Elmázolt '68
Elmázolt delir síkokba töröm
torz tudatom,s lerí arcomról
a révület; színre lép a zöld,
szemeimben végtelen tükre
festi örök színét – lamúr lám
az úr,láma zűr ez – sziddhi
szantál vakmagot vet – őrület;
deviáns emigránsok szívügye,
hogy pánokkult lakomán
ködbe szoruljon kifőtt elmém;
szédelgő téveszme,nem tanul,
hisz tudja az eredményt,sekély
formaként fakad sírba – pazarul
lazul,s hagy helyben
- transzcendens élmény,égből
hulló lételem,alap,mert létezem;
leterít a képzelet,szétvet,mint
öngyilkos ekét a rozsda,s hűlt
helyén kábul végrendeletem -
OD szérum integet a holttól
innen – léten túli élvezet;
zárulnak az ablakok,nyílnak
mély sóhajaim,vaj' mi szegről
lett vég vonaglik e sötétben,
tömény zafír pislákoló fénye
siklik benne – nincs kiút – csíny
szabotál az ellentétben;
szemetek szúrnak hegyeimnek
szemet,szemet szúr,s hiába
minden igyekezetem,nem
cserélnek nevet – nevetnek,
végképp sűrűbe tódult
értelmem fölött bizsereg
a vágy,semmivé fajult tereket
hullajt az öröm,s kővé dermednek
a léttelen falon...
Elmázolt '68,mily édes hatalom,
húz magával határtalan,s nem
sikolt a majom(ész),sem
a kakas(ld.: Szókratész) – semmi
sincs a falon túl,elmázolt az egész...
|