Az utóbbi években történt néhány, sok száz emberéletet követelő légi szerencsétlenség, amelynek okát mind a mai napig nem sikerült felderíteni. Nem csupán az áldozatok hozzátartozói, hanem a szakemberek is szeretnének kapni valamilyen magyarázatot. A műszaki hibákon kívül felmerült a terrorcselekmény gyanúja. Ennek a változatnak szomorú aktualitást adnak az amerikai célpontok ellen a közelmúltban repülőgépekkel elkövetett terrorakciók.
Csakhogy a terrortámadásoknak mindig van valamilyen célja, ami rendszerint nem marad rejtve, hiszen egyébként nem lenne értelme elkövetni a cselekményt. Esetünkben pedig a gépek egyszerűen eltűntek, megsemmisültek, lezuhantak. Ezért egyesek azt állítják, hogy a szerencsétlenül járt gépek ufókkal ütköztek össze!
Ám ezt a feltevést is elvethetjük. Ahhoz képest, hogy az emberek szerte a Földön gyakorlatilag naponta látnak azonosítatlan repülő tárgyakat - és a radarkezelők a megmondhatói, hogy nappal és éjszaka mennyi ilyen szerkezet száll el az égbolton -, rendkívül ritkán történnek ehhez fogható események. Sőt, igazából egyszer sem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy két ilyen légi jármű, egy földi és egy "idegen világból érkezett szerkezet" összeütközött volna. Elsősorban azért, mert "amazoknak" jó gépeik és még jobb műszereik vannak, amelyek révén akár éjszaka, akár nappal elkerülhetik a katasztrófát.
Akkor hát mi az oka, hogy néha titokzatos módon vesznek oda a gépek és utasaik? Nemrégen egy elegáns teória próbálta megmagyarázni az 1998. augusztus 17-én lezuhant TWA-800-as gép sorsát. A gép New Yorkból indult Párizsba, de alig hagyta el az amerikai partvidéket, valami történt, és a Boeing-747 Jumbo Jet típusú gép 230 utasával váratlanul az óceánba zuhant. Senki nem élte túl a katasztrófát, és a halottak köztudottan nem beszélnek - nem mondhatták el azt sem, mi történt azokban az utolsó, tragikus másodpercekben. A földi radarkezelők úgy látták, hogy a pusztulást megelőző pillanatban valamilyen tárgy repült a gép felé. Ebből született az a feltételezés, hogy valaki New Yorkból egy Stinger légvédelmi rakétával lelőtte a gépet.
De ilyen esetekben a tettesek később bejelentik, magukra vállalják a tettet, hogy félelmet keltsenek, vagy bármi egyéb okból. Ám egyetlen tenorista csoport sem jelentkezett, és a gépen egyetlen ismert ember sem utazott, csak turisták és üzletemberek. Ha leszámítjuk a pilóták tévedését vagy a gép addig rejtett műszaki hibáját, akkor marad az ufo - vagy egy negyedik lehetőség. Ufo is okozhat kárt, ha túl közel száll egy géphez, és elektromos terével megrongálja annak finom műszereit, számítógépeit. Az eddigi gyakorlat szerint azonban, ha le is állnak az elektromos-elektronikus berendezések egy ufóval találkozó földi berendezésben, azok az ufo távozása után ismét működni kezdenek.
Marad tehát egy negyedik ok, amit "légkörön kívülinek" is neveznek. Esetünkben azzal állt elő egy szakértő, hogy a gépet kis méretű jégüstökös találta el, és az okozta a végzetes katasztrófát, amelynek eredményeképpen 230 ember zuhant a hullámsírba.
A csapás az űrből érkezett a TWA-800-as Boeing-gép ellen. Persze nem volt ez merénylet, és senki sem akarta 230 ember halálát. Egyszerűen a világűr vak erőinek, fizikai szabályainak engedelmeskedve szállt az a jeges kődarab az űrben - ki tudja, hány millió éve már... Pályája a Föld közelében vezetett, és talán már az utóbbi ezer vagy tízezer évben egy kicsivel mindig közelebb került bolygónkhoz. Hiszen változó gravitációs hatások léteznek az űrben is. Aztán eljött a nap, amikor a pályája végleg megváltozott. A kis üstökös vagy meteor kemény jégmagja a Föld légkörébe érve 10-25 kilométer magasan felrobbant, és annak egy darabja még tovább száguldott egyenes pályán - ütközhetett a repülőgéppel. És ezt látták a radarosok rakétának vagy más idegen tárgynak. Ne feledjük, egy néhány kilós jégtömb a hatalmas sebességgel száguldó géppel ütközve mérhetetlen pusztítást végez a pilótafülkében, egyszerre öli meg a pilótákat és teszi tönkre a fedélzeti számítógépeket. Sokkal nagyobb a detonáció, mintha gránát robbanna fel a pilóták mellett. Ilyen értelemben valóban "rakéta" találta el a gépet - egy űrbéli lövedék...
Hasonlóan érthetetlen volt annak a svájci Airbus MD-11-esnek az esete, amely New Yorkból Genfbe tartott 1998. szeptember 2-án. A fedélzeten lévő 229 emberből senki nem élte túl a katasztrófát. Érdemes megjegyezni, hogy ez az eset alig két héttel követte ez előzőt, vagyis ha akkor a Föld egy ilyen kevésbé ismert meteoráramlatba került, feltehető, hogy a svájci gépet is jéglövedék találta el.
1999 októberében egy egyiptomi gép zuhant ismeretlen okból az Atlanti-óceánba. A megtalált hangszalag elemzése nyomán az amerikai szakértők végül azt állították, hogy a másodpilóta a kapitány távollétében öngyilkos akart lenni. Kikapcsolta a robotpilótát, és zuhanórepülésbe vezette a gépet...
De nem egy közeledő, még "idejében" megpillantott jéglövedék elől menekült-e? Ez is egy feltevés. A dolog már csak azért is hihető, mert a 2000-es év elején strandlabda nagyságú, tíz kilót is elérő jéggömbök zuhantak az űrből a földre Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban. Tehát eltalálhattak egy 50-60 méter hosszú, levegőben szálló tárgyat is. Ilyenkor a két repülő test sebessége összeadódik, és döbbenetesen nagy erők szabadulnak fel. Ezek pedig romboló erők. Az sem zárható ki, hogy egyazon gépet egyszerre több jégtömb találja el, hiszen egy nagyobb meteorit részei sokáig egyazon pályán, együtt repülnek. Mint láttuk, akár a Föld felszínét is elérhetik még jókora darabokban. Egy tizenegy kilométer magasan szálló gépet is eltalálhatnak.
Lezuhant egy kenyai utasszállító
Kamerun déli részén lezuhant egy kenyai utasszállító repülőgép 115 emberrel a fedélzetén. Diplomáciai források szerint nem tudni magyar áldozatról.
A kameruni állami rádióállomás híradása szerint a Boeing 737-es típusú gép Niete településnél zuhant le, amely Kribi kikötővárostól délre fekszik. A Kenya Airways légitársaság azt közölte, hogy nem sokkal a kameruni Doualából történt felszállást követően vesztették el a rádiókapcsolatot az utasszállító repülőgéppel. A gépen 29 külföldi utazott, ebből 21 ázsiai, hét európai és egy amerikai utas volt. Ez utóbbiak között öt brit, egy svájci és egy svéd állampolgár.
Kocsis András, a kenyai magyar nagykövetség konzulja úgy tájékoztatta az MTI-t, hogy nem tudni magyar áldozatról.
Adam Air 574-es járat
Az Adam Air 574-es járata egy belföldi utakat lebonyolító, Surabaya és Manado (mindkettő Indonéziában található) között közlekedő gép volt. A PPP-KKK[1] lajstromjelű Boeing 737–400 típusú utasszállító repülőgép 2007. január 1-jén Celebeszen, Polevali közelében eltűnt a radarokról.[2] Az a hír, miszerint a gépet megtalálták, eleddig hamisnak bizonyult.
A repülőgép
A gép lezuhanásakor 18 éves volt; ez a nyolcadik légitársaság, ahol utaztattak vele.[3] 45 371 órát repült, s a használhatósági engedélyt legutoljára 2005. december 25-én adták ki az indonéz hatóságok.[4] A következő ellenőrzésre 2007 januárjában került volna sor.[4] A surabayai repülőtér illetékese szerint nem volt semmi észlelhető gond a gép felszállása előtt.[5]
A repülés története
2007. január 1-jén, helyi idő szerint 12:55-kor 96 utassal (85 felnőtt, 4 gyerek és 7 nyugdíjas)[6] és hatfős személyzettel a fedélzetén a repülőgép elindult Surabajából. Az út során végig minden rendben volt egészen addig, míg a celebeszi légiirányító radarjáról el nem tűnt a repülőgép. Az utolsó kapcsolatfelvétel helyi idő szerint 14:55-kor történt. A gép utolsó ismert helyzetét egy szingapúri műhold jelezte. Ez a hely a d. sz. 1.30° k. h. 124.45° volt.[6] Ekkor a gép 35 000 láb (10 668 méter) magasan repült. [7]
A térkép Celebesz helyét mutatja (világoszölddel) Indonézia szigetei között.
A jelentések szerint a helyi időjárás viharos volt.[8] Az Indonéz Meteorológiai és Geofizikai Intézet jelentése szerint a felhők 30 000 láb (9000 méter) magasan voltak, s itt a szél 30 csomós (55 km/h) sebességű volt.[9] A gép eltűnése előtt két vészjelzést is leadott.[10] A gép jelzései azt jelezték előre, hogy nagy katasztrófa, ütközés lesz. Ezt egy katonai reptéri illetékes nyilatkozta.[11]
Az utaslista tanúsága alapján a gépen túlnyomó részben indonézek utaztak, csak egy háromfős amerikai család volt a külföldiek között.[12][13]
A gép keresése
Egyes jelentések szerint a légierő gépei öt órával a menetrend szerinti érkezési időt követően megtalálták a repülőgép maradványait. [2] Ezt a hírt később az indonéz hadsereg cáfolta. Az első légimarsall, Eddi Suyanto bejelentette: A helyszínt még nem találtuk meg. Nagyon sajnáljuk, hogy téves híreket közöltünk.[14][15][16] A félrevezető információ forrása egy falusi vezető volt Harjanto faluban, aki arról tájékoztatta a Nemzeti Kutató Irodát, hogy megtalálta a repülőgép roncsait. Csak a kutatók helyszínre érkezése után derült ki, hogy hamis információt kaptak.[10]
A nyomozás
Az indonéz miniszterelnök elrendelte egy vizsgálat megindítását, ami a repülőgép eltűnésével és ennek okaival foglalkozik. Szintén ellenőrizni fogják a gép felkészültségét és útra alkalmasságát. Egy amerikai szakértőkből álló csoport is segíti a vizsgálatot. [17]
Megjegyzés
A gép indulási és érkezési helye között egy óra időeltolódás van.