PPT IV. -II. félév
2005.04.03. 14:12
Guszti bácsitól kapott segédlet 4. része. Itt a vége...legalábbis ezek a vázlatok az első zh-ig.
IV. Interperszonális viszonyok és csoportszerkezet
A társas viszonyulások dinamikája és intézményesülése
Két szempont
1. A folyamatokat vizsgáló, dinamikus szemléletmód.
2. A tartós, szerkezeti összefüggéseket feltáró elemzés.
• Ezeket mereven is el lehet választani.
• De a kölcsönhatást is lehet nézni.
Csoportszerkezet
• A csoport mint rendszer elemei közötti tartós szerveződési viszonyok (pszichikus történések + ezeket leíró kategorizálás)
• A csoporttagok mint személyek és ezek pozíciói
• Kérdés: mik határozzák meg a struktúrát?
Csoport-alrendszerek 1. (Mills szerint)
• Interakciós alrendszer: viselkedés, affektív kötődések
• Emocionális alrendszer: a csoporttagsághoz kötött emóciók
• Normatív alrendszer: objektiválódás, a csoport szabályai
• Csoportcélok alrendszere: a csoportfeladatok kezelésének technikai apparátusa
• A csoportok értékrendszere: a csoporttagok vélekedése a csoportról
Csoport-alrendszerek 2. (Collins és Raven szerint)
1. Kommunikatív – 2. Affektív – 3. Presztizs – 4. Szerep – 5. Hatalmi – 6. Lokomóciós (térben való elrendeződés) – 7. Dependencia (ki-kinek van alárendelve) – 8. Feladat
Interperszonális viszonyok
• A csoportot elsődlegesen strukturáló tényezők:
• az interakciós hálózat
• ezek metszéspontjain: a funkciók ellátásához szükséges pozíciók + az ehhez társult szerepviselkedések
Az interakciós folyamat (Bales szerint)
• A csoportcél realizálását aktívan előmozdító: tanácsadó, értékelő szerepek.
• A passzív, végrehajtó szerepek: tanácsot kérnek, értékelésre várnak.
Kommunikációs hálózat…
…a koordináció létrejöttének feltétele; jelzi a csoport állapotát, kiegyensúlyozottságát vagy problémáit. Több típusa létezik:
• Teljes háló: mindenki mindenkivel kapcsolatban van
• Kör: minden tag egy másik taggal tart fenn kétoldalú kapcsolatot, nincs elkülönített vezető
• Lánc: a két végponton lévő tag csak egy partnerrel tart fenn kapcsolatot
• Y-alakzat: centralizált szerkezet – a központi személy három személlyel áll kapcsolatban, a többiek csak eggyel
• X-alakzat: még centralizáltabb szerkezet – a központi személy négy taggal van kapcsolatban, de azok csak vele, vagy rajta keresztül kommunikálhatnak (hírmonopólium)
Kommunikációs sémák 1. (Leavitt kutatásai)
A csoporton belüli kommunikációs csatornák korlátozásának milyen pszichológiai és funkcionális hatásai vannak?
Egy személy kommunikációs jellemzői:
• Távolság – legkevesebb hány kommunikációs áttételre van egy másik személytől; 2. Centralitás – mennyire van távol az összes többitől
Egy csoport jellemzői:
• Szomszédok összessége – az összes tagnak összesen hány szomszédja van
• Távolságok összege – minden egyes tagtól minden másik összesített távolsága
Kommunikációs sémák 2. (Leavitt kutatásai)
Kísérlet: Ksz-ek öttagú csoportban. Mindegyiknél egy kártyán hat lehetséges jelből öt szerepel. A csoportnak ki kell találnia azt a jelet, ami mindegyikük kártyáján rajta van. – A kommunikációt válaszpanelekkel csatornákba szorítják (cédulákat adhatnak át). – A kísérletben szereplő csatornamintázatok: a teljesen centralizálttól a teljesen szabadig.
Kommunikációs sémák 3. (Leavitt kutatásai)
Eredmények:
• Döntés: a leginkább centrális tag hozza (kerékben nincs: változik, hogy ki dönt).
• Gyorsaság: leggyorsabb a kerék – leglassúbb a kör.
• Problémamegoldás: egyszerű információfelhalmozó feladatokhoz a centralizáltabb, bonyolultabb problémamegoldáshoz a decentralizált háló alkalmas.
• Elégedettség: Centralizált hálóban a központi személy elégedett, a perifériákon nem. A decentrailzált hálóban viszonylag mindenki elégedett és egyre jobban élvezik a munkát.
• Veszteségek: A centralizált hálóban kisebbek a koordinációs veszteségek, viszont nagyobbak lehetnek a motivációs veszteségek.
Csoportcélok és szerepek 1. (Brocher szerint)
• Konstruktív szerepek:
• Kezdeményező: változtat, újít
• Véleménynyilvánító: vitatkozik, beleszól, véleményt alkot
• Kérdező: mindenről információt akar, felvilágosítást követel
• Szabályalkotó: szabályok, normák, értékek kimondása
• Általánosító: összefoglal, tisztáz bizonyos kérdéseket a csoport előtt
• Engedelmeskedő: passzív, de fontos szerep
Csoportcélok és szerepek 2. (Brocher szerint)
• Destruktív szerepek:
• Akadékoskodó: a véleménynyilvánító eltorzítója
• Vetélkedő: az engedelmeskedő túlzója, a szerepével elégedetlen
• Mindentudó: az általánosító eltúlzója
• Hírharang: informál és dezinformál is
Csoportcélok és szerepek 3. (Brocher szerint)
• Diszfunkcionális szerepek: paradox funkciója van, mert rejtetten elősegítheti a csoport működését (Mérei szerint).
• A sztár: mindenkivel jóban van, de kapcsolatai felszínesek
• A bűnbak: levezeti a csoportban felhalmozódó feszültségeket, s ezáltal csoportkohéziót növelő hatása van, általában bizonyos személyes negatívumok felnagyításával jár
Moreno mikroszociológiája
• A kiscsoport „belülről” való megközelítése.
• Mindent a történés pillanatában kell vizsgálni.
• Az egész helyett az apró részletek vizsgálata (ugyanakkor nagy, átfogó társadalmi és politikai víziói voltak).
• Helyzetszociológia és szerepelemzés.
• A kutató és a ksz.-ek közötti kapcsolat átalakítása (a kísérlet résztvevői egymás kutatóivá válnak).
Moreno szociometriája 1.
• A spontán rokonszenvi-ellenszenvi választás mérése – a csoport affektív szerkezete
A választások eloszlásának néhány szerkezeti sajátossága:
• „Lejtés”: a legpreferáltabb személytől a peremig – (a) ha nagy ugrások vannak benne, ez belső izolációra utal – (b) ha nagy a meredekség, túl nagy kitüntetés/elhanyagolás
• Egyenlőtlenségek: (a) pozícióazonosság/homogenitás (ha mindenki azonos számú választást kap) – (b) pozíció-differenciáltság (ha nincs két azonos pozíciót elfoglaló tag → A csoportok e két végpont között helyezkednek el: erősen kiegyenlített és tagolt.
Moreno szociometriája 2. A választások eloszlásának néhány szerkezeti sajátossága
3. A csoport-mag: a csoport fenntartója (funkciói: a cél tudatosítása, a teljesítmény fenntartása, a kapcsolatok szabályozása, a normák óvása, a csoport képviselete) – (a) mérete: összefügg a választási eloszlásgörbe lejtésétől – (b) integráltsága: belterjes/laza (zárkózott/integrált)
Moreno szociometriája 3.
• A csoportmag öt szerkezeti jellemzője:
• Egy preferált személy körül elrendeződött – autokratikus vezetés, domináns személy
• Egy alakzatra épülő csoportmag – a középpontban egy jól strukturált társas alakzat áll, általában nagy a hatékonysága
• Kiegyensúlyozottan strukturált, homogén csoportmag: nagy létszámú, a tagok között kölcsönös kapcsolat, nincs vezető
• Kettéhasadt csoportmag: nincs egység, csak az egyes részek között maradnak meg a kapcsolatok, ezek önmagukban jól strukturáltak
• Laza kötődésű csoportmag: a központi személyek strukturáltsága fellazult, kevés a kölcsönös kapcsolódás, gyakori a vezetési válság.
Mérei Ferenc több-szempontú szociometriája
• Moreno kritikája: romantikus és messianisztikus
• Nem csak a spontán (érzelmi) rokon- és ellenszenvi választás határozza meg a csoport interperszonális viszonyait.
• A szociometriai eljárás értékes, a magyarázatai elvethetők: pl. a „tele” fogalma („a társas viszonyulások érzelmi áramlásának az egysége”, a libidó és az intelligencia mintájára konstruált mennyiségi fogalom)
A csoport pozíciója a tágabb szociális rendszerben
• A csoport környezete: fizikai, technikai környezet, térbeli elhelyezkedés, szociális környezet, kulturális közeg (értékek, normák)
• A „külső rendszer” (Homans): ami képes biztosítani a csoport létének fennmaradását környezetében – ezt mérhetjük a „kohéziós index” segítségével (a szociometriailag lehetséges kölcsönös kapcsolatok hány százaléka realizálódott) – ebből „pozíció index” (pl. teljesítmény, sikerélmény gyakorisága, a tagok „perspektíva tónusa”, a távlatok hatása a csoport tagjaira stb.)
|