Dekadens
Idelenn idegen Láss bennem mást Erő és alázat Nagyvárosi angyal A bosszú népe A kezdet előtt A megváltó Alig hitted Átkozz el (Az Isten dalol) Az utolsó hangos dal Altató Be lettél oltva Egyetlen Egy Élj a mában Mire vagy jó?
Új törvény Örvény
Jóslat
Sejtek, de tudni akarok
tudni mindent,
amit még nem tudok
Várom,
hívom a jóslatot
A jövő jelét te küldd el
szavadra hallgatok
szavadra hallgatok
Aki téged hallott,
az többé már nem hall meg mást
Aki téged ismer
az benned látja a folytatást
Aki a jóslatból ért
az tudja, hogy a végtelen mit rejt
Aki nem fogad el téged
az mindent elfelejt.
Dekadens
Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár. Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a test, a végét járja már.
Pusztulás ízű percek, A csontban a szú halkan perceg, Szédítőn forog a föld, Vigyázz fiú, meg ne öld! A múltadat rég eltörölték Jó katonák, szép leventék, Most még küzdesz, de amikor elmész, Tested fölött a tábori lelkész Nagyon halkan imát mormol. Ébredsz-e még a halotti porból?
Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár. Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a test, a végét járja már.
Dekadens, szép kis korszak, A próféták mint elfutottak, Hazug és gyenge a birodalom, Nincsen alázat, nincs igaz hatalom, Monoton a zene, monoton a tánc, Homlokodon gyűlik a ránc, Harcolsz még az igazadért, Hiába beszélsz, senki sem ért, Tűnj el ebből a hanyatló korból, Ébredj újra a halotti porból!
Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a föld, csak a tisztulásra vár. Dekadens: az ördöggel cimborál, Furcsa ez a test, a végét járja már.
Idelenn idegen
Nem értem
azt hiszem tévedtem
rossz helyre érkeztem
mert itt vagyok
Szárnyatlan angyal
egy városban
tudja, hogy máshol van
és kiszolgáltatott
Atomfények
áldozatra lesnek
várják a sötétet
engem keresnek
Nem értem
kegyetlen véletlen
egy idegen testében
ébredtem fel
Figyelem magamat
akár egy másikat
jót mond vagy igazat
és mit énekel
Elfojtott dühömet
ne lássa más
csak a falak
őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
én idelenn idegen vagyok
Termékeny bánat
a szél üdvözli a fákat
kiterjesztett szárnyak
hiánya fáj
Elfojtott dühömet
ne lássa más
csak a falak
őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
én idelenn idegen vagyok
Láss bennem mást
Ismerős volt
vajon honnan?
Csak annyit tudtam
régóta figyelt már engem
és érteni kezdtem:
mi ez a furcsa,
idegen illat,
mi ez a gyilkos szándék,
mi ez a furcsa,
idegen ösztön.
Veszélyes játék
Nézz rám,
és most láss bennem mást
mint mit eddig láttál
eszmélj föl.
Mintha egy álom érne véget
úgy ébredsz majd
az életből.
Láss bennem mást.
Szivem fölött
penge lengett
és súlyos csend lett
Megjegyeztem amit mondott
minden hangot
Vagy lehet
hogy saját szavaim szóltak
és ő csak hallgatott gyáván
beszélt bennem, ami voltam:
varázsló és sámán.
Veszélyes játék
Nézz rám,
és most láss bennem mást
mint mit eddig láttál
eszmélj föl.
Mintha egy álom érne véget
úgy ébredsz majd
az életből.
Láss bennem mást.
Erő és alázat
Ugye mondtam, hogy eljövök
ha hívsz,
csak bízz.
Lelked ajtaját
kinyitom lassan.
Hittem azt is, hogy
nem felejtesz el
és ha kell
segítek rajtad
segítesz rajtam
Ó, barát a bajban.
Barátom,
a válladon
bánat ül,
de sokan vagyunk
egyedül.
Hiába pusztul az indiántörzs
vagy szakad a lánc.
Hangodban
ezer év csendje él
ó, ne hagy abba még!
Valaki tudja, hogy ez
vallás,
ez mítosz,
ez végtelen tánc.
Részeg az idő,
számtalan jellel
üzen a mámor.
Itt vagy,
magamba nézek,
és meglellek bárhol.
Erő és alázat,
táncol velem.
Erő és alázat,
ez az én ünnepem.
Erő és alázat,
táncol velünk.
Erő és alázat,
ez a mi ünnepünk.
Nagyvárosi angyal
Nagyvárosi angyal
újra téged küldött az ég
Bár fárad a szárnyad
tudod, hogy nem pihenhetsz még.
Pusztítsd a káoszt
ez a szerep, amit rádoszt
minden küldetés
és bevetés.
Veled az anyagot hívja a szellem,
veled a gazembert hívja a jellem,
veled az igaz hívja a hazugot,
veled a csalót hívja a becsapott.
Te vagy a hírnök,
és te vagy a hír,
az egyetlen,
aki ennyit bír.
Benned minden összetörhet
ha egyszer durvábban érsz földet
a sorsodról a véletlen is dönthet
az égre itt a mélység válaszol.
Nagyvárosi angyal
posztod soha el ne hagyd
Te a magánynak és a fénynek
katonája vagy.
A munkádat végzed
és a munkád végez veled
De jösz majd újra meg újra
ne feledd.
A bosszú népe
A bosszú népe Úgy tenne jégre, Hogy ne is vedd észre, Hogy elpusztít
A lélek üressége, A mérce kettőssége, Egy bosszúálló isten Torzult tükörképe E szorgos nép, ha perbe fog, Téged elevenen tűzre dob, A harag réme, a béke vége, Tombol a bosszú népe.
A bosszú népe Úgy tenne jégre, Hogy ne is vedd észre, Hogy elpusztít
Ne szabadkozz: Te szabad vagy, A hatalmad magadnak akartad, Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje Hazádat folyton a bosszú népe? Félnek tőled, rettegnek, És inkább elevenen esznek meg, Csak nehogy el tudd mondani végre, Hogyan gyűlöl a bosszú népe.
A bosszú népe Úgy tenne jégre, Hogy ne is vedd észre, Hogy elpusztít
A gyűlölet rabja Majd kiforgatja Minden szavamat és átkoz Mert aki brancsoknak tagja, Az ukázba kapja, Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.
A bosszú népe Úgy tenne jégre, Hogy ne is vedd észre, Hogy elpusztít
Dúdold ezt a dalt, És aki gyűlöl majd érte, Az lesz a bosszú népe!
A kezdet előtt
A kezdet előtt Nincs föld, se ég Nem dönti semmi A hit hitelét, De a bűnök Már rólad álmodnak rég.
A kezdet előtt Nincs hang, se csend, Áll még az Idő, Teljes a rend, De a vágyak Már az emberre várnak.
A kezdet előtt Nincs éj, se fény, Se ok, se cél, Se serény erény, De az árnyék Csak egyetlen jelre vár még.
A hatalmas törvény Még nem zakatol, Mindenhol összhang És béke honol Már csak hét nap, Lesz itt éden és pokol.
Elsőnek épül A föld és az ég Aztán ragyogó fény És hűs sötétség Este és reggel Égbolt és tenger.
Gyümölcsök, füvek, Csillagzatok, Madarak, halak, Vadállatok Hatodszor kel fel, Mire a Napba bámul egy ember.
Ha kertedben így jó, Mondd, miért kell a kígyó? Mondd, miért kell, hogy az asszony Tiltott fádról almát szakasszon? Miért kell, hogy megverd az embert? Káin miért ölje Ábelt? Víznek özöne miért zúdul? Miért vesznek oda annyian rútul? Zavart nyelvek és megannyi csapás Égő áldozat, új messiás, Ezrek néznek kérdőn az égre A kezdetnek mikor lesz vége?
A megváltó
Jártunk lehajtott fejjel Azt hittük, soha nem jön el. De amikor megszületett, Felemelte a lehajtott fejeket.
Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatért, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!
Én hiszem és tudom Hogy ő a Megváltó Akire vártunk, az Örömhír hozó.
Megálmodtuk minden álmunk És álmatlanul egyre csak vártunk Váltottunk hitet, mint más az ingét Most megjött és nem kell több bizonyíték.
Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatért, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.
Én hiszerm és tudom, Hogy ő a Megváltó, Akire vártunk, az Örömhír hozó...
Számoltuk sorra a múló napokat A reményen kívül semmink nem maradt De most hogy ő szólít, mondja a nevedet Érzed, micsoda erő a szeretet.
Ünnepe forró, asztala dús A vándor hazatért, örvend a bús Kisírt szemedet emeld az égre Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!
Én hiszerm és tudom, Hogy ő a Megváltó, Akire vártunk, az Örömhír hozó...
Alig hitted
Zajlik a sok kis játszma, Mindenki őrülten játsza Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret', Vagy hogy mennyiért éri meg. De ha voltál néha egy kicsit is boldog, Hát ne szégyelld a szerencséd, Hisz' alig hitted Hogy ez is eljöhet még...
És hazudnak megfontoltan, Behízelgő modorban, Éppen ugyanúgy ahogy régen, 'Érd be a kicsivel szépen!', De mégsem fárad belé a szíved, Aki megöl azt is ölelnéd, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még...
Alig hitted Hogy egyszer ez is eljöhet még, Feletted is felragyoghat az ég! Nemcsak a küzdelem Vagy az ünnep lehet szép, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még...
Annyi mindenről álmodtál, De idegen ágyakban ébredtél, Kevés volt amit megtudtál, Mert alig hitted, ha értettél...
Alig hitted Hogy egyszer ez is eljöhet még, Feletted is felragyoghat az ég! Nemcsak a küzdelem Vagy az ünnep lehet szép, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még, Alig hitted Hogy ez is eljöhet még...
Annyi mindenről álmodtál, De idegen ágyakban ébredtél, Kevés volt amit megtudtál, Mert alig hitted, ha értettél...
Átkozz el (Az Isten dalol)
Gondolj rám a békesség éjjelén, Ahogy szemedhez ér a fény Úgy ragyogjon fel Benned a gondolat, Hogy mindegyre egyedül vagy, Mert belőled elfogytam én, És már nem vigyázol rám Jéghideg éjszakán De a hatalmamban vagy.
Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből, Engem átkozz el, Ha Neked megfelel, Megfosztod magadat mindentől, Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből, Engem átkozz el, Ha Neked megfelel,
Átkozz el, mert elhagytál és hívj, A testeddel harcot vívj És könnyedén veszítsd el Most csillagközi a tér, De egy imába belefér, Próbálkozz, ne add fel...
Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből, Engem átkozz el, Ha Neked megfelel,
Az lesz majd a jutalom mindenért, Az álmod ha véget ért És találkozol velem, Lebegsz a semmiben, Könnybe borul a szem, Most nem nevet senki sem, ...áldod az én nevem...
Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből, Engem átkozz el, Ha Neked megfelel, Megfosztod magadat mindentől, Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből, Engem átkozz el, Ha Neked megfelel...
Az utolsó hangos dal
Itt mindenki vendég És a házigazda fizet Te idd csak a borát És prédikáld a vizet
De tanuld meg szépen Hogy gyűlölni tilos Akkor is ha van, Aki minden szennyből kimos
Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal
Az idő lejár A világ megáll Hogy hited mit ér Arról bírád ítél
Ha bűnöktől roskadó Ágyadba fekszel Ha gyúlékony tervekkel Ébredsz fel reggel
Magadtól minden forró Gondolatot űzz el És ha jót akarsz magadnak Hát ne játssz a tűzzel
Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal
Ha minden pecsét felszakad Elsötétül majd a Nap De lesz aki semmitől sem fél Lesz aki örvend ünnepel Hogy a Megszabadító így jön el És a remény újra él
Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal Mert beleremeg a föld Amikor megszólal Nem fog tetszeni Az utolsó hangos dal
Altató
kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hűvösebb napok jönnek szűkülő időm egyre tágasabb
elfordul tőlem a holt anyag vonásaim halványnak látszanak leválnak lassan rólam a dolgok így leszek egyszerre mégis boldog
és ha az égi határon innen elszámoltat az Isten nekem vámolni valóm nincsen
a bűnöket mindet bánom és ha lehet újracsinálom mert tettem amit hittem velem megtörtént a minden
lettem fegyelem neveltje szerencse kegyeltje elbukni így többet ér mint árnyékban élni hazugan félni
az alku bolondja a szavakat fonja temérdek érdekért
és ha jön az álom aludni jó a távolság törékeny üveggolyó halkul a dallam alig hallható bennem is szól az örök altató
Be lettél oltva
Hiába rejted, Hiába őrzöd, A titkod nem titok már, A titkod az ördög, És keresi a külföld És keresik helyben, De az ördög bent lakik Egy ostoba fejben
És elmenekülnél Innen a Holdra, Csak mert szeretet ellen Be lettél oltva Tudom, hogy Neked is Rém kellemetlen, Hogy be lettél oltva Szeretet ellen.
Pont ez a baj Veled: Van eszed, de nem él a szíved, Nem vagy ugyan beteg, De a bogyókat szeded. Az emberek utálják, Amit nem értenek, Ravaszkodnod, látod Nem érte meg.
És elmenekülnél Innen a Holdra, Csak mert szeretet ellen Be lettél oltva Tudom, hogy Neked is Rém kellemetlen, Hogy be lettél oltva Szeretet ellen.
Ez nem én vagyok, Ez nem mi vagyunk, Így aztán mindegy, Hogy áldás vagy átok Hogy torzan látják a nagyvilágot Egyes újságokba író srácok, Nekem sok a dolgom Én nem érek rá, Így hát mindegy, Hogy mit is szóltál, De csak akkor ítélj, Hogy én ki vagyok, Ha egyszer tudni fogod, Hogy Te kicsoda voltál.
És elmenekülnél Innen a Holdra, Csak mert szeretet ellen Be lettél oltva Tudom, hogy Neked is Rém kellemetlen, Hogy be lettél oltva Szeretet ellen.
Egyetlen Egy
Testem-lelkem befejezetlen, De sorsomra mégis kész vagyok, Valaki még ma elárul engem, Akinek dicsőség, ha elbuktatott.
Asztalomnál ülnek tizenketten, Fogy a kenyér, a bor, száll az illatos füst, Egyikük lesz az, aki elárul engem, Zsebét húzza a harminc ezüst.
Annyi mindent Nem szeret meg az ember Aki fél. Annyi mindent Megszerezhet az ember Alig él.
Sorsomat hosszan tollba mondja, Keresztet rajzol homlokomra, Ha én sem értem, Te nem értheted, Hogy kiből lesz az Egyetlen Egy.
Annyi mindent Nem szeret meg az ember Aki fél. Annyi mindent Megszerezhet az ember Alig él. Annyi úton Elindulhat az ember, Mind egyre megy, Mert jó válasz Csak egy van, Egyetlen Egy.
Élj a mában
Tudod, ilyen az újmódi rendszer, Ebben a korban hős a gengszter, És az éjjel is nappal, Az élet nagy torta habbal, De az íze savanyú, A sorsod üres és iszonyú. Itt zenék szólnak és fegyverek, Itt mindenki mindig más lehet, A fiúk is lányok, az áldás is átok, De nem tűnik fel senkinek, És aki elvágja a torkodat, Az lesz a hírekben az áldozat.
Már nem az, ami volt, Én elhagyom e kort, Várnak egy szebb világban Már nem az, ami volt, Most elhagyom e kort, De Te csak élj a mában.
A tévét nézed, de ő is néz Téged, Ha az adás véget ér, aznap Neked is véged, Nem élsz kétszer, De meghalsz újra meg újra Fogyasztói sorsodat Egy reklámember írja Nekem jöhet a bor, nem kell a por, Se a láb, amely eltipor, Se a hálás utókor, Műemlék, márványszobor De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe, Amikor késő lesz a megrendülésre.
Már nem az, ami volt, Én elhagyom e kort, Várnak egy szebb világban Már nem az, ami volt, Most elhagyom e kort, De Te csak élj a mában.
Mire vagy jó?
Szeretőm vagy, Engem a világ így szeret, Várod azt, hogy megérintselek. Mert remegni vágysz, És ellentmondani, De a tested szerelmet készül vallani.
Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.
Szerelmem vagy, Neked én adok nevet, És ez a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, Ha megölsz is érte, Én akkor is szeretlek.
A kimondhatatlantól való félelem Az egyetlen szövetségesem, Ha bűnös ajkamon Te vagy a zsoltár, Tisztább leszel, mint valaha voltál.
Csak keresed magad, Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad, Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy, Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad, Mire vagy jó?
Tanítvány vagy, És én növekszem Veled, Emlék vagy, aki semmit nem feled. Visszalépned többé nem lehet, Én megmenekültem, Ha megmenthettelek.
Készen, ébren, száz éve talpon, Tudom már, hogy többé sohasem alszom, Pihenek majd később az égben, Ha a szárnyamat már fáradtra téptem.
Csak keresed magad, Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad, Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy, Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad, Mire vagy jó?
Új törvény
Elképzeltem, Hogy jelkép lettem Egy jelkép nélküli korban, És azt álmodtam, Hogy úgy ébredtem, Mint aki nem tudja Hol van.
Ó, ez nem lehet igaz Emberek, Milyen jó, hogy csak álom Mert ha egyszer Tényleg felébredek Biztos, hogy másképp csinálom.
Új lesz a törvény A régi lesz Az új törvény Az égi lesz Az új törvény A régi lesz Az új törvény.
Ezen a bolygón az élet Csak fogyaszt és éget A szemetet szórja szét Bármerre nézek, Csak villódzó képek És gyönyörű hulladék.
Olyan relatív minden Támpont meg nincsen A rút is annyira szép, A reklám a főnök, Meg a sorozathősök, Már nem lehet messze a vég.
Új lesz a törvény A régi lesz Az új törvény Az égi lesz Az új törvény A régi lesz Az új törvény.
Egyszer mindez összedől, És kezdi majd újra a semmiből Egyszer minden a porba hull A terhektől végleg megszabadul.
Új lesz a törvény A régi lesz Az új törvény Az égi lesz Az új törvény A régi lesz Az új törvény.
Új lesz a törvény!
Örvény
Tovább nem tudok várni, Most már megteszi bármi, Az lesz a veszted, Hogy örvénylik a tested.
Az alkalom itt van, Hát hódolj be halkan! Százezer éve Mindig ez a vége.
Mindegy a színhely, Nem kell, hogy színlelj, Szeress vagy vess meg, Én birtokba veszlek!
Olvadni kezd most a Hold, Az arcod a párnán Csak egy furcsa-furcsa folt. Ócska kis közhely, Gyönyörű törvény, Hogy a szerelem örvény.
Tovább nem tudok várni, Most már megteszi bármi, Az lesz a veszted, Hogy örvénylik a tested.
Látod, nálam a fegyver, De reszketned nem kell, Mert ez csak gyönyört fakaszt, Hát húzd meg a ravaszt, Ugye érzed a tavaszt?!?
Olvadni kezd most a Hold, Az arcod a párnán Csak egy furcsa-furcsa folt. Ócska kis közhely, Gyönyörű törvény, Hogy a szerelem örvény.
|