Lehetetlenség II.
A lét lehetősége lehetetlenül volt értelmetlen nemlétében. Most is ott van. A lét csak úgy jöhet létre a semmiből,ha a semmi mint nemlét léte léttelen értelmében lehetővé teszi,hogy a létet értelmetlen lehetetlenséggel létrehozza. A teljes pusztulás csődje értelme a létnek,s értelme a lehetetlenül értelmetlen nemlétnek is,mely értelmetlen lehetetlensége által önmaga léttelen léte felől lehetővé teszi,és biztosítja a lét viszonyában mint feltétel a lét és önmaga halhatatlanságát. Azaz a pusztulás csődje nem azonosan nem kettő a teremtés kudarcával. A pusztulás csődje a „lehetetlen,hogy elpusztuljon” valósága,vagyis nem más,mint a lehetetlenség valósága s a pusztulás valótlansága,a teremtés kudarca pedig a „lehetetlen,hogy létrejöjjön” valósága:a lehetetlenség valósága,illetve a teremtés valótlansága.
Viszont az értelmetlenül lehetetlen valóság öröktől fogva teremti a létet és a semmit. Ami lehetetlen,az az,hogy ne legyen nem azonosan nem kettő a lét és a semmi. A lehetetlen nem lehet lehetetlen,vagyis önmaga a lét és a semmi nélkül,s nem lehetetlen sem lehet,vagyis nem önmaga a lét-és semmiben,csak ha egyik sincsen – na,ez a lehetetlen. A lehetetlenséget csakis úgy tudom megállapítani,ha valamihez viszonyítom – „mondjuk” a léthez vagy a semmihez. Önmagában nem létezik. Lehetetlen,hogy létezzen,hiszen az „önmagában” a „nem önmagában”-nal áll viszonyban,azaz egy olyas valamivel,mely valamilyen léttel bír. A lehetetlen csak úgy létezhet,ha létezik:lét nélkül nem létezhet. Saját léte erre a „tanú”.Végső esetben a lehetetlenség léte mindig fennáll.
|