A szabadság
Fehér lovam hátán vágtatok az éjben,
Sötétlő fürtjeim lobognak a szélben.
Futtatok ugyan, de velem az igazság:
Érzem, velem vagy, áldott szabadság!
Lángok mögöttem, előttem villámok.
Mennyien vadásznak! meg nem állhatok,
Fürge lovam hátán a verejtékhabok,
De le nem szállok, míg el nem kaptatok!
Hosszú volt a hajsza, de már messze járok,
Lovam a holdfényben holtfáradt, vánszorog.
A hátán én ülök, immár szabad vagyok.
Írta: Ygnar
|