Csak sírok csendben a szobámban
Sötét sminkem törölgetem ruhámba,
Csendben ülök és csak zokogok,
Belül, egyre jobban szorongok.
A szorongás egyszer kitör,
A szívem egyszer széttör,
Nem szeretnek engem,
Szomorúság gyűlik bennem.
Addig gyűlik, míg ki nem tör,
A szívem már darabokra tört,
Megöl lassan az egyedüllét,
Könyörgök egy kis szertetért. |