és a központi idegrendszerben található. Ingerület átvivőként működik, és részt vehet a gyulladások, és migrénes fejfájások kialakulásában és az az alvásban. A szerotonin részt vállal a hangulat emelésében, de hatása csak átmeneti, mivel a sejtek „felveszik” (vagy felszívják) a szerotonint, amikor rendelkezésre áll. Az SSRIs meggátolják a szerotonin újrafelvételét, így az tovább marad a szervezetben, és pozitív hatásait hosszabb időn keresztül lehet érzékelni.

A fluoxetine (Prozac^®), a paroxetine (Paxil^®), a sertraline (Zoloft), és a venlafaxine (Effexor^®), egytől egyig az SSRIs közé tartoznak, és melyeket általánosan használnak a szklerózis multiplexnél előforduló depresszió kezelésére. Ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásai, közé tartozik a fejfájás, a szexuális rendellenességek, az alvásnehézségek, a szorongás, és a szedáció. Egyéb antidepresszánsok, melyeket szintén a „kezelés első vonalába” sorolnak a bupropion HCL (Welbutrin^®), a nefazodone (Serzone^®) és a trazadone Desyrel^®).

A fenti anyagok mindegyikét lehet önállóan adni, vagy változó kombinációban lehet használatukat felírni. A kezelőorvos a páciensnél egy gyógyszer alkalmazásával kezdi a kezelést, és az eredményektől függően, megváltoztathatja a dózist, átválthat egy másik gyógyszerre, esetleg egy másik gyógyszert is rendelhet. Az optimális dózis és gyógyszer kombináció, függ az egyén kezelésre történő reagálásától. Az antidepresszánsoknak nincs azonnali hatásuk, ás általában hat-nyolc hét folyamatos alkalmazásnak, el kell telnie, mielőtt kifejtik maximális hatásosságukat.

Az ezeket a szereket megelőző gyógyszerek az anti-choligernikus gyógyszerek vagy triciklikus antidepresszánsok voltak. Ezek voltak korábban az elsőszámú választások a depresszió kezelésére, de az SSRIs és egyéb olyan anyagok, és gyógyszerek, mint az imipramine (Tofranil®), amitriptylene (Elavil^®), és notriptylene (Pamelor^®) bemutatása óta most már csak akkor veszik számításba használatuk lehetőségét, ha az első vonalba tartozó kezelések nem használnak. Ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásai, közé tartozik a szájszárazság, a székrekedés, és a homályos látás.

Bár a mániákus depressziós viselkedés nem mindennapos a szklerózis multiplexnél, gyógyszerek állnak rendelkezésre azoknak, akiknek a hangulata a depresszió és a boldog hiper aktivitás között hullámzik. A gyógyszerek, közé tartozik a carbamazepine (Tegretol^®), a divalproex sodium (Depakote^®), és a lithium carbonate (Eskalith^®). Azoknak, akik depressziótól szenvednek és a standard gyógyszeres kezelések, nem használnak, az elektrosokk terápiát már olyan szintre finomították, hogy alkalmazása mostanra már nagyon biztonságosnak és hatásosnak számít.

Pszichológiai tanácsadás

A pszichológiai tanácsadás a második és egyformán fontos komponense a depresszió kezelésének. A depressziótól szenvedő egyéneknek együtt kell működniük egy pszichiáterrel, pszichológussal, vagy szociális szakemberrel, hogy megbeszélhessék valakivel gondolataikat, viselkedésüket és kilátásaikat. Ezek a szakemberek segíthetnek pácienseiknek, hogy jobban alkalmazkodjanak szituációjukhoz, és jobban érezhessenek magukkal kapcsolatban.

A személyes beszélgetések és terápia mellett a csoportterápiás beszélgetések is előnyösek lehetnek. A támogatói csoportok, és a betekintő tanácsadás segít az embereknek, hogy észrevegyék, nincsenek egyedül érzéseikkel, és megnyugtatást lelhetnek, valamint útmutatást hasonló kihívásokkal, szembenéző emberekkel történő beszélgetéseken keresztül.