Mandula József
Mandula József 2005.08.30. 11:37
Mandula József
Útjelzők
Meseországút, rétté szaladt koszorú,
föllapozott szem.
Játszótériszony,
ablakon betévedt kő,
szóvirágszirom.
Sötét fényszóró,
örvénypörgette ladik,
vágytengerfenék.
Tetszhalott hangfal,
halálra gyászolt ünnep,
gazdátlan mosoly.
Sokszorosított
arcok, fénymásolt harcok,
egyke kudarcok.
Falra kent jelszók,
lélekgyarmatosító
idegháborúk.
Bűnbarlangrajzok,
felcsavarodott sínek,
hadra kelt imák.
Alakváltó hit,
sírokhoz komorult kedv,
lombhullató szív.
Napot-kioltó
csonkig égett szerelmek:
leroskadt fejfák.
Mandula József
Tűzmadarak
Szikrázó szemekből,
lobogó szívekből,
lángbólszőtt szavakból,
folyton-izzó vérből,
fékeveszett táncból,
gyöngyszemű vágyból,
szomjas szerelemből,
csobogó forrásból,
csak hordták a
fényeket egyre.
A megszámlálhatatlan
sugarából világnagy
máglyát emeltek, s
elégették rajta a halált.
Mandula József
Tengerek
„ Ne bántsátok! Árva volt!
Fogjátok meg jobb kezét!
Szeressétek helyettem is
József Áron gyermekét…”
J
E
F G
F E K E T E
H S F
É É V Ö R Ö S
S Á R G A L
Z R D
A A K
K B K Ö
I K Í Z
D É L K Í N A I
Í N
N
Mandula József
Téli éj
Kidőlt az idő fája.
Elveszett a tér.
Mától zárva az égbolt,
feltámadt az éj.
A gondmadár szárnyai
árnyékot vetnek.
Kormos tollain
nem jut át a fény.
Hózuhogás nyelte
el a Napot.
A csillag- ízzók
mind kiégtek.
Ködök ették:
elfogyott a Hold.
Sötét vonat robog
át az égen, fekete
minden ablaka.
Mandula József
Törékeny pajzs
M I K S Z Á T H R I D E G
I Á
K A R
E D D
S HUNYADY O
K M N
A ARANY Y
Z D I
I FÁY K
N C R
C H U
Z D
Y
Mandula József
Tél
Lombtalanok lettek a fák.
Csak zörögnek az ágak.
Ködbe-csavart gallyaikon
fagyfogak rágnak
Az éjjelek elhidegültek,
bóbiskoló vágyak között
lábujjhegyen jár a dér.
Fellegek foglya szemünk.
Sodronyok szakadnak,
osztódik a lélek.
Független szavakban
álmokat legel a szél.
A parton a hajók láncraverve,
behavazva mind.
Hideg van, metsző !
Hamusapkát vett a tűz.
A fénymásolt éjben,
összefagyott szájakon, vak
Tükrökben, szürke szemekben,
Eltörnek szavaim.
Mandula József
Sodrásban
Égő nádsziget,
elérhetetlen partok.
Porlepte holt víz.
Lecsatolt szárnyak
- hínárszűrte tükörkép-,
súlyos nehezék.
Időtlen idő.
Csupalyuk csónakban űl.
Tudja: soha már.
Képzelt hullámok,
Hiábavaló jelek.
/köd vonszol hegyet./
Megbillen a Hold.
Mélyülő, zöld lebegés.
Többé senkinek.
Mandula József
Semmiből semmibe
„ …halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.”
/ József Attila /
Mandula József
Nincsek mögött, vonat előtt
gyökereket tépve,
lépésről lépésre.
Átok alatt, sasok felett,
szélfutta rögökön,
útról útra.
Részeg vackán, omló házban
hangok mosolyáért,
táncból táncba.
Szárnyaoldott vércsevágyban,
szépséget koldulva,
küszöbtől küszöbig.
Virrasztók közt, cellamagányban,
dadogva lázadó imát,
faltól falig.
Senki földjén, vak szemében
lakatnéma szívvel,
ködtől köd felé.
Keresztútnál lenkötélen,
lélekre vetkőzve,
semmiből a semmibe.
Mandula József
Nem fogynak el…
” Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt. „
/ József Attila /
NEM FOGYNAK EL SZAVAIM
E I
M A
F V
O A
G Z
Y S
N L
A E
K
AK E
NAK EL
YNAK EL S
GYNAK EL SZ
OGYNAK EL SZA
FOGYNAK EL SZAV
M FOGYNAK EL SZAVA
EM FOGYNAK EL SZAVAI
NEM FOGYNAK EL SZAVAIM
|