Evezz a tegnapba!
Evezz a tegnapba,hogy jövőd partra vessen! - kőbe vésett szólama ütőereden.
...Nézd a nap olvadó sugarain alábukó szivárványt,'mint fénylik halványan az idő!...
Hallod,mily gyengéd hangok törlik aranyos képedről szilánkokra tört perceit,s jelen hamvai éjrózsák illatán ifjú múltadba vész? Ittléted időtlen jelenéseit elkésett rögökön taposod,láthatatlan botorkálsz kanyargós utcák világtalan kövein,s nem leled az otthont emlékeid eredőjén - magasröptű szellemek sem felelnek – hallgat a világ,csendje számodra is csak talány. Önmagát féltő válaszok szöknek előled - szebb jövőt a múlt sem remélhet...!
|