Összetört lélek, ez volt a lányban,
Aki csak sírt mindig egymagában,
De jött egy fiú, ki jó kedvre derítette,
És szerelmével magához ölelte.
Így megy ez már jó sok ideje,
Kiderült, hogy egymáshoz illenek,
Az élet félelem: találkozni, szeretni,
Aztán félni, attól, hogy elveszíti. |